Augusztus 29. – Az ország a szlovák nemzeti felkelés kitörését ünnepli

Szlovákiában augusztus 29. államünnep – az ország a szlovák nemzeti felkelés (SZNF) kitörését ünnepli. A szlovák parlament pedig 1992-ben döntött arról, hogy az emléknapot állami ünneppé nyilvánítja.

 

A Szlovák Köztársaság a német hadi megrendeléseknek köszönhetően viszonylag magas életszínvonalat tudott biztosítani a lakosság számára egészen 1944-ig. Ennek ellenére ebben az időszakban már nehéz volt eltitkolni, hogy a németek elvesztették a stratégiai kezdeményezést, és a Vörös Hadsereg egyre jobban közeledett az ország határaihoz. Ezért a szlovák hadsereg magasabb katonai köreit már az 1943-as év során foglalkoztatta a szövetségesek oldalára való átállás. Ezek a tisztek természetesen keresték a kapcsolatot a rezsim politikai ellenzékével, és azt meg is találták.

 

Ján Golian alezredes vette át a vezető szerepet

 

A katonai ellenállás kulcsfigurája és vezetője Ján Golian alezredes volt, akinek – több magasabb beosztású tiszttel és civil hivatalnokokkal együtt – 1944 folyamán sikerült nagyobb mennyiségű hadianyagot és a kincstár vagyonának jelentős részét Besztercebánya környékén összpontosítania. Ugyanebben az időben a szlovák hadsereg vezetése két hadosztályt vezényelt Eperjes környékére, amelyeknek eredetileg a németeket kellett volna támogatniuk a Vörös Hadsereg ellen a Keleti-Kárpátokban.

 

Fotó: obechlboke.sk

 

A partizánok nem voltak hajlandóak alárendelni magukat a katonai ellenállásnak

 

A felkelők eredeti terve az volt, hogy a két, keleten állomásozó hadosztály átáll a Vörös Hadsereghez, és a Duklai-szoroson át beengedik az országba a szovjet csapatokat, amelyek majd a Besztercebánya környékén kirobbantott felkelést segítségére sietnek. A harcok megkezdését arra az időpontra tervezték, amikor a szovjetek megközelítik a szlovák államhatárt. Az eredeti tervet viszont nem sikerült megvalósítani, ugyanis a partizánok nem voltak hajlandóak alárendelni magukat a katonai ellenállásnak – ez pedig a felkelés szempontjából végzetesnek is bizonyult.

 

Fotó: sme.sk

 

Két incidens felgyorsította az eseményeket

 

Bár a németek már korábban tervbe vették az ország katonai megszállását, augusztus 27-én és 28-án két olyan súlyos incidens történt, amelyek jelentősen felgyorsították az eseményeket, és meggyőzték őket arról, hogy sürgősen intézkedni kell.

 

Rózsahegyen kommunista partizánok a katonai laktanya legénységével együtt átvették a hatalmat a városban, és nyomban lemészároltak több tucat német nemzetiségű szlovák állampolgárt. A másik incidens a partizánok turócszentmártoni vérengzése volt, amikor Walter E. A. Otto alezredes Romániából hazafelé tartó 24 tagú küldöttségének tagjait gyilkolták meg. Ezért augusztus 29-én délután német alakulatok elkezdték az ország megszállását.

 

A németek felszámoltak az ellenállással

 

Az eredeti terv (a hadsereg gyors átállása és a Vörös Hadsereg beengedése az országba) nem járt sikerrel. A katonai alakulatok az ország keleti és nyugati felében nem engedelmeskedtek a felkelőknek, és az irányítási láncban előállt zavarok miatt többnyire passzívan viselkedtek. A németek ezt kihasználva nyomban lefegyverezték őket. Csak az ország középső részében állomásozó alakulatok csatlakoztak a felkelőkhöz.

 

A rossz időzítésnek és felkészületlenségnek köszönhetően a harci kezdeményezés kezdettől fogva egészen szeptember 8-ig a németek oldalán volt, és csak a jelentős erőket lekötő kárpát-duklai hadműveletnek köszönhetően sikerült a felkelőknek majdnem két hónapig szervezett ellenállást tanúsítaniuk. A magyarországi nyilas hatalomátvétel után viszont friss német erők érkeztek az országba, és nyomban elkezdődött az ellenállás utolsó tűzfészkeinek felszámolása, ami október 27-ig be is fejeződött, amikor a németek elfoglalták Besztercebányát.

 

A besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma (fotó: wikipedia.hu)

 

Október 30-án egy katonai díszszemle keretén belül Jozef Tiso, Szlovákia elnöke, Besztercebányán nyilvánosan köszönetet mondott Adolf Hitlernek, és kitüntette a felkelést leverő német SS katonákat. A felkelésnek összesen 4200 német, 1720 felkelő és 12000 civil esett áldozatul.

 

Forrás: tortenelemportal.hu

Nyitókép: Ľudovít Fulla

 


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »