Az ellenzék és a magyar szabadság

Az idei március tizenötödike belpolitikai szempontból az ellenzék egységesülésének folyamatában egy fontos pillanatot jelentett, ahhoz hasonlót, mint amikor ugyanaz a társaság a parlament lépcsőin tett közösen esküt az év elején.
Ezúttal egy nyolcpontos programot fogalmaztak meg, ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy ennyire tellett tőlük. Stílszerűbb lett volna még négy pontot odaírni a meglevők mellé, de arra már nem futotta a kreativitásukból. A nyolc pont zöme közhely, mellyel akár egyet is lehet érteni, legfeljebb azzal nem, hogy olyasmit követelnek, ami adott, mint a Charta Antall idején. Leszámítva azt a kitételt, hogy a nemzet érdekével ellentétes lenne per definitio az Európai Unióból való kiválás és hogy Orbán erre törekedne, ráadásul úgy, hogy az országot orosz érdekszférába akarná csatolni. Mindkét állítással problémák vannak. A magyar miniszterelnököt ért legotrombább rágalmak egyike, hogy Magyarországot le akarná horgonyozni Putyin mellett, kár is erre szót vesztegetni. Más kérdés, hogy alakulhat még úgy a történelem, hogy jobb választás lesz Moszkva, mint Brüsszel, tételesen akkor, amikor nem a bevándorláspártiaklesznek fölényben Brüsszelben, hanem a bevándoroltak, az új honfoglalók. Az iszlám terrorral szemben még lehet menedék Moszkva, de egyelőre az a célja a nemzeti ünnepünkön visszafogott, de annál határozottabb beszédet mondó lengyel és magyar miniszterelnöknek, 

s persze a V4-eknek illetve a holdudvarukba tartozó, de szövetségen kívüli politikai erőknek, hogy az Unió állítsa meg a bevándorlást.A szivárványellenzék idén is elenyésző töredékét vitte ki  az utcára a Fidesz mozgósítottaknak, még saját sajtójuk is pár ezer emberről beszél. Miközben a Múzeum-kertben és környékén Orbán Viktort tízezrek hallgatták. Az ellenzéki dzsemboriról sajátjaik is visszafogott lelkesedéssel tudósítottak. Azt ugye nem írhatták le, hogy „szánalmas, erőltetett, perspektívátlan”, viszont amit írtak, abból a kormánymédia egész ügyesen tudott szemezgetni, bemutatva, hogy egy rendes PR-cikket sem lehetett írni gyűlölködő bohóckodásukról. Végső soron érhető: ez nem az ő ünnepük. Március 15-én a magyar szabadságot ünnepeljük szerte a világon.Ők pedig – kimondva vagy kimondatlanul – az Egyesült Európán dolgoznak, mely épp ezt a szabadságot törné kerékbe, megszüntetve az ország maradék szuverenitását s a magyar lakosságra oktrojálva az iszlám betolakodókat, akik garantálnák, hogy hazánk fél évszázadon belül sem keresztény, sem magyar, sem szabad ne legyen. 
Borbély Zsolt Attila

Hírdetés

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.


Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »