Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Szabadítsd meg néped, Urunk, és áldd meg örökséged! A Te Deum laudamus himnusz soron következő verseiben a Zsolt 28; 144; 120; 122; 66; 32; 30; 70 egyes szakaszaira utal a szerkesztő költő. Megjegyezzük, hogy a himnusz mozarab változatában a 28. zsoltár verseit már csak az Ámen követi (22–23. versek), míg a legkorábbi változatban a Te Deum laudamus a 25. verssel fejeződik be. Tehát a Dignare Domine (Méltóztass, Uram) szakasztól kezdődő versek későbbi betoldást képeznek. Sőt, a milánói változatban a 28. zsoltár szavait Dániel próféta könyvének (Dán 3,52) sorai folytatják: Benedictus es Domine Deus patrum nostrorum (Áldott vagy Urunk, atyáink Istene).
A himnusz 22–23. verseit tehát a Zsolt 28,9 szavai alkotják: „Szabadítsd meg néped, és áldd meg örökséged, és legeltesd őket és (sokszorosan) emeld fel őket az örökkévalóságra!” A 28. zsoltár, amelyet a himnuszköltő idéz, valójában egyéni, könyörgő panaszéneknek tekinthető, amit egy ártatlanul szenvedő ember fogalmazott a királyság korai korszakában. Utolsó, himnikus jellegű és hálaadó sorait – tulajdonképpen a 6(8)–9. verseit – a későbbi korban illesztették az imádsághoz, hogy ezáltal illeszkedjen ahhoz a funkcióhoz, amelyet már királyi-liturgikus zsoltárként töltött be. A szabadításért könyörgő (vö. Zsolt 3,9) imádkozó számára az örökség kifejezés nemcsak a zsoltárban, hanem a Második Törvénykönyvben és Jeremiás prófétánál is arra a népre vonatkozik, amely iránt az Úr szövetségi hűségben kötelezte el magát: „Úr Isten, ne veszítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagyságoddal megszabadítottál, s Egyiptomból erős kézzel kihoztál! (…) Hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál nagy erőddel és kinyújtott karoddal.” (MTörv 9,26.29; vö. 32,9) Valamint: „Elhagytam házamat, elvetettem örökségemet; átadtam lelkem kedvesét ellenségeinek kezébe. Olyan lett hozzám örökségem, mint oroszlán az erdőben: kieresztette ellenem hangját, ezért meggyűlöltem őt. Vajon tarka madár az én örökségem, melyet madarak fognak körül? Gyertek, gyűljetek össze, mezei vadak mind, jöjjetek enni!” (Jer 12,7–9)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
