„Éljetek sokáig, míg a Tisza vize ki nem szárad bokáig!” – hangzott el az Egyházasbásti Nyugdíjasklub tagsági ülésén. Az ülésnek egyedüli programpontja volt, köszönteni a jubiláló szépkorúakat.
Az ünnepeltek láthatóan megilletődve szorongatták a kidíszített szekfűszálat. A tíz között olyan is volt, aki szégyenkezve törülgette a szemét.
Ezután a társaság visszaült a helyére, és bele-bele nézegetett a kis ajándékos táskába, hogy vajon mit is kapott? Nem ért senkit csalódás, édességet kapott a nép.
Atosz, a zenész következett, aki kellő aláfestéssel indította el a kötetlenebb hangulatot. A vezetőség süteményt rakott az asztalokra és kinek bort, kinek pálinkát kínálgatott. Jöttek az ünnepeltek is, egyenként hozták a finomabbnál finomabb házi pálinkát.
A hangulat emelkedőben volt. Ez azon látszott, hogy Pali asztalszmszédom már nagyon kezdett izegni-mozogni. Ki is ment Atoszhoz a színpadra és nótázott. Szépen énekel.
Széthordták az ételt is, vepřo-knedlo-zelít. Ezt annak apropóján kaptuk, hogy klubunk tagja lett egy cseh házaspár, akik pár hónapja költöztek be a faluba Csehországból. Láthatóan tetszett nekik, de nemcsak nekik, nekünk is.
Aztán előkerült a „közélet” is.
– Megint itt van a vírus. Féltek-e ti?
Ezután tánc következett. Az egyik „fiatal” házaspár most ünnepelte az ötvenedik házassági évfordulóját. Aranylakodalom, felköszöntöttük őket.
Az Egyházasbástti Nyugdíjasklub tagsági gyűlése a továbbiakban is ebben a hangnemben folytatódott.
Mede Géza
A képek a szerző felvételei.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
