Az Egyház a názáreti családból született – Sarlós Boldogasszony ünnepe Mátraverebély-Szentkúton

Az Egyház a názáreti családból született – Sarlós Boldogasszony ünnepe Mátraverebély-Szentkúton

Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan július 3-án, vasárnap Mátraverebély-Szentkúton tartották az együtt járók, jegyesek, fiatal házasok, gyermeket várók zarándoklatát. A búcsú kezdetén kora délelőtt Komáromi Előd OFM, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium tanára tartott katekézist Az Egyház, Isten új népe címmel.

Előd testvér emlékeztetett rá: a loretói litániában Szűz Máriára sok megnevezést használunk. Az egyik sor szerint Mária „Frigynek Szent Szekrénye”. A frigyláda, a frigyszekrény az Ószövetségből ismert tárgy, mely arra szolgált, hogy a választott nép –  Mózestől kezdve – belerakja azokat az eszközöket, amelyek azt jelképezték: Isten szövetséget köt velük. Benne voltak a kőtáblák, melyeken a parancsokat kapták, aztán Mózes botja, mellyel megnyitotta a Vörös-tengert, hogy a választott nép tagjai száraz lábbal kelhessenek át, elmenekülhessenek Egyiptomból. Ezeket a tárgyakat őrizték a frigyszekrényben.

Miért mondjuk Máriára, hogy „Frigynek Szent Szekrénye?” – tette fel a kérdést az előadó. – Azért, mert ő valóságosan önmagába fogadta azt, akiben az Újszövetség megtestesült, vagyis Jézus Krisztust. Az Újszövetség Benne valósul meg, Isten egy új szövetséget akar kötni, már nemcsak a zsidókkal, hanem mindenkivel;

Tehát akik itt vagyunk, illetve bárki, aki az Anyaszentegyház tagjává válik a keresztségben, Istennel szövetségre lép.

Előd testvér felidézte: az elején Isten nem egy népet választott ki, hanem Ábrahámot szólította meg, és kötött vele sajátos szövetséget. Ezt még nem nevezzük ószövetségi korszaknak, Isten személyes szövetségre lépett Ábrahámmal. Azt mondja neki: „Téged teszlek nagy néppé.” Ábrahám leszármazottaiból a pusztai vándorlás idején lesz néppé a zsidóság, amikor Isten törvényeket ad nekik, és sátorban közöttük lakik. Majd elérkezünk az Újszövetségbe: ekkor visszanyúlhatunk Máriához, akiben Isten ténylegesen lakozott – hiszen ő hordta ki Jézust –, de akkor már nemcsak Máriában lakik az élő Isten, hanem mindannyiunk között, akik befogadjuk Őt. A ferences testvér emlékeztetett rá: „Szent Ferenc atyánk” arra inti a híveket, hogy vegyünk példát Máriáról, hozzá hasonlóan mi is fogadjuk be önmagunkba Istent, lakozzék bennünk; férfiember létére ki meri mondani:

Megdöbbentő, merész gondolat ez. Nemcsak magunkba akarjuk fogadni Istent – Jézust, hanem tovább is kell adnunk másoknak. Ez a mi hatalmas felelősségünk. Nem mutogathatunk másokra vagy előző korokra, és azt sem mondhatjuk, hogy majd a jövőben megoldja ezt helyettünk valaki. Nem, ez a mi feladatunk. Szent Pál azt írja: azzal, hogy Jézus megszületett erre a világra – testvérünkké lett maga az Isten –, felemel minket ebbe az isteni szférába. Krisztus testvéreivé válunk, az Atyának örököseivé leszünk. Ez pedig megnyitja a családi dimenziót, hiszen azt mondjuk: Isten a mi mennyei Atyánk; egyszülött Fia, Jézus pedig a testvérünk. Ezek a családból ismert fogalmak. Isten azért atya, mert van fia. A Fiú testvérünkké lett, így mi is Isten fiai vagyunk. Istentől várunk minden jót, mert Ő tudja ezt nekünk adni. Természetesen embertársaink által adja, és reméljük, hogy rajtunk keresztül is megmutatkozik Isten végtelen jósága, szeretete az emberek felé – tetteink és szavaink révén. Isten belénk költözik, bennünk akar lakni, de nem marad meg egyes személyeknél, hanem ki akarja terjeszteni ezt az atyaságot az egész világra, minden emberre. A mi felelősségünk, hogy amiről tudást szereztünk, amiről meggyőződtünk – Isten jóságáról, a kinyilatkoztatásról, arról, hogy Isten kapcsolatban akar lenni velünk –, mindezt terjesszük tovább a világ felé, ki-ki a maga területén. Feladatunk, hogy az emberek lássák rajtunk Isten szeretetét, jóságát, azt, hogy gondoskodik rólunk – mindnyájunkról.

Délelőtt 11 órakor Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense mutatott be ünnepi szentmisét.

A Lukács evangéliumából elhangzott, Mária Erzsébetnél tett látogatását leíró szentírási szakasz kapcsán a főpásztor felidézte: a közelmúltban egy kis magyar küldöttség járt Rómában, a Családok X. Világtalálkozóján. A világ különböző részeiből érkezett házaspárokkal és családokkal találkoztak. Együtt ünnepeltek Ferenc pápával, valójában úton voltak Jézussal.

Marton Zsolt idézte a Szentatyát:

A megyéspüspök a zarándokokhoz fordulva így fogalmazott: „Ti is útra keltetek. Nemcsak ide, Mátraverebély-Szentkútra, a Szűzanya nemzeti kegyhelyére jöttetek el, hanem Jézus útján haladtok. Egész életeteket szimbolizálja a mai út: a házasságot és a családot.

Közületek vannak, akik most készülnek rálépni erre az útra; vannak, akik ennek az útnak az elején tartanak, és már gyermeket várva kérik az áldást az Úrtól; mások már a házasság útján járnak, de még nincsen gyermekük, és erre vágynak; vannak olyan családok, melyek az eddig megtett útért jöttek hálát adni.”

Hírdetés

Marton Zsolt püspök kiemelte: a mai evangéliumban a Boldogságos Szűz Mária életének fontos fázisában van. „Ő is még az elején tart ennek, mint közületek sokan.”

Mária egy csodálatos Titok hordozója, amit valakivel meg kell osztania, olyannal, aki megérti őt.

A főpásztor a jegyesekhez és együtt járókhoz fordulva kifejtette: napjainkban sokan nem merik vállalni a házasságot, és emögött nemegyszer a szülők túlvédő magatartása is meghúzódik. Ferenc pápa Rómában azt mondta: a családi szeretetre tett eskü bátor,

de sok fiatalnak nincs bátorsága megházasodni.

Marton Zsolt leszögezte: „Kedves Jegyesek és Együtt járók! Olyan jó, hogy ti meritek vállalni ezt a szent kalandot! Kedves szülők! Szeretettel, tolakodás nélkül, de támogassátok gyermekeiteket a házasság vállalásában. Adjatok nekik szárnyakat!”

A fiatal házasokhoz és gyermeket várókhoz szólva a püspök a Magyar Katolikus Katekizmust idézte:

Manapság sokan vannak, akik különböző okokból félnek gyermeket vállalni. Amikor az evangéliumban Erzsébet megdicséri Máriát, ő azonnal elhárítja a dicsőséget, és Isten felé fordítva elkezdi magasztalni a Teremtőt: „Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!” Ezzel a názáreti Szűz elismeri, hogy

A gyermekre vágyókhoz így szólt a testvér: életünk egyik nagy titka, hogy kinek adatik meg az életfakasztás, és kinek nem. „Ebben a szentmisében most értetek is imádkozunk, hogy amint Erzsébetnek és férjének, Zakariásnak a házasságából élet fakadt, úgy a tiétekből is szülessék gyermek. Szívem őszinte szeretetével azt tudom mondani nektek,

A hálaadó családoknak megköszönte a főpsáztor, hogy vállalják a család szépségét. „A ti hálaimáitokat az Úr elé tesszük. Megköszönjük nekik, hogy vagytok, és vállaljátok házasságotokat, családjaitokat, annak minden örömével és próbatételével együtt.”

A főpásztor a Szentatya buzdítását közvetítette a jegyeseknek, együtt járóknak, fiatal házasoknak, gyermeket váróknak és hálaadó családoknak: „…arra bátorítalak benneteket, hogy határozottan lépjetek a családi szeretet útjára… Az Egyház egy családból, a názáreti családból született, és elsődlegesen családokból áll… Az Egyház veletek van, sőt, az Egyház bennetek van!”

A főpásztor a záróáldást követően püspöki áldásban részesítette a jegyben járókat, a fiatal házasokat, a gyermeket várókat, a hálaadó családokat.

A szentmise után Malasits-Földi Bernadettel és férjével, Malasits Gézával beszélgettünk, akik tíz éve házasok. A férj a karjában tartott egy gyönyörű, barna bőrű kislányt. Bernadett elmondta: a kisded 2020 októberében született, akkor fogadták örökbe. Mivel többévi házasságot követően sem született saját gyermekük, két mátraverebély-szentkúti, gyermekre vágyó lelkigyakorlaton vetődött fel bennük az örökbefogadás ötlete.

Nem voltak feltételeik, teljes volt köztük az összhang: mindegy, hogy a gyermek cigány, japán, vagy arab – végül megkapták ezt a csodababát. Nagyon boldogok mindketten. Géza elmondta: miután évekig hiába vártak a gyermekáldásra, az orvosok a lombikprogram vagy az inszemináció (mesterséges spermafelhelyezés) felé terelgették őket, amit ők elutasítottak. Ebben

A házaspár arról is beszélt, hogy a közelmúltban elindították a következő, testvér örökbefogadást – most a várakozás időszaka következik. Természetesen arról sem mondtak le, hogy saját gyermekeik lesznek, ez Isten akaratán múlik. Hálaadásból és gyermekáldásért vannak itt most Mátraverebély-Szentkúton. 

Szöveg: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »