Az esztergomi Szent Adalbert Központ ad helyet a XX. Országos Katekumenátus Konferenciának, melyet május 9. és 11. között tartanak. Az eseményen – melyre érkeztek papok, hitoktatók, befogadócsoportok tagjai, mindazok, akik felelősséget éreznek az eucharisztikus életbe való beavatásért – részt vesz Udvardy György érsek is. Az idei konferencia mottója: „Őáltala, ővele és őbenne”.
Kató Csaba állandó diakónus, a konferencia szervezője, a budapest-szentimrevárosi Szent Imre-plébánia katekétája a konferencia nyitónapjának reggelén kérdésünkre elmondta, körülbelül kilencven embert várnak a XX. Országos Katekumenátus Konferenciára, melyet el kellett halasztaniuk a legutóbbi két évben. 1999-ben kezdték meg az évente megrendezett konferenciák sorozatát, hiszen 1998-ban a püspöki kar kiadványa a katekumenátus liturgikus eseményeiről fordulatot hozott a plébániákon, ahol már a rendszerváltás után nagy számban jelentek meg beavatást kérő felnőttek is.
A háromnapos konferencia első napján Udvardy György veszprémi érsek köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta, hogy mivel ennek a rendezvénynek a tervezése az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt történt, már az előkészületnél is az eucharisztikus életre nevelést, az eucharisztikus lét témakörét tartották fő szempontnak. Mint mondta,
Az érsek említette, hogy a katekézis során a megtérő félelmeivel, kérdéseivel is találkozunk, ami fejlődési lehetőség az Egyház pasztorális tevékenysége számára. Mivel ideologizált helyzetben élünk, az identitás formálása egyre fontosabb – társadalmi felelősség, és szükség van olyan emberekre, akik missziós lelkülettel élik meg ezt. Az érsek mindenkinek ezt a nyitottságot és az Egyház tanításához való bátor ragaszkodást kívánta.
Kató Csaba diakónus a köszöntő után felvázolta a háromnapos konferencia ívét, melynek középpontjában az eucharisztikus életbe való bevezetés áll. Ismertette, hogy az első nap az Országos Katekumenátus Konferenciák húsz évéért való hálaadás jegyében telik egészen az esti fogadásig, majd bemutatta a szervező munkatársakat.
A rendezvény nyitó liturgiáján Jézus János evangéliumban szereplő énmondásait elmélkedték át a résztevők, hogy válaszokat találhassanak arra, hogyan vezessék a rájuk bízottakat.
A délelőtt folyamán Török Csaba, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébániai kormányzója előadást tartott Eucharisztikus élet: Az emberi élet beteljesülése (antropológiai megközelítés) címmel, melynek fókuszában az étkezés ritualitással való összefonódása állt, és amelyet az eucharisztiára futtatott ki.
„Az étkezés paradox dolog, hiszen az embernek ennie kell, hogy éljen, viszont amikor eszik, akkor öl, növényt vagy állatot. Valami, ami élő volt, meghal azért, hogy egy másik élő tovább élhessen” – kezdte előadását. Az emberi kultúrákban az étkezés összefonódik a ritualitással, hiszen sajátos transzcendencia valósul meg benne: a nem én-t átalakítom, beleemelem az énbe.
Az előadó beszélt arról, hogy az étkezés szakralitásának gondolata megjelenik az emberi fejlődés legarchaikusabb rétegeiben, illetve nemegyszer összekapcsolódik a szexualitással is: mindkettőben testi intimitás, egyesülés fejeződik ki az én és a nem én között. A tisztaság és a tisztátalanság kérdése mindkettőben fontos. Az étkezés a Bibliában beleszövődik az ember üdvösségtörténetébe; már a Teremtés könyvében a bűnbeesésnél is nagy szerepe van a szemre kívánatos almának.
Részletesen ismertette, hogy az étkezésnek egyes kultúrákban milyen összefüggései vannak a szakralitással. Például a lakomán a vendégszeretet is megnyilvánul, ilyenkor egyes kultúrákban „angyalt fogadnak be”. Az élethatárokat jelző rítusokat is étkezés követi, egyes felnőtté válási szertartásoknál datolyát és magvakat szórnak a beavatandó fejére ugyanúgy, mint ahogyan az esküvőkön rizst szokás a párra szórni. Egyes vallásokban kialakult, mit kell enni betegség idején, hiszen bizonyos ételeknek gyógyító szerepet tulajdonítanak, de az étkezésnek még a halállal kapcsolatos szokásokban – virrasztás, halotti tor – is szerepe van.
Az előadó ismertette a kenyér és a bor szimbolikáját, lelki olvasatát a Bibliában való előfordulásuk alapján, majd rátért arra, hogy az eucharisztiában összekapcsolódik a tanításra és az éltető kenyérre való éhezés. „Az eucharisztiában nem megsokszorozzuk Krisztus áldozatát, hanem újra jelenvalóvá tesszük, mégpedig olyan módon, hogy abban részt kapjon a mi személyes létezésünk. A felajánlási körmenet aktusa ezért fontos.” Az eucharisztiában nemcsak a kereszt, hanem a feltámadás is jelen van. A szentség ereje az áldozás által válik teljessé a hívőben: részesei leszünk a Szentháromság egységének, birtokoljuk az örök életet. A katekumen az áldozással eleven tagja lesz az Egyháznak.
Török Csaba beszéde végén kiemelte, hogy az eucharisztikus élet stílusa a hála, a hálátlanság a hitetlenség jele.
Kató Csaba személyes megosztásra hívott az általa feltett kérdésekkel, ebéd után pedig kitért a kérdőívek kiértékelésére, melyeket a pandémia időszaka alatt szerzett, a hit átadásával kapcsolatos tapasztalataikról töltöttek ki a jelentkezők.
Udvardy György érsek délutáni előadásában arról beszélt, mi történt az elmúlt húsz évben a katekumenátus területén.
Mint mondta, azt gondolhatjuk, hogy a járvány lecsengésével visszatérhetünk a régi életünkhöz, de ahhoz biztosan nem tudunk, hiszen sok minden megváltozott, így a másikba vetett bizalom is. A szakemberek véleményéről is azt gondoltuk, hogy a mi véleményünk fontosabb annál. A félelem beépült az életünkbe, a tekintély megsérült. Az otthon és a biztonság fogalma megváltozott, mint ahogy a közelség-távolság jelentése is.
Az érsek hangsúlyozta, vélhetően nem ilyen rövid idő alatt változott ilyen nagyot a társadalom, inkább arról van szó, hogy a krízisben a látens jelenségek felszínre kerültek. Ezek ugyanakkor nem csak negatívan befolyásolják hit átadását.
Az emlékezés azért is fontos, mert amikor egy közösség nem tud a múltjával identitásformáló értékként foglalkozni, megszűnik a jövője. A nyugati gazdag kultúra egyre kevesebb figyelmet fordít a múlt elemeinek értékelésére, márpedig ha eltűnnek a kultúra formáló erői, szűkül a társadalom jövőbe vetett bizalma és látásmódja is. Az emlékezés a személy életében is fontos, ugyanígy a katekumeneknél is, akikben az üdvösség munkál, mikor saját múltjukat feldolgozzák. Amikor emlékezünk, gondolunk a hitben előttünk járók példájára is. Mit hiszünk és hogyan hiszünk – ezt az elődeink példájából tapasztaljuk meg.
Miután hálát adott az elmúlt húsz évért, a munkatársakét, öt témakört emelt ki az érsek, amiket továbbra is a középpontba kell helyezni a katekumenátus további útját keresve: Isten önközlésének belső logikáját, az egyén istenkeresésének és istenkapcsolatának az útját, a hitre jutás lépéseit, a megtérés folyamatának rendjét és az Egyház tanításának követését.
Felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes a további tervezésnél feltenni fontos kérdéseket az Istenhez és az emberhez való hűség jegyében, többek között azt, hogy milyen emberképet vallunk a kinyilatkoztatás alapján. Egyáltalán, mit jelent hinni? Mi a hit jele? Mire szomjazik az ember? Mibe nyert már beavatást, milyen a gondolkodásmódja, mik a vágyai, szokásai, érdemei, céljai?
Az érsek figyelmeztetett arra is, hogy a hit átadása során a módszertani elemek közül azokkal kell élni, amelyek az ember szabadságát tiszteletben tartják. A kereszténység útja, amire Ferenc pápa is figyelmeztet, nem más, mint egymás elviselése, türelem, öröm és humorérzék, bátorság és buzgóság, küzdelem és éberség, megkülönböztetés, készség a jóért való küzdelemre.
A katekumenátus-körkép bemutatását Nobilis Márió folytatta, aki beszámolt az elmúlt időszakáról, betegségéről is. Az üdvtörténet általa felrajzolt nagy idővonalára a résztvevők kis papírokkal kitűzték azokat az eseményeket, amelyek a katekumenátus kifejlődésének mérföldkövei. Ezután a saját hitre került a hangsúly, mindenki csendben, egyénileg vizsgálta meg annak fejlődését.
A délután hálaadó liturgiával folytatódott az Oltáriszentség előtt, majd a résztvevők a Prímás Pincébe vonultak át, és ünnepi fogadáson vettek részt.
A konferencia további napjain Nobilis Márió és a Kató házaspár tartanak előadást, fakultációt tartanak a Jézus Szíve Nővérek Társasága tagjai, valamint Obbágy László, Simon Péter és Serfőző Levente.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila, Tóth János
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
