Az elátkozott hadihajó – kis híján egy amerikai romboló végzett Roosevelt elnökkel 

Az elátkozott hadihajó – kis híján egy amerikai romboló végzett Roosevelt elnökkel 

1943 novemberétől 1945-ös, bizarr körülmények között történő elsüllyedéséig a William D. Porter nevű amerikai romboló gyakran találkozott a következő köszöntéssel: „Ne lőj, republikánusok vagyunk!”, amikor megérkezett egy kikötőbe, vagy csatlakozott egy hajórajhoz. A mondat valódi jelentése egészen 1958-ig az amerikai haditengerészet titkai közé tartozott. A kifejezés eredettörténete többek között egy kis híján tragédiába torkolló eseményhez köthető. 

A mindenki által csak „Willie Deenek” nevezett hadihajó 1943. november 14-én egy hadgyakorlat során véletlenül tüzet nyitott az Iowa hadihajóra. Éppen ekkor az utóbbi fedélzetén tartózkodott az Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt, valamint a külügyminiszter, Cordell Hull, és a teljes katonai vezetés. Éppen Teheránba tartottak, a „három nagy” (Roosevelt mellett Churchill és Sztálin) konferenciájára. Feltehetően egészen másképp alakult volna a történelem, ha a Willie Dee nem figyelmezteti időben a Iowa legénységét, és az előbbiről kilőtt torpedó eltalálja az elnököt a fedélzetén tudó csatahajót.

A USS William D. Porter (DD-579) romboló egyike volt azon amerikai hadihajóknak, amelyeket a második világháború alatt gyártottak. Bár a mai csatahajókhoz képest kisebbnek számít, az 1940-es években megjelenésével komoly fenyegetést jelentett az ellenség flottájára. Legnagyobb fegyverének 10, pontos és gyors, 225 kilós robbanófejjel felszerelt torpedója számított. A hajót 1943. július 6-án, Wilfred A. Walter korvettkapitány parancsnoksága alatt bocsátották vízre. A Willie Dee-nek több hónapja volt gyakorolni, mígnem 1943 novemberében elérkezett a nagy feladat: a Teheránba tartó Iowa Atlanti-óceánon át Észak-Afrikába történő kísérése. Ugyanekkor kezdődött meg a hajó kálváriája.

A virginiai Norfolkból való indulás előtti éjszakán nem sokon múlott, hogy a Willie Dee a tenger fenekére küldjön egy testvérhajót. Az összeütközés széttörte a másik hajó korlátait, egy mentőcsónakját, valamint számos más hajóalkatrészt, míg a Willie Dee-nek csak a horgonya rongálódott meg. A következő fontosabb eseményre mindössze 24 órát kellett válni. Az Iowából, valamint titkos kísérőhajóiból, többek között a Willie Dee-ből álló négyfős hajóraj már elindult küldetésére. A hajók számára szigorúan megtiltották, hogy rádiójeleket küldjenek, mivel tengeralattjárókkal teli vizeken haladtak át, ahol a megfelelő sebesség és a csend lehettek a védekezés legjobb formái. 

Egyszer csak egy hatalmas robbanás rázta meg a konvojt, mire a hajók azonnal tengeralattjáró-elhárító manőverbe kezdtek. Ez egészen addig folytatódott, míg ki nem derült, hogy egy, a viharos tengeren a W. D. Porter tatjáról leesett mélyvízi bomba okozta a felfordulást, amelyet pedig a biztonsági előírások be nem tartása eredményezett. Röviddel később egy hatalmas hullám elárasztotta a hajót, és elsodort mindent, ami nem volt megfelelően rögzítve a fedélzeten. A víz a legénység egy tagját is elsodorta, aki örökre az óceánba veszett. Ezután még az egyik kazán is meghibásodott. Walker korvettkapitány eközben minden órában jelentést kellett küldjön a nehézségekről az Iowának – ezen a ponton felmerült, hogy talán a hajó Norfolkba való visszaküldése lenne a legjobb döntés, a Willie Dee azonban folytatta útját társaival.  

1943. november 14-e kellemes idővel és mérsékelt tengermozgással köszöntött be. Az Iowa és kísérőhajói éppen Bermudától nem messze jártak, amikor az elnök és társai kíváncsiak lettek arra, hogyan tudja a hadihajó megvédeni magát egy légi támadás esetén. Az elnök elégedett volt a látottakkal. Ernest J. King tengernagy, a haditengerészeti műveletek vezetője is büszke volt a tengerészekre, vele azonban nem is volt ajánlatos ujjat húzni. Ha valaki az övével ellentétes véleményét nyíltan megfogalmazta, az könnyen a haditengerészeti pályafutása végét jelentett. Senki sem tudta, mit jelenthet, ha egy torpedót lőnek ki az őt szállító hajóra. Miközben Walter korvettkapitány arra gondolt, talán végre megszakad hosszan tartó pechszériájuk, a legénység tagjai lelőtték azokat a légvédelmi léggömböket, amelyeket a bemutató alatt a W. D.  Porter közelébe sodródó Iowa nem talált el.

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »