Az elfeledett „légiterror”: német Zeppelinek Anglia felett az I. világháborúban

A Nagy-Britannia ellen folytatott második világháborús német légi hadjárat a történelem egyik legpusztítóbb bombázássorozata, de nem ez volt az első alkalom, hogy Németország a levegőből támadta a szigetországot. II. Vilmos császár Zeppelinjei az első világháború folyamán 1915 és 1918 között több mint 500 ember életét oltották ki bombáikkal, melyeket a kor repülőgépei által nem vagy csak nehezen elérhető magasságokból dobtak le. A korai légitámadásokra új fényt vetnek a brit szakértők által színessé tett korabeli fotók.

Az első ilyen támadást Norfolk városa ellen hajtották végre, ebben négyen vesztették életüket és hatan sérültek meg. A célpontokat az időjárás miatt választották, miután a szél eltérítette eredeti útvonalukról a Zeppelineket. II. Vilmos ekkor még tiltotta a hadvezetésnek, hogy London ellen hajtsanak végre légitámadást, attól félve, hogy rokonainak – a brit királyi családnak – baja eshet miattuk. Februárra már meggondolta magát, de a London elleni támadásokkal egy áprilisi, időjárás miatti kudarc után az új, P osztályú Zeppelinek megjelenéséig vártak. London első bombázására 1915. május 31-én került sor. Ennek során városszerte 120 bombát dobtak le a léghajók, ennek következtében hét ember vesztette életét, 35-en sérültek meg, és hét épület égett le. Az okozott kár 18 500 fontra, azaz mai árfolyamon 2 millió fontra (730 millió forintra) rúgott.

A második világháborúban a brit Királyi Légierő (RAF) már hatékonyan tudta felvenni a harcot a német bombázókkal szemben, 20 évvel korábban azonban a korabeli vadászrepülők nehezen tudták megközelíteni a több mint 3000 méter magasan repülő léghajókat. Emellett a jól páncélozott Zeppelinekben nehéz volt kárt tenni, ráadásul a katonai léghajókon külön vitorlakészítő képzettségű személyzet állt készenlétben arra, hogy a ballonokban ütött lyukakat mihamarabb befoltozzák.

A brit repülőgépeken használt géppuskák által tüzelt lőszer lövedékei képesek voltak átütni ugyan a léghajók páncélzatát, de a benne lévő gázokat nem tudták meggyújtani. Ezen 1916. szeptember 13-án változtattak először, amikor a 21 éves William Leefe Robinson hadnagy gyújtólövedékkel szerelt lőszerrel tüzelt a Schütte-Lanz által gyártott SL 11 nevű Zeppelinre, miután egy óra alatt sikerült felkapaszkodnia BE–2C típusú repülőgépével 3000 méterre. Robinsonnak így is három (egyenként 97 lőszert tartalmazó) tárat kellett ellőnie Lewis-géppuskájából, mire kigyulladt a léghajó, amely ezután lezuhant. A 16 fős személyzet összes tagja életét vesztette – a léghajón nem volt számukra ejtőernyő.

Az SL 11-es lelövése hatalmas siker volt a brit harci morál számára, Robinson hadnagy egy héten belül meg is kapta a legmagasabb brit hadi kitüntetést, a Viktória-keresztet. A háború későbbi szakaszában a hírhedt Vörös Báró, Manfred von Richthofen által vezetett német repülőszázad egyik tagja lőtte le repülőgépét, Robinson ezután a háború végéig német hadifogságban maradt. A háború végén hazaengedték, 1918 karácsonyát még családja körében tudta eltölteni, de a fogságban legyengült katonatiszt még december folyamán belehalt a tomboló spanyolnátha-járványba.

A német léghajók összesen 57 támadást hajtottak végre Nagy-Britannia felett 1915 és 1918 között, melyek következtében 564 ember vesztette életét, és 1370-en sérültek meg. A támadásokban 84 léghajó vett részt, melyek közül 30-at vesztettek el a németek, lelövés vagy baleset következtében. Összehasonlításul az 1917-ben megindított repülőgépes bombázások, melyekből csupán 27-et hajtottak végre a háború végéig, 835 halottat és 1 972 sérültet eredményeztek. A repülőgépek közül 62-t vesztettek. Mind a léghajós, mind a repülőgépes támadások körülbelül 1,5 millió font kárt okoztak. 1921-ben a győztes hatalmak az összes Zeppelin átadására kötelezték Németországot, kárpótlásul az általuk okozott veszteségekért.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »