Az estébé bezúzott aktái miatt a parlamenti bizottság is ülésezni fog

Az estébé bezúzott aktái miatt a parlamenti bizottság is ülésezni fog

Továbbra sem kapta meg még a Nemzeti Emlékezet Hivatala az Állambiztonság aktáit, amelyeket már 2003-ban meg kellett volna kapnia. Az átadásuk a jelenlegi kormány idején is akadozik. Roman Mikulec belügyminiszter még tavaly júniusban kérelmezte az átadás határidejének meghosszabbítását, akkor újabb egy évet kapott Eduard Heger kormányfőtől az akták átadására.

A belügyminisztériumnak egy közel 20 évvel ezelőtt, 2002-ben született törvény értelmében a lehető leghamarabb át kellett volna adnia az Állambiztonsággal (ŠtB), illetve a katonai hírszerzéssel kapcsolatos összes dokumentumot. Míg a jobboldali kormányok idején legalább mérsékelt ütemben haladt ez a folyamat, a Smer kormányzása idején a belügyminisztérium fékezte azt, írja a dennikn.sk portál.

Az 1931 és 1937 között született ŠtB-tagok Robert Kaliňák minisztersége idején lezúzott személyes aktáinak ügyét a parlament védelmi és nemzetbiztonsági bizottsága is megvizsgálja.

Juraj Krúpa (OĽaNO) bizottsági elnök vagy rendkívüli bizottsági ülést hív össze, vagy pedig ezt a pontot is felveszi a bizottság január 31. ülésének napirendi pontjai közé, mivel az akták bezúzását kudarcnak tartja. Véleménye szerint az egyetlen szisztematikus megoldás a dokumentumok ilyen módon történő megsemmisítésének megakadályozására a jövőben, hogy az ŠtB-dokumentumokat mielőbb a Nemzeti Emlékezet Hivatalához (ÚPN) kerülnek.

18 éves halogatás

Az utolsó kísérletet a szóban forgó dokumentumok mielőbbi átadására a 2020 őszén és 2021 tavaszán született kormányhatározatok jelentették. Ezek közül az első megtiltotta a titkosszolgálati akták belügyminisztérium általi további bezúzását. Az Igor Matovič kormányzása idején született határozatok alapján a belügyminisztériumnak 2021. június végéig kellett volna átadnia a Nemzeti Emlékezet Hivatalának a dokumentumokat. Egy héttel a határidő lejárta előtt azonban Roman Mikulec a határidő meghosszabbítását kérte Eduard Heger miniszterelnöktől.

A miniszter a levelében azzal indokolta a halasztást, hogy „alapos elemzésre” van szükségük,

amit a dokumentumok „tartalmassága és az ÚPN-nel való együttműködés keretében történő fokozatos megvalósítás” miatt nem győznek. A levélben a miniszter említést tett a biztonsági erők 1931-1937 között született tagjainak aktáiról is, miközben az estébések első nyolc évfolyamának aktái már két éve nem is léteztek. A miniszter azt állítja, tudomása szerint a bűnüldöző szervek már foglalkoznak az aktabezúzás ügyével, s amennyiben bebizonyosodik, hogy tettükkel törvényt sértettek, a szóban forgó illetőket felelősségre fogják vonni az ügyben.

A Nemzeti Emlékezet Hivatala szerint a minisztérium csak az idősebb évfolyamok egy részének jegyzékét adta eddig át nekik.

„Ezeknek az aktáknak az egy részét, az 1938-1940 között született tagokét, összesen 170 aktát, 2021. december 3-án vette át az ÚPN. A hivatal kikérte a biztonsági erők tagjainak több mint 1500 személyi aktáját is, amelyeket a belügyminisztérium jelenleg készít elő az átadásra” – fogalmazott Jerguš Sivoš, az ÚPN szóvivője.

Sivoš szerint a tárca sokáig azzal érvelt, hogy azért nem tudja az aktákat átadni, mert a saját tevékenységéhez szüksége van rájuk, és nem járt még le a nyilvántartásból való kiiktatásuk határideje, ami lényegében az iratzúzást vagy az archiválást jelenti.

De azzal is érvelt, hogy az ő szempontjukból nem levéltári dokumentumokról van szó, hanem csak olyan nyilvántartásokról, amelyek a levéltári és anyakönyvi törvény értelmében kiselejtezhetőek és megsemmisíthetőek.”

A nemzeti emlékezetről szóló törvény azonban kimondja, hogy a belügyminisztérium köteles a biztonsági erők tevékenységére vonatkozó minden dokumentumot átadni az ÚPN-nek, függetlenül attól, hogy az ő szempontjukból levéltári iratról vagy nyilvántartási iratról van-e szó.

„Az ÚPN egyértelműen állította és állítja ma is, hogy a törvény előírja az állami szerveknek a dokumentumok és nemcsak a levéltári dokumentumok átadását, és az aktákat haladéktalanul át kell adni” – fűzte hozzá Jerguš Sivoš.

Veszélyben az estébések nyugdíjcsökkentése

Hírdetés

A minisztérium egyértelmű kötelességéről beszél Anna Andrejuvová, az OĽaNO parlamenti képviselője is, aki régóta foglalkozik a témával. Ő a szerzője annak a tavaly nyáron elfogadott törvénynek is, amely szerint csökkentenék az estébéseknek nyugdíját, amely gyakran meghaladja az áldozataikét. Andrejuvová szerint

az ÚPN-ről szóló törvény egy „lex specialis”, azaz a belügyminisztérium totalitarizmus kori iratainak archiválására vagy megsemmisítésére vonatkozó törvényei felett álló speciális törvény.

Elmondása szerint a tárca legutóbb a Radičová-kormány idején adott át nagyobb mennyiségű ilyen aktát az ÚPN-nek, amikor Daniel Lipšic volt a belügyminiszter, majd a Smer-kormány színrelépésével ez a folyamat leállt.

A képviselő arra is felhívja a figyelmet, hogy az 1931-től 1937-ig született estébések aktáinak megsemmisítése megnehezítheti a nyugdíjaik csökkentését. Az estébéseket ugyanis éppen az ÚPN-nek kell átvilágítania, és a személyi aktáik a karrierjükről és a titkosrendőrség számára végzett tudatos munkájukról is fontos információkat tartalmaztak.

Kaliňák minisztersége idején történtek a legnagyobb iratmegsemmisítések

A belügyminisztérium 2017-ben és 2018-ban szándékosan bezúzta a Kommunista Állambiztonság (ŠtB) tagjainak hatalmas számú személyi aktáját. Ez volt a legnagyobb tömeges iratmegsemmisítés 1989 decembere óta, amit még az ŠtB utolsó vezetője, Alojz Lorenc rendelt el.

Az 1931-36 között született ŠtB-tagok aktáit 2017-ben, majd 2018-ban az 1937-es évfolyam aktáit zúzták be.

A születési éveik arra utalnak, hogy ezek az estébések már az 1950-es és 1960-as években tevékenykedhettek, amikor az állambiztonság aktívan üldözte az állampolgárokat politikai és vallási okokból egyaránt. Az emberek hosszú évekre börtönbe kerültek ekkor, vagy arra kényszerítették őket, hogy hagyják el az akkori Csehszlovákiát.

A Nemzet Emlékezet Hivatala jogellenesnek tartja az iratok megsemmisítését, ezért büntetőfeljelentést tett. A tárca három évig hallgatott erről a tényről, az ÚPN csak 2021 októberében szerzett a szóban forgó akták megsemmisítéséről tudomást.

Az iratmegsemmisítés mintegy 800 estébést érintett

Ľubomír Morbacher, az ÚPN történésze egyértelműen cáfolja, hogy értéktelen dokumentumokról lenne szó. Az állambiztonsági tagok személyi aktái fényképeket és a szolgálatba való belépés motivációját is tartalmazták. Vannak kézzel írott önéletrajzok is bennük, amelyek tartalma gyakran változott az aktuális politikai helyzetnek megfelelően, de tartalmazzák az illető pályafutását, a pályájának értékelését és a kapott jutalmakat is, illetve a tagok felelősségi körébe tartozó események megnevezését is.

Ugyanakkor tartalmazzák a külföldön végzett szolgálatot, de az esetleges büntetéseket és a különböző képzéseket is, például a Szovjetunióban, valamint sok más információt, illetve összefüggést.

A bezúzott adatok egy része a személyi nyilvántartási kártyából, a személyi megbízásokból vagy az ügynöki és működési aktákból, illetve a segédnyilvántartási anyagokból ugyan megszerezhető, „de ezeket az adatokat ellenőrizni kell és bírálatnak alávetni, ami éppen a szóban forgó akták megsemmisítése miatt nem lehetséges. A kézzel írott említett életrajzok a motivációikkal és az aktákból származó egyéb adatokkal együtt helyrehozhatatlanul megsemmisültek” – magyarázza Morbacher.

A felelősökről hallgatnak

De ki rendelte el az iratmegsemmisítést? A dennikn.sk kérdésére a tárca azt felelte, hogy a minisztérium csak a „nyilvántartás létrehozójának a levéltári és anyakönyvi törvényből és a jóváhagyott belső szabályzatból eredő kötelességét teljesítette”.

Robert Kaliňák azt állítja, ő a tömeges iratmegsemmisítésről nem tudott, szerinte az iratbezúzás tervek és programok alapján történik, és ő maga nem is lát semmi különlegest ezekben az iratmegsemmisítésekben, főleg „30 évvel a bársonyos forradalom után – hisz 30 évig rendelkezésre álltak.”

Az ÚPN szerint azonban az arrogancia megnyilvánulása ez, aminek a csúcsát az iratmegsemmisítés jelenti. „Ekkora mértékű iratmegsemmisítést utoljára az ŠtB végzett (Lorenc idejében)” – mondta Martin Slávik, az ÚPN elnöke.

Ha úgy képzelik a személyes adatok védelmét, hogy visszafordíthatatlanul megsemmisítik a személyes adatokat tartalmazó dokumentumot, akkor „a tetteiket az orosz hatóságok cselekedeteihez hasonlítanám

a sztálinista bűncselekményeket dokumentáló Memorial intézmény jelenlegi lerombolása során” – jelentette ki az intézet elnöke, hozzáfűzve, a totalitárius és egyben a mai putyini mottó szellemében végrehajtott cselekedet ez: aki uralja a múltat, az uralja a jelent és a jövőt is.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »