Ausztria államfő nélkül

Ausztria államfő nélkül

Ausztria választójogi történetében ilyen súlyos törvénytelenség ekkora tömegben még sohasem fordult elő.

Július 1-jén az osztrák alkotmánybíróság semmissé nyilvánította a május 22-i második választási forduló eredményét, és az államfőválasztás teljes megismétlését rendelte el. Így Alexander Van der Bellen zöld–szocdem–néppárti politikus július 8-ra tervezett államfői beiktatása elmaradt. Gerhard Holzinger, az osztrák alkotmánybíróság elnöke a döntés kihirdetésekor azt mondta: „A választások a demokráciánk fundamentuma. Az alkotmánybíróság elsődleges kötelessége e fundamentum őrzése. A döntés, amelyet testületünk meghozott és bejelenteni kívánok, nem győztesről vagy vesztesről szól, hanem egyetlen célt hivatott szolgálni, nevezetesen a jogállamiságban vetet bizalmat és demokráciánk erősítését.”

Az osztrák államfőválasztást elemző írásunkban (Zárug–Fórizs: Levélszavazók győzelme, Magyar Idők, 2016. június 10) azon kevesek közé tartoztunk a magyar sajtóban, akik nevesítettük az osztrák államfőválasztás második fordulóját eldöntő „levélszavazók” problematikáját, azok feltűnően magas számát. Egyben rávilágítottunk a levélszavazási rend gyenge pontjaira. Minden, amire akkor utaltunk dilemmaként, az mára alkotmánybírósági határozatba van foglalva Ausztriában. Ahogy az is, hogy nem explicit csalásról van szó a választások tisztaságának megsértésekor, hanem olyan súlyos eljárásjogi hibákról, amelyek alkalmat adhattak választási visszaélésekre.

Norbert Hofer és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezérkara lehetetlennek tartotta, hogy az első választási forduló fölényes eredménye után Van der Bellen irányába torzító végeredmény született. Az erre vonatkozó választási-matematikai érvekre, terület- és jelölt támogatási arányeltolódásokra mi is részletesen rávilágítottunk. Az FPÖ szerte Ausztriából a választási irodák munkatársaitól rengeteg olyan információt kapott, amelyek szabálysértésekre, eljárási kihágásokra, hanyag kezelésre, előírások be nem tartására utaltak. Kifogásolták azt is, hogy a levélszavazók nem a megfelelő színű borítékban küldték el voksukat (ezek a törvény értelmében érvénytelen szavazatok), valamint hogy 16 éven aluliak és „nem osztrák” állampolgárok is éltek a levélszavazat lehetőségével. Ez utóbbi már adminisztrációs szempontból is képtelenség.

Az FPÖ a birtokába került adatok alapján 152 oldalas óvást állított össze, amelyet a párt elnöke, Christian Strache nyújtott be az alkotmánybíróságra, követelve a második fordulón történt szabálysértések kivizsgálását. Érdemes megnézni a konkrét kifogásokat, hiszen Ausztria választójogi történetében ilyen súlyos törvénytelenség ekkora tömegben még sohasem fordult elő. Strache és az FPÖ alapvetően hat pontban összegzett. 1. 117 választókörzetből 94-ben a „levélszavazatok” bontása és számlálása törvénytelenül történt. 2. 573 275 szavazólapot szabálytalanul dolgoztak fel 3. 120 067 szavazólapot a törvényben rögzített határidő előtt bontottak ki. 4. 80 953 szavazatot határidő előtt vettek ki. 5. 30 295 szavazat határidő előtti megszámlálása. 6. 58 374 szavazat számlálása bizottság jelenléte nélkül történt.

Az osztrák alkotmánybíróság ezek alapján döntött, valamint azon tanúvallomások alapján, amelyek abszolút igazolták a választási eljárás súlyos megsértését szerte az országban, de különösen a Van der Bellen győzelmét hozó levélszavazatok kapcsán. Gerhard Holzinger alkotmánybírósági elnök a döntés kihirdetésekor az alkotmány 141-es cikkelyében biztosított, indokolt választási óvásnak adott helyt, és az alkotmánybíróság döntését a következőkkel indokolta: választási bizottsági tagok meghallgatásainak értékelése alapján a kihallgatások alátámasztották a feljelentésben feltételezett eljárási törvénysértéseket.

Az alkotmánybíróság az óvást megvizsgálta, az eljárás folyamán június 20. és 23. között elrendelte kilencven választási bizottsági tag kihallgatását az ügyben. Az alkotmánybíróság a kivizsgálást követően megállapította, hogy a vizsgált húsz választókörzetben a levélszavazatok bontása, feldolgozása tizennégyben (Dél-Stájerország, Innsbruck, Villach, Bregenz stb.) a választási törvény megsértésével történt. Itt az osztrák alkotmány 60. cikkelyének (a titkos szavazáshoz való jog) megsértését, illetve a választási törvény 14. a) paragrafusának megsértését (a levélszavazatok bontási és számlálási rendjének szabályzása) nevesíti törvényellenesnek az alkotmánybíróság elnöke.

Az itt feltárt szabálytalanságok 77 926 szavazatot érintettek országos szinten, miközben Van der Bellen csak 31 ezer szavazattal verte Norbert Hofert. A szabálytalanul feldolgozott voksok száma olyan mértékű tehát, amely meghaladja a két kandidáló közötti szavazatkülönbséget, ami így a végeredményt kérdésessé teszi.

Mindezek mellett az alkotmánybíróság elképesztő megállapításokat tett. Például hogy a választási irodákból a választás napján 13 órától, tehát jóval az urnazárás előtt folyamatosan részeredmények kerültek ki elektronikus úton a médiához, illetve közvélemény-kutató cégekhez. És nyilván a pártokhoz is! Vagyis szavazás közben is manipulálhatták az eredményt. Volt, ahol ez annyira jól sikerült, hogy 146 százalékos részvételhez vezetett! És véletlenül mindig olyan területen történtek ezek, ahol végül Van der Bellennek sikerült megelőznie Hofert. Ugyanakkor az alkotmánybíróság a választások megismétlésének kimondásával együtt nem mondta ki konkrét választási csalás megvalósulását, de több ezer esetben megállapítja az eljárási rend törvénytelenségét, s leginkább a levélszavazatok körüli törvénysértéseket nevesítette.

Mindeközben Brüsszel hallgat. Juncker, Merkel, és Schultz nem kéri ki magának, hogy a szociáldemokrata–néppárti nagykoalíciós kormány által vezetett államgépezet hogyan tudott ilyen botrányos választásokat lebonyolítani. Nem szólították fel a szocialista Kern miniszterelnököt azonnali lemondásra, ahogy Van der Bellen is úgy tett, mintha nem is ő lett volna a választási jogsértések kedvezményezettje: mintha csak szűz lány lenne ebben a mocskos FPÖ-s világban. Most már a napnál is világosabb, és maga az alkotmány őre mondta ki, hogy a fennálló államhatalom nem tudta garantálni a választások tisztaságát. A zöldek által vezetett nagy összefogás csak súlyos törvénysértések árán tudta jelöltjét államfővé választatni.

A nagy européerek szocdem–néppárti csalás esetén már nem is féltik annyira az osztrák demokráciát. Hallgatnak, mint az a bizonyos a fűben.

Zárug Péter Farkas – Fórizs József

A szerzők politológusok


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »