Az Eucharisztia ünneplése 88.

Az Eucharisztia ünneplése 88.

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Téged, örök Atyát, az egész föld tisztel.

Te Deum laudamus kezdetű himnusz második sora az Atyát és örök voltát dicséri. A továbbiakban folytatódik az istendicséret láncolata: dicséri a közösség, a teremtett világ, benne az angyalok seregei a világ sokszínűségével együtt. A himnusz első hat sorában tehát Istennek mint örökkévaló Atyának és teremtőnek az imádása kap helyet.

Hírdetés

A szentírási zsoltárok közül a 90. és 93. mondja Istent örökkévalónak: „Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!(Zsolt 90,2; vö. Zsolt 102,13); „Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. (Zsolt 93,2; vö. Zsolt 9,8)

Isten örökkévalóságáról hasonlóképpen fogalmaz Izajás próféta is: „Így szól az Úr, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.” (Iz 44,6; vö. 40,28; 43,13; 48,12; Jel 1,17–18)

Jézus, Sirák fia könyvében olvassuk a legszebb sorokat: „Aki örökké él, az teremtett mindent egyaránt. Egyedül Isten az igaz, aki győzhetetlen király marad örökké.(Sir 18,1); valamint: „Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok: Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« (…) Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence, mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály. Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől. Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt!” (Sir 39,20–25) 

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »