Zsuffa Tünde író, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) sajtófőnöke többször népszerűsítette a világeseményt Erdélyben, ahonnan a nagyszülei Magyarországra menekültek a második világháború idején. Augusztus 1-jén a csíksomlyói hegynyeregben ismét Budapestre hívja ottani nemzettestvéreinket.
Zsuffa Tünde a világjárvány előtt többször is körbejárt Erdélyben, majd 2020 márciusában Böjte Csaba ferences szerzetessel együtt népszerűsítette a szeptemberi budapesti katolikus világeseményt. Augusztus 1-jén a FerBiT (ferences biciklitúra) résztvevőinek beszél majd Csíksomlyón, a hegynyeregben, a magyarság nemzeti zarándokhelyén.
Az írónő az Erdélybe indulása előtti napokban nyilatkozott a túra szervezőinek. „Egy nemzet vagyunk, egy nyelvet beszélünk és egy a hitünk. Ezt nem vehetik el tőlünk soha. Olyanok vagyunk, mint az a madár, amelyik alól ha kivágják az ágat, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül” – mondta többek között.
„Gyerekkoromban az ágyam fölött lógott egy gobelinkép: egy kéttornyú templomról, amelyet hegyek vettek körül. Azt mondták, ez az őseim földje, és majd egyszer elvisznek oda, ám nem vitt senki, pedig sok mindent tudtam a múltról: nagyanyám a Hargita megyei Ditró nagytemplomában esküdött örök hűséget nagyapámnak. A faluban képzelték el közös életüket, de a második világháborúban menekülésre kényszerültek. Szekéren tették meg az utat Magyarországra. Édesanyám már egy Balaton-parti kisvárosban jött világra. Ám mindig tudtam, hogy az ereimben székely vér folyik. A fiaméban duplán, ezért is viseli apai nagyapja, dédapja és ükapja után a Mózes nevet. Néhány évvel ezelőtt gondoltam egyet, és megmutattam Pepének a földet, a gyökerünket. A soha nem látott rokonaink a kapuban vártak ránk, háttérben a ditrói templom tornya. Éppen úgy, ahogy a képen láttam egykor. Szótlanul álltunk egymással szemben, én a könnyeimet nyeltem. A szavakat kerestük, aztán az alig tízéves fiam kipattant az autóból, kitárta karjait és hangos üdvözlésbe kezdett: »Szervusztok, székelyek! Hazajöttem!«
Volt tehát kinek a tüzet őrizni. Megérkeztünk. Visszatértünk. A hegyek és fenyvesek közé. Előkerültek a régi fotók, levelek, titkos történetek, emlékek. Pepének pedig lett hímzett inge, ködmöne, megtanították ostorozni, és Mózsinak becézik, ahogy a székely embereknél szokás. Mesélni kell a múltról, tudni kell, honnan jövünk, hol van egy elveszettnek gondolt otthon. A fiam ezt értette, érezte: egy üvegben vitt haza földet mamának… az ősök sírjáról.
Ugyanúgy tett, mint az a székely ember, aki az 1938-as eucharisztikus világkongresszusra látogatott Budapestre, és a nagyszülei sírjáról az otthonába akart vinni egy zsák földet, hogy a kertjében aztán szétterítse. A határnál azonban elfogták és letartóztatták, mert kifejezte a hűséget hazájához. Sok év telt el azóta, sok minden megváltozott, de az összetartozásunk és a testvériségünk nem. Egy nemzet vagyunk, egy nyelvet beszélünk és egy a hitünk. Ezt nem vehetik el tőlünk soha. Olyanok vagyunk mindannyian, mint az a madár, amelyik alól ha kivágják az ágat, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül.
Böjte Csaba és Bonaventura testvérek ezt jól tudják, levegőben köröző, fészket, otthont kereső madarak vagyunk valamennyien. Ezért is hívnak engem is újra haza! Várom már a csíksomlyói találkozást. Biztosítanunk kell egymást a nyeregben, hogy bár messze élünk egymástól, mégis értjük egymás szavát és mindig útra kell kelni, ha szükségünk van a másikra.
Hahó, fiatalok, ott a bicikliken, a motorkerékpáron, a lovak nyergében! Hahó, szervezők, ferences szerzetesek, zarándokok, székelyek: szükségünk van rátok Budapesten szeptember 5–12. között! Személyesen megyek hozzátok haza és viszem nektek a meghívót, hogy várunk benneteket otthon a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson! Nemcsak én tartozom hozzátok, hanem ti is hozzánk! Magyarország most történelmet ír, legyetek a részesei! Legyen emlékünk a világeseményről, amiről mesélhetünk az utódoknak, legyen szellemi és lelki örökségünk, amit átadhatunk nekik!” (Zsuffa Tünde)
Forrás: NEK
Fotó: Ambrus Marcsi
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
