Az amerikai recept nem másolható

Az amerikai recept nem másolható

Szakítanunk kell azzal széles körben elterjedt nézettel, amely szerint az alapító atyák, az unió létrehozói alulról építkező, a nemzetek szuverenitására épülő, konföderatív európai közösség létrehozásában gondolkodtak. Ez az állítás nem állja meg a helyét, sőt inkább az ellenkezője az igaz.

Az mégpedig, hogy kezdettől fogva Európa föderális, nemzetek feletti egységesítése volt a cél, az Amerikai Egyesült Államok mintájára.
KĂŠrdĂŠs: miĂŠrt?

Először is, a második világháború utáni években Nyugat-Európában a Zeitgeist, vagyis az uralkodó korszellem az euró­pai egységet és békét megteremtő föderalizmus irányába mutatott. Ez határozta meg mind a vezető politikusok, mind a népek hangulatát, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a föderális berendezkedés támogatása mellett szinte labdába sem rúghattak azok a politikusok, gondolkodók, akik a nemzetállami függetlenség megőrzése mellett tették le a voksukat.

A föderalizmus, a nemzetek feletti intézmények létrehozása iránti vágy úgy vált fősodorrá, mint ahogyan napjainkban a neoliberális elit minden más véleményt elsöprő bevándorláspártisága, valamint a hagyományos európai keresztény kultúrával szemben a multikulturalizmus mint egyetlen elfogadható értékrend kizárólagos preferálása.

Másodszor, az unió (közösség, közös piac stb.) létének megértéséhez az unión kívüli, globális erőközpontok akaratát és szándékait is figyelembe kell venni. Ebből a szempontból észre kell vennünk, hogy már a XX. század elejétől kezdve megszerveződött egy elsősorban angol és amerikai gazdasági-pénzügyi elit, amelyik céljául tűzte ki egyfajta világkormányzás és világtársadalom megvalósítását, főként angolszász irányítással. Mindennek az alapja a pénzügyi erőforrások brutális mértékű koncentrálódása szűk csoportok kezében, akik úgy vélték, hogy a világkormányzás egyszerre teremti meg a békét és a profit totális növelésének lehetőségét.

Az első, majd a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂş utĂĄni időszakra az amerikai pĂŠnztőke vĂĄlt uralkodĂłvĂĄ, amelynek ĂŠrdekĂŠben ĂĄllt, hogy a kontinentĂĄlis EurĂłpa – mintegy AmerikĂĄt utĂĄnozva – fĂśderĂĄlis szĂśvetsĂŠgi ĂĄllammĂĄ vĂĄljon, s nem meglepő mĂłdon az EgyesĂźlt Államok politikai elitje is csatlakozott e tĂśrekvĂŠsĂźkhĂśz. Ebből kifolyĂłlag pĂŠnzĂźgyileg ĂŠs mĂĄs mĂłdon is tĂĄmogattak olyan szemĂŠlyisĂŠgeket, akik a fĂśderalista ĂŠs egyben globalista cĂŠljaikat tevĂŠkenysĂŠgĂźkkel alĂĄtĂĄmasztottĂĄk.

A föderális Európa, az Európai Egyesült Államok terve tehát a globális elitkörök által támogatott, időnként erőszakolt terv is egyben, miközben természetesen ezt a célt euró­pai befolyásos politikai és gazdasági elitcsoportok is magukévá tették és azonosultak vele. Azt láthatjuk tehát, hogy mind korábban, mind napjainkban a globalista elit körbefonja az uniót, s erős hálózatokon keresztül igyekszik akaratát keresztülvinni a szervezeten.

Hírdetés

Ilyen például a Vállalkozók Európai Kerekasztala, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa, a Soros Györgyhöz köthető álcivil szervezetek, NGO-k, a lobbisták hálózatai, a globális körök érdekeit képviselő tanácsadó cégek, agytrösztök stb. Az unió tehát önmagában sem szuverén entitás; működését nem pusztán a belső politikai és gazdasági erők befolyásolják, hanem a külső erők is, méghozzá nem kismértékben. Utóbbi alaposabb feltárására nagyobb figyelmet kellene fordítani.

Végül harmadszor látnunk kell, hogy az Európai Unió nem alulról, a társadalmak és állampolgárok felől, hanem felülről, az elitek által létrehozott nemzetközi szerveződés. Hogy egész pontosak legyünk, felülről és részben kívülről megteremtett képződményről van szó. Szemben az Egyesült Államokkal, amely alulról, a tagállamok népei képviselőinek kölcsönös beleegyezése által, s éppen a külső hatásoktól megvédve magát (függetlenségi háború), belső akaratból jött létre.

Amikor tehát Amerika föderálissá vált, akkor alulról szerveződő, szerves politikai akarat által vált azzá, s éppen emiatt működésképes, mert közmegegyezésen alapul, s így közös identitása van. Ezzel szemben az Európai Uniót 1950-től európai és globális politikai és gazdasági elitkörök hozták létre az euró­pai állampolgárok megkérdezése és beleegyezése nélkül.

MondhatnĂĄnk azt is: az egyik demokratikusan, a mĂĄsik nem demokratikusan jĂśtt lĂŠtre, s Ă­gy utĂłbbi mĂśgĂźl hiĂĄnyzik a kĂśzmegegyezĂŠs ĂŠs az identitĂĄs. KĂśzmegegyezĂŠs, ĂĄllampolgĂĄri akarat ĂŠs azonosulĂĄs, mitudat nĂŠlkĂźl viszont az uniĂłs fĂśderalizmus nem mĂĄs, mint szĂ­ntisztĂĄn autokratikus, elitista berendezkedĂŠs. MĂ­g AmerikĂĄban van alapja az alkotmĂĄny kezdő mondatĂĄnak, hogy „mi, a nĂŠp”, addig, ha ezzel kezdenĂŠ egyik beszĂŠdĂŠt mondjuk Jean-Claude Juncker, joggal nevetnĂŠ ki mindenki.

EnnĂŠlfogva azok, akik napjainkban a fĂśderalizmus elmĂŠlyĂ­tĂŠsĂŠt erőltetik, valĂłjĂĄban az EurĂłpai UniĂł vĂŠgĂŠt kĂŠszĂ­tik elő nagy sĂźrgőssĂŠggel, ugyanis alapok – kĂśzmegegyezĂŠs ĂŠs identitĂĄs – nĂŠlkĂźl a fĂśderalizmus az uniĂł autokratikus, elitista ĂŠs arisztokratikus jellegĂŠt erősĂ­tenĂŠ tovĂĄbb, ami so­kĂĄig nem lenne tarthatĂł. Ezzel szemben ha a nemzeti szuverenitĂĄsra ĂŠs nemzeti identitĂĄsra ĂŠpĂźlő, konfĂśderatĂ­v uniĂłt volnĂĄnk kĂŠpesek megteremteni, akkor alulrĂłl ĂŠpĂ­tkezve fenn lehetne tartani az eurĂłpai egyĂźttmĹąkĂśdĂŠst.

Így tehát amikor föderalisták és szuverenisták vitájáról beszélünk, e mögött valójában többről van szó: az unió széthullásáról, végletes kiüresedéséről vagy megmaradásáról és megerősödéséről.

Fricz TamĂĄs

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »