Az 1956 utáni időszak egyháztörténete – Levéltári napot rendezett az OKGYK

Az egyházi levéltárakban dolgozók gyűltek össze november 22-én az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) őszi levéltári szakmai napjára a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia budapesti irodaházában.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A levéltári nap előadásai az 1956-os eseményeket követő időszak egyháztörténetéről szóltak. Varga Lajos váci segédpüspök, az OKGYK igazgatója emlékeztetett arra, hogy idén emlékezünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára. Rámutatott arra, hogy az események az egyház életében is jelentős változásokat idéztek elő. A pártállam kénytelen volt ugyanis belátni, hogy kitűzött céljait nem érte el, az 1956 utáni időszak így a diktatúra erőteljes kiépítéséhez vezetett. Ezen folyamat részét képezte a szerzetesek működésének intenzív figyelése, valamint az 1961-es házkutatások. 

Völgyesi Levente jogász Az egyházi kinevezések érvényességének kellékei az 1917. évi Codex Iuris Canonici szabályozásának tükrében című előadásában rövid áttekintést adott a kinevezési formákról az őskeresztény kortól kezdve. Az előadó kiemelte, Magyarországon az uralkodóknak, illetve a közhatalomnak az államalapítástól folyamatosan nagyon erős befolyása volt a kinevezésekre. Völgyesi Levente hozzátette, hogy az 1957-es és az 1959-es vonatkozó kormányrendelet is előzetes állami hozzájárulást ír elő az egyházi kinevezések esetében.

Lieber Mária Katalin, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár munkatársa a káptalanok egyházkormányzatban betöltött szerepéről beszélt. Rámutatott arra, hogy a káptalan klerikusokból álló jogi személy, feladata egyrészt liturgikus, másrészt egyházkormányzati. A püspök tanácsadó szerveként működik, széküresedés esetén pedig testületileg átveszi az egyházmegye irányítását.

Ezt követően Mózessy Gergely történész, levéltáros a székesfehérvári, Karlinszky Balázs, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár igazgatója a veszprémi, Varga Lajos pedig a váci püspökség egyházkormányzati döntésein, eseményein keresztül mutatta be a korszak történetét.

Mózessy Gergely kifejtette, hogy az 1957/22-es törvényerejű rendelet jogi köntösbe öltöztetett válaszreakciónak tekinthető az egyház ’56-os szerepvállalására. Szabó Csaba levéltáros előadásában két szakaszra osztotta az 1945–1960 közötti időszakban a katolikusokkal szembeni, államellenes cselekményekkel összefüggő eljárások rendszerét. Álláspontja szerint az első szakasz 1956-ig tartott, amikor az eljárások szoros értelemben vett koncepciós perek voltak. Az 1956 utáni perek folyamán egyre inkább a nyílt brutalitás vált általánossá.

Wirthné Diera Bernadett, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatalának kutatója Az 1961-es házkutatások belügyminisztériumi háttere című előadásában az ’56-os forradalom és a ’61-es letartóztatási hullám összefüggéseiről beszélt. 

A konferencia utolsó szekciójában az egyéni sorsok bemutatása került a középpontba. Elsőként Varga Lajos ismertette Kerkai Jenő jezsuita szerzetes 1956-os szabadulása után a Váci Egyházmegyében végzett tevékenységét. Ezt követően Bögre Zsuzsanna szociológus a szerzetesrendek feloszlatása után szétszóratásban élő nővérekkel készült élettörténet-interjúk alapján ismertette a sorseseményeket. A rendezvény lezárásaként Rétfalvi Balázs történész, levéltáros Brenner János ciszterci szerzetes, káplán, vértanú boldoggáavatási eljárásának folyamatáról és pillanatnyi állásáról tájékoztatott. 

Forrás és fotó: Országos Katolikus Gyűjteményi Központ

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »