Az Ember, aki pizsamában érkezett!

Az Ember, aki pizsamában érkezett!

Nem sokkal a déli harangszó előtt történt. A semmiből érkezett egy fura szerzet. Csíkos pizsamát viselt és színtelen, agyonmosott, kórházi köpenyt, amelyet övvel kötött össze derekán. Fején szintén csíkos anyagból készült csákót hordott, enyhén félrecsapva. Vastagtalpú fapapucsa hangosan kopogott és suppogott egyszerre a tört kővel borított országúton.

– Jó napot adjék Isten! – köszöntötte az orrukat lógató embercsoportot.
Azok meg annyira meglepődtek a fura ember láttán, hogy szóhoz sem bírtak jutni, csak néztek ki bambán a fejükből nagy szomorán.
– Na, köszönék kenteknek, ha nem hallották volna, tán süketnémák az urak?
Volt a megjelenésében egy tiszteletreméltó vonás, amit azonnal fel lehetett ismerni, még mielőtt megnehezteltek volna a szigorú dorgálásért. Beszéde is határozott volt, mint az olyan emberé, aki tisztában van felsőbbrendűségével, és aki nem tűr ellentmondást.
– Agyék Isten jóember, nagy gondban vagyunk, azért zavarodtunk meg egy pillanatra – mentegetőzött az egyik.
– Mi az önök hatalmas gondja, hogy a visszaköszönést is mellőzik miatta? És hogy kelhetnék én át ezen a patakon száraz lábbal?
– Előbb azt mondja meg nekünk, hogy mi járatban van kelmed ebben a szokatlan gúnyában? – kíváncsiskodtak az emberek, akik napszámosoknak látszottak.
– Hát én olyan járatban vagyok, amelyben idáig jöttem, majd innen megyek!
A kérdezők ebből megértették, hogy nem kívánatos firtatni ezt a témát. Nem is hozták elő többet, hanem készségesen feleltek a kérdésekre:
– Úgy veszem észre, magát legalább érdekli szomorú sorsunk, ezért elmondom, és kezdem mindjárt a könnyebbel:
– Átkelni a patakon száraz lábbal ahajt fentebb lehet, azon az ingatag pallón, amit a polgármester eszkábáltatott össze addig is, amíg a híd elkészül. De mivel saját tulajdonát képezi, ezért a gyalogos átkelés egy garas vagy két tojás, szekérrel pedig két garas vagy négy tojás. A polgármester úr nagyon szereti a pénzt és a tojásrántottát!

A nehezebb gondunk az, hogy az igazi hidat mi magunk kellene, megépítsük, de úgy néz ki, hogy a polgármester úr vagyona hatalmasra gyarapszik garasonként, de még meg is vakulhat a sok tojásrántottától, amire az igazi híd felépül! Még azt sem tudjuk, hogyan fogjunk neki a munkálatnak, nincs közöttünk egyetlen egy hídász szakember, mert arra is smucig az úr, hogy szakembert alkalmazzon. Ráadásul mindig estére hozatja a faanyagot, amit reggelre ellopnak, nyom nélkül! Hát ez a mi nagy gondunk ténsuram!


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »