Az aranykalitkában felnőtt II. Erzsébet mindig is vágyott a kihívásokra

Születésekor II. Erzsébet brit királynő csupán egy hercegnő volt, akiről senki sem gondolta volna, hogy valaha trónra kerül. Hogy lett végül mégis uralkodó? Nem mindennapi gyermekkora során több olyan esemény is bekövetkezett, amelyek ebbe az irányba terelték az eseményeket, azonban az uralkodóként való példás helytállására hatással volt neveltetése is.

1926 áprilisában Nagy-Britannia éppen egy általános sztrájk küszöbén állt, amelyet a Szakszervezetek Kongresszusa (Trades Union Congress, TUC) jelentett be. Több kedvezőtlen esemény játszott közre abban, hogy idáig fajult a helyzet: a szénárak zuhanása az első világháborút követően, valamint a szintén a háború hatására elhagyott pénzügyi aranystandardhoz való visszatérés igen nagy nyomás alá helyezte a bányászatot az országban. Miután egy kormánybizottság a bányászok bérének csökkentését javasolta, egyértelmű volt, hogy a bányászok és velük együtt a TUC alá tartozó más munkások – köztük a vasutasok és más közlekedési ágak dolgozói – sztrájkba kezdenek.

A válsághelyzet ellenére Sir William Joynson Hicks belügyminiszternek ott kellett lennie a helyszínen a királyi család legújabb tagjának születésekor, hogy nyugtázhassa a gyermek törvényességét. York hercege és hercegnéje – V. György király második fia, Albert („Bertie”) és felesége, leánykori nevén Bowes-Lyon Erzsébet – első gyermeküket várták. Habár a baba nem volt a trón közvetlen várományosa, Sir Williamnek ott kellett lennie a London Mayfair kerületében található Bruton Street 17 szám alatt, ahol mindenki a szülést várta.

A kislány császármetszéssel jött világra április 21-én 2:40-kor. „Régóta akartunk egy gyermeket, hogy teljessé tegye boldogságunkat” – írta a herceg. A gyermek „kis drágaság” volt „szép arcszínnel”, jelentette ki Mária királyné. „Remélem, te és Papa is annyira örültök, hogy van egy lányunokátok, vagy inkább szerettetek volna még egy fiúunokát?” – kérdezte levélben a herceg édesanyját és apját, V. Györgyöt. A kisded hivatalosan harmadik volt a trónvárományosok sorában, mivel azonban V. György második fiának gyermeke volt – ráadásul lány –, arra lehetett számítani, hogy nagybátyja, a walesi herceg születendő fiúgyermekei hátrébb szorítják majd a sorban. Ennek megfelelően keresztneveit – Erzsébet Alexandra Mária – anyjáról, dédanyjáról és nagyanyjáról kapta, akik mind királynék, illetve hercegnék voltak, nem pedig uralkodónők. A hercegnő várható sorsa egy jó házasság volt, ennél többre aligha számíthatott.

Május 3-án a TUC kihirdette az általános sztrájkot. Stanley Baldwin konzervatív miniszterelnök „az anarchiához vezető útnak” nevezte, a kormány azonban szintén bekeményített – önkénteseket toborzott a szolgáltatások pótlására, és felszólította a középosztályt a szerepvállalásra. Május 12-re meg is szüntették a sztrájkot, és a következő évben a parlament be is tiltotta az úgynevezett szimpátiasztrájkokat (azaz hogy a követelésekkel előálló ágazaton kívül mások is sztrájkra lépjenek szolidaritásból), valamint a kormány befolyásolására irányuló sztrájkokat. Ezzel törvényileg lehetetlenné vált az újabb általános sztrájk, és a hatalom meglévő erősségei fennmaradtak. Két héttel később Erzsébet Alexandra Máriát hivatalosan is megkeresztelte York érseke a Buckingham-palotában.

Hírdetés

A kis hercegnő nagyszülei azonnali kedvence lett, és a család azon kevés tagja közé tartozott, aki egyáltalán nem félt a királytól, akit „Anglia nagyapának” szólított. 1927 elején szülei körútra indultak Ausztráliába és Új-Zélandra, dajkákra bízva Erzsébetet. Visszatérésük után új lakhelyre költöztek a Piccadilly 145 szám alatt, a Hyde Park közelében. A ház 25 hálószobája mellett lifttel és bálteremmel is rendelkezett, azonban a királyi család mércéjével Erzsébet egy teljesen átlagos, takaros kis helyen élt, a kertekben játszótársai üzletemberek és orvosok lányai voltak, nem más hercegnők.

1930-ban aztán megszületett Margit hercegnő. Az ekkori belügyminiszter, John R. Clynes kénytelen volt egészen a yorki hercegné őseinek várához, a Skócia keleti részén fekvő Glamishez felutazni. „Örömmel jelentem ki, hogy nagy kék szemei vannak és vasakarata, azaz minden felszerelés, amire egy hölgynek szüksége van!” – írta a hercegné. Ahogy felcseperedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a két lány egészen más személyiséggel rendelkezik. Erzsébet lelkiismeretes, kötelességtudó és rendezett volt – nem tudott elaludni anélkül, hogy játéklovairól levegye a nyerget és megetesse őket, majd szabályos sorba rendezze őket éjszakára. Margit ezzel szemben játékos és mindenben elszánt volt, és szerette a csínytevéseket is. Minden ballépését képzeletbeli barátjára, „Halifax unokatestvérre” fogta.

1933-ban, hétéves korában Erzsébet új nevelőnőt kapott, Miss Marion Crawford személyében. Úgy ajánlották a yorki hercegné figyelmébe, mint „vidéki lányt, aki jó tanító, kivéve ha matematikáról van szó.” Szerencsére a hercegné nem tanulmányi kihívást keresett lánya számára. Mind ő, mind férje gyűlöltek iskolába járni, és lányaiknak „igazán boldog gyermekkort” akartak, „sok kellemes emlékkel”, ami a lehető legkevesebb tanórát jelentette. A királynak egyetlen kérése volt: „Tanítsa Margitot és Lilibetet szép kézírásra.” Miss Crawford rendszere igen kíméletes volt: Erzsébet 9:30-tól 11:00-ig vett leckéket, majd a nap hátralevő részét a kinti játékoknak, táncnak és éneknek szentelték, másfél óra szünettel.

Szüleivel ellentétben Erzsébetnek volt érzéke a tanuláshoz, valamint kedvelte a történelmet és az irodalmat, azonban kevés lehetősége volt a mélyebb tanulásra. Mária királyné kritizálta a lányok taníttatását, felidézve, hogy ő maga még az ünnepekkor is a házi feladatával kellett, hogy foglalkozzon, e megjegyzéseknek azonban nem volt hatása. Szabad idejében Erzsébet leginkább a kutyákkal és lovakkal szeretett lenni – kijelentette, hogy egy farmerhez fog feleségül menni, hogy sok „tehenet, lovat és kutyát” tarthasson.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »