Az anyák ott segítenek, ahova a rendszer már nem ér el

Az anyák ott segítenek, ahova a rendszer már nem ér el

Egy hónapja, az Angyalhír emlékséta kapcsán kerültem kapcsolatba a TündérPakk Alapítvánnyal. A séta szervezője, Seres Barbara ugyanis oszlopos tagjává vált a szervezetnek, miután megismerte annak ötletgazdáját, Szomolányi Tímeát.

Timit a tévénézők Hadas Kriszta Jön a baba! című műsorából ismerhetik. A műsor egyik fotózása kapcsán indult útjára az alapítvány is, mikor Kriszta arra kérte a modelleket, ha tudnak, támogassanak már nem használt babaholmikkal egy 14 éves gyermekével magára maradt várandós édesanyát. Tímea, kislányának kinőtt ruhái mellett, úgy gondolta, hogy szervez egy kis gyűjtést Facebookon is. Végül egy jól megrakott autóval érkezett a fotózásra és azt követően is záporoztak a felajánlásokról szóló üzenetek a fiókjába. Aztán szájról szájra terjedt a hír. Kiterjedt ismeretségi körének köszönhetően védőnők, családsegítők és rászorulók is felkeresték, akiket nem hagyott cserben. Koordinálni kezdte a felajánlásokat, mígnem olyan méretűvé duzzadt a feladat, hogy két barátnőjével, Simon -Eőry Mercedesszel és Sevcsik M Annával létrehozta az alapítványt. Ma már, ha kiírják a közösségi oldalon, hogy szükség lenne valamire, általában egy nap alatt érkezik is a felajánlás.

A ruhacseréből induló csoport néhány év leforgása alatt rengeteg problémával találkozott, amik messze túlmutattak az eredeti terveken. Így elkezdtek az igényekkel ők is fejlődni. Volt már ablakcsere, jogi tanácsadás, vagy épp egy fiatal párnak segítettek albérletbe kerülni, akiknek gyermekeit életkörülményeik miatt vette el a gyámügy. Hamarosan tantermeket festenek, de ajándékoztak már óvodáknak, gyermekotthonoknak, kórházaknak is.

Szívbeteg gyermekekhez gurult a Rand Rover

Nemrég épp egy ilyen akcióra kísértük el őket.

Az ajándékozást ismét az élet hozta. Szandra egy a sok Timiék munkáját segítő édesanya közül, aki egy internetes fórumon találkozott először az alapítvánnyal. Azóta. amikor csak tud besegít, sőt a sok megismert rászoruló közül ketten annyira a szívéhez nőttek, hogy rendszeresen látogatja és támogatja őket.

Kisfia, Henry egy kis autó büszke tulajdonosa volt, ám kinőtte. Édesanyjával ekkor úgy döntöttek, hogy a beteg gyerekek vennék leginkább hasznát a kis járműben való furikázásnak. Rendeztek egy sorsolást, ahol a korábban a közösségi oldalon meghirdetett posztjukra jelentkező 15 kórház neve került a kalapba. Szó szerint. Végül a kis Henry keze döntött az autó leendő helyéről.

A nyertes, ahogyan azt már említettük a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet gyerekosztálya lett. Itt várt minket Dr. Ablonczy László főorvos, aki egy gyors bemutatkozás és köszönetnyilvánítás után sietett is a dolgára. Valamint az aktuális és leendő főnővér, Dobozi Ildikó és Molnár Anita, akik körbevezettek minket a magyar kórházaktól nem megszokott barátságos és nyüzsgő osztályon.

Megannyi hírt hallani az omladozó és felszerelést nélkülöző egészségügyi intézményekről, ám szerencsére az ország kardiológiai központjában rendezett állapotok és felkészült dolgozók várják a kis betegeket. Akik legtöbb esetben csak pár napot töltenek itt, ám azt életükben többször is. Van, aki már elmúlt 18, gyermekkorát végigkísérő betegsége miatt azonban még mindig az osztályra tér vissza az ismerősök közé.

Ottlétünkkor a kisdedek voltak többségben, akikkel szüleik együtt aludhatnak, sőt külön szoptató és mosdó helyiség is ki van alakítva számukra. Nagy segítség ez, hiszen sokan vidékről utaznak fel, és elég probléma nekik, hogy várva várt gyermeküknek szívműtéten kell átesnie, nemhogy még szállást kelljen intézni és megküzdeni a fővárosi közlekedéssel.

Találkoztunk egy 5 hónapos kisfiúval, aki már túl volt egy agyhártya gyulladáson és épp szívplasztikára várt, de a disneys rajzok alatt feszült figyelemmel nézte a Jégkorszakot egy másik kis harcos is, akiről már a terhesség alatt kiderült, hogy rögtön műtéti beavatkozásra lesz szüksége, amit egy naposan végre is hajtottak rajta. Most harmadszorra nyomja a klinika kiságyát, várva, hogy egykamrás szívet alakítsanak ki neki.

Nagy hasznát veszik ilyenkor a vizsgálatok során a játékoknak. Vérvétel, vagy egyéb beavatkozás után egy kis meglepetéssel könnyen elejét vehetik a sírásnak és megnyugtatják a kicsiket. Ezt a kapcsolatfelvétel során elmondták az alapítványnak is. Akik úgy döntöttek, hogy a fehér Rand Rovert jól megpakolják könnyen fertőtleníthető ajándékokkal.

Ezt a telefont például rögtön lelkesen használatba is vette újdonsült tulajdonosa:

Lehetetlen küldetés

Jó látni, mikor az emberek segítőkészsége felülmúlja az önös érdekeiket, ám rettentő nehéz kimozdítani őket bezárt kis világukból. Társadalmunk sajnos annyira darabjaira hullott és individualizált, hogy a bajba jutottakra úgy tekintünk, mint akik maguk tehetnek róla, hogy hátrányos helyzetbe kerültek, pedig ez az esetek többségében nem igaz. Előbb rendezünk gyűjtést azért, hogy egy csigának megtaláljuk a házát, mint hogy egy lecsúszott családnak segítsünk otthont teremteni.

 

A TündérPakk az Érdi Tanodával közösen segített egy kilakoltatással fenyegetett szívbeteg kislánynak és nagymamájának. Az önkormányzati ingatlanon élő családot felszólították, hogy bontsák le a házukat és költözzenek el, miközben a kislány épp súlyos beteg volt, két szívműtéten is átesett. Az Érdi Önkormányzatot a gyermek betegsége nem hatotta meg, a családnak mennie kellett. Átmeneti megoldást az Alapítvány nyújtott nekik. Most Siófokon, a Balatontól 50 méterre egy vállalkozó kis házában húzzák meg magukat. A végleges megoldás érdekében gyűjtést indítottak és a TündérPakk felvette a kapcsolatot az érdi polgármesterrel, és igyekeznek támogatást nyújtani a lakás megvásárlásában.

Timi elmondta, hogy támogatóik nagyrészt olyanokból tevődnek össze, akiken korábban már segítettek, vagy olyanok csatlakoznak hozzájuk, akiket nem vet fel a pénz, de saját bőrükön már tapasztalták milyen a nélkülözés, és nem akarják, hogy mások is hasonló helyzetbe kerüljenek. A forrás így kevés, de a rászoruló annál több. Napi szinten 50 segítségkérés érkezik be hozzájuk, azonban nem tudnak mindegyikre megoldást találni.

„Sokan, ha meghallják, hogy alapítvány azt hiszek, ebben mennyi pénz van. De civilként belekezdeni egy ilyenbe, szinte lehetetlen küldetés”

-ecseteli hevesen Timi, akit sokszor feldühít, hogy tehetne még többet, de meg van kötve a keze.

„Ha pénzed van, akkor tudsz pályázni, de ha nem tudsz pályázni, honnan legyen pénzed?”

-teszi fel jogosan a kérdést. A pályázatírásra nem hiába jöttek létre külön vállalkozások. Azoknak a bonyolult rendszerén kiigazodni ugyanis olyan, mint Youtube nélkül kirakni a Rubik-kockát. Egy pályázatíró ugyanis onnan indul, hogy 50-100 ezer plusz jutalék. Ha nem nyer az alapítvány, neki az is haszon, azoknak, akik meg csak segíteni akartak elég nagy veszteség, miközben a teendők miatt egy háromfős család él egy átlag magyar fizetésből. Na és nem a KSH átlag, hanem a valós, amit nem húz fel az az 5 százalék oligarcha és a milliós vezérigazgatói juttatások.

A lelkesedés és a hit azonban kitart, és hamarosan hallani fogunk még a TündérPakk Alapítványról.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »