Az én papom: Kőhegyi Dániel

Az én papom: Kőhegyi Dániel

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500-2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg-formátumban). Ezúttal olvasónk, Csizmadia Máté írását adjuk közre, aki az újmisés Kőhegyi Dánielt mutatja be olvasóinknak.


Ahogy sokan ismerjük: „Dé” atyát Kiskunfélegyházán ismertem meg jó pár évvel ezelőtt, amikor a szegedi Szent Gellért Szeminárium kispapjaként hivatások vasárnapján Kiskunfélegyházán töltötte napjait. A szentmise után volt pár percünk, két mise között, és volt alkalmam közelebbről is megismerni. Kedvességét, baráti készségét és a hivatásában érzett biztonságot azonnal érezni lehetett. Mesélt gyermekkoráról. Mesélte, hogy hangszeren tanult játszani, mikor még kicsit „pufibb” volt. De amikor véget ért ez a hétvége, akkor nem találkoztunk több éven át. (Még szerintem a Facebookról nem tudtunk, Myvip volt a divat.)

Teltek az évek és egyszer csak Bugacon a HitTanya táborban láttam meg. Fiatalok vették körül, ami nem lepett meg. Hiszen nem változott semmit. Kedvessége, barátsága ugyanúgy megmaradt. Érettségit követően felvételt nyertem a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolára.

Épp egy vizsgaidőszakban csöppentem a tanulmányi osztály folyosójára, amikor egyszercsak azt hallom: „Mindig a fénybe nézz” – egyből Ákos (az énekes) jutott eszembe. Azt hittem, ő is felvételezik. De amikor megláttam Kőhegyi Danit, nem tudtam elhinni. Te vagy, akivel Félegyházán is találkoztunk? Szervusz – Szervusz. Különösen meglepett a kulcscsomójának a „nyakbaakasztója” – Kovács Ákostól a katona imája. Dani: Lenne-e kedved egy italt meginni? És már mentünk is egy kávézóba. Nagyon sokat beszélgettünk. Felmerült a kérdés a hivatás választásáról, a bizonyos jobb kezén lévő „csotki” történetéről. És akkor már ő is többet jött át a főiskolára.

Sosem fogom elfelejteni az utolsó egy évet. Neki már megvolt a szükséges szemináriumi ideje, és gyakorlatra küldték Kiskunhalasra, de tanulmányait akkor is folytatta. Közös órák, de egyszer csak a szorgalmi időszaknak is vége. A kedvenc tantárgy dr. Kiss-Rigó László püspök atyával volt a Dogmatika. Örömmel vártuk mindig nála a vizsgaidőszakot, hiszen tudtuk, hogy a püspökségen vizsgáztat, és hát egy hallgató számára mekkora öröm, amikor a tárgyalóba mehet. Volt, hogy egy-egy óra után örömmel mentünk a szegedi Árkádba KFC-t enni. Volt, hogy én vártam rá, amíg bement egy szegedi fodrászhoz. Nagyon sok közös élményünk történt. Volt, hogy Kiskunfélegyházán a templombúcsú előtt egy órával érkezett meg. Vagyis akkor már Kiskunhalason dolgoztam, és mondta, hogy menjünk együtt. Akkor mondtam neki, hogy van egy nagyon jó diópálinkánk. De természetesen csak vezetés után kóstolta meg…

Amikor kezdtem kicsit jobban megismerni, rájöttem, hogy ha szabad ilyet írni, egy énekest nagyon kedvel. Többször említettem Kovács Ákost. Volt egy Kovács Ákos Krúdy-est Kecskeméten, és felvetettem ötletként, hogy mi lenne, ha mi is az első sorban nézhetnénk végig ezt az előadást. Végül a harmadik sorban volt hely, de legalább ott voltunk. Az előadás is nagyon szép volt, két felvonásból állt. De a legjobb rész csak eztán jött. Kőhegyi Dani papi civilben volt. Gondoltam, hogy látják, hogy „pappal” vagyok, majdcsak nem küldenek el melegebb éghajlatra. Már a színház rész kezdett bezárni. Mondtam Daninak, hogy „Dani! Kövess engem!” Dani csak annyit látott, hogy már a színpadon vagyunk. Mivel Ákos a színpad mögül jött be, gondoltam, hogy ott lehet az öltöző. Nem tévedtem. Kovács Ákos ránk néz: „Dicsértessék a Jézus Krisztus” – fogadott minket. És ott megvalósult a „nagy közös találkozás”. Kicsit örültem is, hogy Daninak ezt megadhattam.

Csizmadia Máté


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »