Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség

Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség

A középkorban a kereskedelem szintén a gazdaság hajtómotorja volt ugyanúgy, mint ma, a XXI. században. Az egyik legnagyobb kereskedelmi szövetség, mely a jelentősebb észak-európai kereskedővárosok közös munkájának eredménye volt, a XIII-XVIII. század között irányította a kontinens északi területeken zajló kereskedelmét Londontól Novgorodig. A városok értelemszerűen egymástól olyan termékeket szereztek be, melyek az adott térségben nem álltak rendelkezésre, így az értékük igen magasnak számított, ezért is volt meglehetősen veszélyes a szállítás a kalózoktól hemzsegő Hanza-útvonalon. A korszak kereskedőinél nem volt szokatlan látvány a bálák és szállított áruk felett lógó fegyverek, sisakok és kések.

Az orosz vidékekről elsősorban prémeket, állati bőröket szereztek be a nyugat-európaiak, akik a XV. századtól már öltözéküket ezekre a beszállításokra alapozták, sőt annak ellenére, hogy az emberiség javában a pénzgazdaság korát élte, ezek az állati termékek olykor még valutaként is szolgáltak. Az egyik legnépszerűbb ágazatnak a ruházati termékek kereskedelme bizonyult, a lübecki származású Wittenborg-család pedig ezt kihasználva a textiliparra alapozta üzletét, a kereskedelemben Angliától egészen Oroszországig jelen voltak. Flandriából és a Mediterráneumból szereztek be luxuscikkeket, melyeket a Hanza-útvonalon a keleti piacra küldtek, cserébe pedig faanyagot, kukoricát, viaszt, tartósítás céljából előre sózott tőkehalat és heringet közvetítettek nyugatra, ráadásul hozzájutottak az orosz prémekhez és bőrökhöz is.

A piaci rések gyors betöltése szintén nem mai, modern találmány, sőt mondhatni maga a két nagy kereskedelmi útvonal a Hanza és a Levantei alkotta meg, hiszen az üzleti szférában a középkor alatt is létezett konkurencia. A pénzgazdálkodás és az árubeszerzés, illetve feldolgozás nem kizárólag a rivális közötti harcot vonta maga után, hanem hitelezés jelenségét is. Ezeket a modern vonásokat és magát a távolsági kerekedelmet az urbanizáció, a népességnövekedés és az új igények megjelenése kényszerítette ki. 1161-ben a konkurenciaharc erőszakba torkollott, ezért néhány, a Gotland szigeten található, Visby városában élő kereskedő elhatározta, hogy érdekeiket megvédve közös szervezetbe tömörülnek.

Hírdetés

Hamarosan egyéb európai városok is csatlakoztak, mint Köln, Krakkó vagy németalföldi, azaz mai holland települések is. Népszerűsége 1259-ben érte el tetőfokát, amikor a kis csoport egy hatalmas nemzetközi szövetségbe, a Hanza-szövetségbe tömörült. A történelem áramlatában alig száz év egyáltalán nem hosszú idő, így felvetődik a kérdés, hogy mi lehetett a Hanza-kereskedelem gyors kiépülésének titka. A válasz tulajdonképpen nem bonyolult, ugyanolyan mechanizmuson alapul, mint manapság. Létrejött egy megbízható tagokból álló hálózat a kiterjedt európai piacon, mely védelemmel és tanáccsal látta el a kereskedőket. A tagok gyakran cseréltek eszmét a lerakatoknál és a kereskedőbázisoknál, gyűlést hívtak össze, hogy egy-egy termék elérhetőségéről tájékozódjanak akár az orosz viaszról vagy a balti térség gabonájáról volt szó, illetve a különböző pénznemeket is ekkor váltották. A védelmet illetően pedig konvojokat szerveztek a kalózokkal szemben.

A biztonság és az információszerzés mellett a népszerűség kulcsa a minőség ellenőrzésében rejlett, ebből fakadóan vált szükségessé a súly- és mértékegységek standardizálása is, azaz egységesítése. A XIV. században már felmerült az igény egy központi vezetésre, egy tanácsra, mely az addigi gyűléseket hivatalosan levezényli, és az ügyeket eldönti. 1373-ig alapvetően a szokásjog érvényesült, ennek gyakorlata működtette a szervezetet, majd ettől az évtől egy lübecki székhelyű bírósági jellegű szerv járt el vitás helyzetekben.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »