Az ellenzéki szavazók jó része is Orbán delíriumában él: 51 százalék hiszi, hogy Soros a gyíkemberek ügynöke

Az ellenzéki szavazók jó része is Orbán delíriumában él: 51 százalék hiszi, hogy Soros a gyíkemberek ügynöke

Gyanús, külföldiül beszélő emberek, flanelinges, kordbársony gatyás újságírók, öltönyös, nyakkendős, hipszterszakállas/bajszos kozmopoliták hallgatták végig, miként tárja fel a kamuhírgyárak ármánykodását egy félhomályos rendezvényhajó gyomrában a Political Capital igazgatója.

Aki enyhe megfázással érkezett szerdán a magyar főváros egyik legkellemetlenebb rendezvényhelyszínére, hogy meghallgassa az álhírek varázsaltos világáról szóló előadást és pódiumbeszélgetést, annak több mint két órán keresztül nem volt a legkellemesebb az élete. De elsősorban nem a helyszín adottságai miatt.

Még a közéleti diskurzus felkent apostolai is megdöbbentek azon a rövid előadáson, amelyben Krekó Péter, a Political Capiatl ügyvezető igazgatója ismertette az elemző központ Mediánnal karöltve folytatott, legújabb kutatását, mely azt vizsgálta, mennyire itatta át a magyar társadalmat a kamuhírek, a babonák és a politikai téveszmék szinte kibogozhatatlan rendszere.

A nagy meglepetést nem az olyan adatok okozták, miszerint a nők a magyar társadalom legbabonásabb tagjai, vagy hogy a kitartó kormányzati propaganda hatására az emberek jelentős mértékben osztják a muszlimellenes összeesküvés-elméleteket. Aki csak fél percre megfordul mondjuk a Fény utcai piacon, az első kézből igazolhatja ezeket az immár statisztikailag is alátámasztott tapasztalatokat.

Azon se esik le az álla az embernek, ha azt hallja, hogy az orosz propagandagépezet kedvelt paneljait szorgalmasan ismételgető közmédiának van akkora ereje, hogy a társadalom negyedével, harmadával elhitesse, hogy a nemzetközi migráció egy ENSZ által szervezett és bátorított jelenség.

Attól már azonban még a Kufsteinben raboskodó Rózsa Sándornak is masszívan összeszaladt volna a szemöldöke, ha meghallja, hogy

a magyarok 51 százaléka – tehát az ellenzéki szavazók jelentős hányada is – gond nélkül bólogat a Soros Györggyel kapcsolatos konteókra.

Ez az egyetlen kategória egyébként, ahol a fake news-fogyasztásban és -igenlésben a Fidesz-tábor előzi a Jobbik és a Mi Hazánk szimpatizánsait: a kormánypárt szavazóinak 71, az említett két formáció 51, míg a baloldali pártok szimpatizánsainak 39 százaléka abszolút osztja az amerikai milliárdossal kapcsolatos konspirációs teóriákat.

A másik sokkoló adat – amit Krekó Péter a sajtóesemény alatt többször is szigorúan kiemelt -, hogy a chemtrail- és az UFO-hívők, valamint az oltásellenesek kedvelt témáinak már

a magyar lakosság 20 százaléka ad megkérdőjelezhetetlen hitelt.

A politikai elemző többször is hangsúlyozta, hogy az ilyen blődségek terjedését erősíti, hatásukat pedig megsokszorozza, hogy a kormányzati propaganda a társadalom pereméről a fősodratba emelte a kamuhírek terjesztését. A primitív migránsozás, sorosozás pedig – sokszor a kormányzati szándéktól függetlenül – “húzza magával” az akár életveszélyt is magában rejtő tévinformációk terjedését.

Van-e fény az alagút végén?

Ezt követően Krekó Péteren kívül – Rácz András, biztonságpolitikai elemző moderálása mellett -, Nagy Krisztina médiajogi és médiaoktatási szakértő, Erdélyi Péter a 444 és Hanula Zsolt az Index újságírója boncolták élve a kamuhírek témakörét.

Amellett, hogy a megszólalók zöme igyekezett külföldi kontextusban is elhelyezni a témát, a legizgalmasabb tanulságok mégis csak a magyar sajátosságok kitárgyalásából születtek. A kicsit hosszúra nyúlt pódiumbeszélgetés nem ásítós részeit a következőképpen lehetne összefoglalni (és hiszi a piszi, aki elhiszi):

– Mindenkit ledöbbentett, hogy a kormány százmilliárdokból, 0-24-ben tolt, fő kommunikációs üzenetét – Soros György=migránsok fognak fajtalankodni a lányoddal/feleségeddel/veled – a magyar társadalom relatív többsége csont nélkül bevette, attól függetlenül, hogy Semjén Zsolttal vadászik-e rénszarvasra a fjordokon, vagy éppen kisnyugdíjasként arra vár, hogy Gyurcsány Ferenc visszatérjen a kormányrúd mögé, még négy év intenzív ország- és nemzetrombolásra.

– A magyar emberek relatív többsége azért retteg attól, hogy mérgezik az ivóvizét, lehallgatják a telefonját, chipet injekcióznak a vénájába vagy repülőgépekről szórják meg naponta halálos méreggel, mert a társadalom alapállapota a félelem lett, ami egyébként a kutatás eredményeiből kényelmesen visszavezethető az egzisztenciális szorongásokra. Hiszen a legkiszolgáltatottabb rétegek körében vert leginkább gyökeret a konteók kritikátlan elfogadása:

leginkább a csóró, szakmunkás, kétkezi munkából élő, maga módján (értsd: nem az egyházak tanítása szerint) vallásos, középkorú vagy idős férfiak körében hódít a fantazmagóriák legszorgalmasabb befogadása.

– Az álhírek sokkal izgalmasabbak, mint a valóság, hiszen mindig van újdonságerejük, a különféle, erős érzelmi hatásokra alapozó variációknak, kitalációknak csak a képzelet szab határt, épp ezért léptek elő egyfajta közéleti sci-fivé, ami mára szinte egy az egyben helyettesítette a szórakoztató újságírást. (Ennek egyébként egyenes folyománya, hogy míg egy összeesküvés-elméletet percek kérdése legyártani, addig a cáfolat annyi időt, energiát és anyagi erőforrást emészt föl, ami nem éri meg a vesződséget a közéleti szereplők – pártok, médiumok, civil szervezetek… stb. – zömének, ráadásul a hírfogyasztók többségét sem érdekli, hisz a cáfolat sokkal unalmasabb.)

– Magyarországon lehetetlen törvényi erővel szabályozni az álhírek terjedését, hiszen itthon az “az az álhír, ami számomra kellemetlen” mentalitása kormányzati szinten érvényesül, és ha egy ilyen szabályozás születne, akkor azt csak a maradék ellenzéki média felszámolására használná fel a Fidesz-KDNP.

– A fake news hatása ellen a kritikai gondolkodás fejlesztésével lehetne küzdeni, és adott esetben a szólásszabadság klasszikus jogát is korlátozni kellene, mivel a félinformációkon, csúsztatásokon és konkrét hazugságokon emberéletek múlhatnak, mint ahogy például a ruandai népirtás során múltak is. (A megszólalók abban egyetértetek, hogy hazai viszonylatban az erőszak, mint cél, még nem merült föl kormányzati részről, de egyes emberek esetében sosem lehet kizárni ennek lehetőségét, ennek pedig kiválóan megágyaz egy olyan közeg, ahol mondjuk a mindenszentekkor temetőlátogatóba érkező embereket, vagy egy sportolókkal teli kisbuszt migránshordának néznek a házmester lelkületű honfitársaink.)

Annak ellenére, hogy egy színvonalas és nagyon tanulságos beszélgetés zajlott, a résztvevőkön látszott, hogy mindenki megkönnyebbült, amikor ismét kijutottunk a fényre, már csak remélni tudjuk, hogy a végkövetkeztetésként leszűrt tanácstalanságból a magyar társadalom józanul gondolkodó része is rátalál a világosságra, amivel a minden eddiginél intenzívebb néphülyítés mákonyán is keresztülvilágíthat.

Aki kíváncsi a teljes előadásra, az itt tekintheti meg az eseményről szóló videofelvételt:

Valóban rákot okoz a naptej? És miért hiszik el annyian?

Hogy álhírek, dezinformációk árasztanak el minket, az tulajdonképpen akkora közhely, hogy szinte le sem kellene írni. Hegel német filozófus szerint „egy társadalom akkor válik modernné, amikor életünk központi útmutatójaként és a hatalom meghatározójaként a vallás helyébe a sajtó lép”.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »