Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban

Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban pénteken, a tragédia helyszínén, az egykori Vásártéren.

A városi gyásznapon Huszár Máté alpolgármester (Salgótarján, Szeretem! Egyesület – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd, Tarjáni Városlakó Egyesület) úgy fogalmazott: 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, azonban a nemes ügyért folytatott küzdelem jelentős áldozatvállalást, sok esetben mártíromságot követelt.
   
Mint mondta, a történészek szerint az 1956. október 23-át követő három hónapban az utcai ütközetek és a békés tüntetőkre leadott sortüzek következtében országosan 2652 ember hunyt el, és közel 20 ezren sebesültek meg.
   
Köztük voltak azok a salgótarjániak, akik éppen itt estek áldozatul a December 8. téren – tette hozzá.
   
Az áldozatok közül külön szólt a még 19. évét be sem töltő Ravasz István költőről, akinek emlékét szavalóverseny őrzi a városban.
   
A nógrádi megyeszékhelyen 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért a Vásártéren (a mai December 8. téren), amikor a karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, 33 férfit, 11 nőt és két gyereket azonosítottak.

A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) 131-re teszi az áldozatok számát.

A név szerint azonosítható áldozatok között 33 férfi, 11 nő és két gyerek volt.
   
Huszár Máté emlékeztetett, Salgótarján közgyűlése 1991-ben nyilvánította városi gyásznappá december 8-át.
   
„A városunkat mélyen megrázó tragédiában elhunytak iránt érzett megrendülés és az ezt kifejező kegyeleti megemlékezés részévé vált helytörténetünknek. Ugyanakkor ’56 emlékezetét nem az akkor élők igazolására kell a fényben tartani, a szellemét kell a magasba emelni” – fogalmazott, hozzátéve: bár forradalmi tetteik és hősies helytállásuk felidézése a múltról szól, de mindig a jelennek és a jövőnek üzen, azon eszmékkel és értékekkel, amelyek az események mögött álltak, a szabadság, a függetlenség, a szolidaritás és a diktatórikus rendszerek egyértelmű elutasítása.
   
Bodó Mónika, a Pofosz Nógrád vármegyei szervezetének elnöke emlékezett arra, hogy a gyárak, bányák, üzemek egy emberként fogtak össze a két munkás kiszabadításáért, és amikor délelőtt 11 óra körül összegyűlt a tömeg a mai December 8. téren, három páncélosautó elzárta az utat, majd a katonák két sortüzet adtak le.
   
A legtöbb embert a hátán, menekülés közben érte találat – mondta, és szólt arról is, hogy a hatalom még méltó temetésükre sem adott lehetőséget.
   
A December 8. teret 2018-ban nyilvánította történelmi emlékhellyé a kormány a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslatára, a város önkormányzata és a Pofosz országos elnöksége kezdeményezésére.

Hírdetés

MTI

 

Az 1956 utáni évtizedekben a városban a 131 áldozat híre tartotta magát, erről természetesen nyilvánosan nem lehetett beszélni. Annyi volt a sebesült, hogy a közeli falvak orvosi rendelőibe is kellett őket szállítani, ezzel együtt is a sortűz után a 131 halálos áldozat mint összesített szám kristályosodott ki. A 2002 utáni években egy akkori baloldali országos politikus a városban beszédet tartott az évfordulón, és akkor ő 64 áldozatot említett. Ebből botrány kerekedett. Most valóban a 46-os áldozati szám a kutatások „hivatalos” adata, ennek ellenére a korrekt hírközlésben meg kell említeni a 131-es áldozati adatot is, ez a szám tudniillik évtizedeken át nemcsak a városban, hanem a teljes vármegyében – akkori szóhasználattal: megyében – a mögöttes nyilvánosságban, sőt akkori helyi MSZMP-s körökben is elfogadott volt. 

gondola


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »