Az 5 legnagyobb hazugság a kvótanépszavazás ellen

Az 5 legnagyobb hazugság a kvótanépszavazás ellen

Az innováció teljes hiányának jeleként szinte szóról-szóra ugyanúgy érvelnek az őszi népszavazás ellen, mint tavaly a határzár ellen.

Miközben már nyugaton is újkori népvándorlásról beszélnek, addig a hazai ellenzéknél megakadt a tavalyi lemez. Az innováció teljes hiányának jeleként szinte szóról-szóra ugyanúgy érvelnek az őszi népszavazás ellen, mint tavaly a határzár ellen. De nézzük az 5 legnagyobb hazugságot:

1. “Csak” 1300 migránst kéne befogadnunk, ezért lenne a “hajcihő”?

Tavaly is ugyanígy kezdődött, Brüsszel akkor is a “beetetéses” módszert választotta. 2015 tavaszán is “csak” 307 migránsról volt szó első körben. Aztán eljött az ősz, és a nem apadó migránsáradat láttán ez a szám hip-hop 1300-ra emelkedett.

A tavaly elfogadott “Juncker-képlet” ráadásul bármilyen migránslétszám mellett működne, és már most rengeteg szám forog: Soros György tavaly szeptemberben írt cikkében még évente egymillió migránst engedett volna be az EU-ba. Brüsszel és Soros most “csak” évi 300-500 ezer migráns ellenőrzött átvételéről és szétosztásáról beszél, ám tavaly ősszel is láttuk, hogy egyetlen mondat (“Minden szírt befogadunk!”) egy egész újkori népvándorlást válthat ki.

2. A bojkott miatt úgysem lesz érvényes a népszavazás.

A népszavazás érvényességének van egy közjogi és egy politikai oldala. A balliberális ellenzék a közjogi álláspontot erőlteti, amely szerint a választásra jogosultak legalább felének (azaz legalább négymillió embernek) részt kell vennie a voksoláson. Bojkott felhívásukkal ezt a közjogi érvényességet szeretnék meghiúsítani.

Minden nagyobb politikai akciónak (mint pl. a népszavazásnak) van azonban egy politikai oldala is, amely jelzést, üzenetet küld a politikai döntéshozók felé. A 2008-as szociális népszavazás után Horn Gábor fogalmazta meg ezt az üzenetet a legtalálóbban, igaz a Gyurcsány-kormány agóniája még egy évig elhúzódott.

A 2012 januári első Békemenet is megmutatta, hogy 400 000 ember békés “sétája” is lehet üzenet értékű, és a most októberi népszavazáson konzervatív becslések szerint is legalább 2 – 2,5 millióan fogják elutasítani Brüsszel kötelező betelepítési kvótáját.

3. “Nincsen értelme” a népszavazásnak, mert úgyis Brüsszel dönt.

Színtiszta fatalizmus azt hinni, hogy a politikában minden eleve el van rendelve, és majd “fent” eldöntik, hogy mi történjen velünk “lent”. Aki így gondolkodik, nem érti, vagy nem akarja érteni a választások (előző pontban is vázolt) politikai jelzőhatását.

Ahogyan egy országon belül a népszavazás, tartományi és önkormányzati választás is jelzésértékű, úgy az EU-n belül egy releváns tagországban zajló választás (mint pl. legutóbb a brexitről), esetleg egy fontos témában tartott népszavazás (mint pl. október 2.-án Magyarországon) is szó szerint “üzen” Brüsszelnek.

A kutatások szerint az európaiak többsége már nem fogadna be több migránst, így a magyar népszavazás témája egybeesik a kontinens véleménycentrumával. Pont ez ad politikai erőt neki. A tavalyi görög OXI nem sok szimpátiára számíthatott a hitelező országok közvéleményében.

4. A kvótaellenesség “nacionalista” és “idegenellenes”.

A hamis politikai korrektség önjelölt papjai mindenben nacionalizmust látnak, ami eltér az ő felfogásuktól. Az ő értelmezési keretükből hiányzik a patriotizmus fogalma, ami a saját nemzet iránti szeretet és büszkeséget jelenti. Talán ezért is fanyalogtak a magyar válogatott EB-szereplése kapcsán kialakult össznépi öröm és bizakodás miatt.

Aki a saját nemzetét és hazáját szereti, annak jövőjéért aggódik, még nem idegenellenes, vagy nacionalista. Erre utaltak a tavalyi kormányzati kampány plakátjai is, miszerint a jövevényeknek tiszteletben kell tartaniuk törvényeinket és kultúránkat!

5. Bezárjuk kapunkat/szívünket a “menekülők” előtt.

Tavaly még a “háború elől menekültekről” beszéltek, akik a legfrissebb politikai korrektségi brosúra alapján immáron “menekülőkké” váltak. A múlt időt a jelen idő váltotta fel, ám az nem változott, hogy továbbra is 60-70 százalékban életerős és katonakorú fiatal férfiak érkeznek Európába, akik maguk mögött hagyják családjaikat és több ezer eurót fizetnek az embercsempészeknek.

Az sem változott, hogy ezek a migránsok békés országok garmadán átutazva továbbra is leginkább Németországba, és más jóléti társadalmakba akarnak “menekülni”.

A segítségnyújtásra pedig most is igaz a dúsgazdag olajsejkek véleménye: Ugyanannyi pénzből a válsággócok közelében (pl. Jordániában, vagy Libanonban) sokkal többet lehet segíteni.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »