Hat, a kommunizmust megélt pálos szerzetes és Jakab Gábor pápai káplán, Kolozsvár-kerekdombi plébános kapta idén a Parma fidei – Hit pajzsa díjat.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerést a díj egyik alapítója, Horváth Béla volt kisgazda politikus és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a díj kurátora adta át szombaton Budapesten, az EWTN katolikus televízió stúdiójában, élő adásban.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a díjátadáson levetített laudációjában elmondta: a kommunista diktatúra idején föloszlatott szerzetesrendek többsége nem mert új tagokat fölvenni. A magyar alapítású pálos rend azonban kivételnek számított és már 1960-ban több fiatal belépett titokban a rendbe.
Így a most kitüntetett Udvarnoky László István is már pálosként kezdte meg tanulmányait az esztergomi szemináriumban, ahol azonban kispap társai – köztük maga a bíboros – sem tudták róla, hogy szerzetes.
Erdő Péter elmondta: az egyházmegyében évtizedekig szolgáló pap – mint később kiderült – titokban tartotta a kapcsolatot szerzetesi közösségével. Hozzátette: azt is csak a rendszerváltás után tudták meg, hogy Udvarnoky Lászlót rendtársa, Arató László perében többször beidézték és az állambiztonság is megpróbálta őt beszervezni, eredménytelenül.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára korábban felvett köszöntőjében hangsúlyozta: a kitüntettek példát mutatnak arra, hogy minden időszakban, minden körülmények között „szükséges a keresztény értékek megvallása, továbbadása és sajnos sok esetben újra és újra a megvédése is”.
Az államtitkár szólt arról is: a kommunizmus idején, az ötvenes években kezdődött és évtizedeken keresztül, még a 80-as években is folytatódott az egyházüldözés. „Mégis itt vagyunk”, mégis újra élnek a felekezetek és az emberek több mint 80 százaléka értéknek tartja a kereszténységet. Ez bizonyítja, hogy hitük miatt üldözöttek áldozata, vértanúságuk, börtönben töltött, üldöztetésben megélt éveik nem voltak értelmetlenek.
Nem volt hiábavaló a pálos szerzetesek küzdelme és a határon túli magyar egyházak szenvedése sem, akiket kétszeresen, magyar nyelvükért és kereszténységükért is üldöztek.
Sajgó Szabolcs a pálos szerzeteseket méltatva ismertette: a hat kitüntetett pálos szerzetes, Borsos János József, Botfai József Levente, Imre János Csanád, Temesvári Károly Benedek, Tölgyes Tibor Kálmán és Udvarnoky László István a kommunizmusban lett a rend tagja. Lelkiségüket nyilvánosan nem vállalhatták föl, hivatásukat pedig csak plébánosként gyakorolhatták az államhatalom által meghatározott településeken.
Sajgó Szabolcs a kitüntetett 82 éves Jakab Gáborról azt mondta: a Gyulafehérvári Egyházmegye legidősebb aktív papja a mai napig egyszerre három templomot lát el. Hosszú élete és csaknem 60 év papi szolgálata alatt a félelem sosem tartotta vissza attól, hogy jót tegyen. Mindig azt tette, amit a lelkiismerete diktált „Jézusért, az egyházáért, a népéért és a másik emberért, került, amibe került” – fogalmazott Sajgó Szabolcs.
A Parma fidei – Hit pajzsa díjat 2002-ben alapította Horváth Béla volt kisgazda politikus és a 2008-ban elhunyt Gyurkovics Tibor író. Olyan papoknak, szerzeteseknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz. Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.
Szeretet nélkül nincs tartalma az életünknek – Átadták a Hit pajzsa díjat
Huszadik alkalommal került sor a Parma Fidei – Hit pajzsa díj átadására február 27-én, Budapesten. A kitüntetést a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat 2002-ben Horváth Béla kisgazda képviselő és Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író alapította.
A kuratórium döntése alapján 2021-ben a magyar alapítású pálos rend hat legidősebb tagja – Borsos János József, Botfai József Levente, Imre János Csanád, Temesvári Károly Benedek, Tölgyes Tibor Kálmán, Udvarnoky László István – vehette át a kitüntetést. Újításként idén a határon túli területekről is kapott egy személy díjat: Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos, a kolozsvár-kerekdombi templom plébánosa.
A díjátadó ünnepségre a járványhelyzet miatt az EWTN/Bonum TV stúdiójában került sor, szűk körben. A kitüntetést hagyományosan Mádl Dalma asszony adja át, ám idén ő orvosai tanácsát követve nem volt jelen az ünnepségen.
Beszédében Sajgó Szabolcs SJ kurátor emlékeztetett rá: a pálos rend tagjai a rendek feloszlatása után, a diktatúra évtizedeiben sem mondtak le a pálos lelkiségről. A most díjazott hat személy a szocialista rendszerben lett az illegalitásban is működő pálos rend tagja. Lelkiségüket nyilvánosan nem vállalhatták fel, hivatásukat csak plébánosként gyakorolhatták. Fontos szerepet kapott az életükben Arató László Botond novíciusmester, többségük nála öltözött be a rend tagjának. A diktatúra évtizedeiben a nyaranta megtartott „fehér napokon” találkozhattak egymással a szerzetesek. Többször adott helyet ezeknek a találkozóknak az újszentmargitai plébánia Borsos János József atya szervezésében.
A kitüntetett szerzetesek közül Temesvári Károly Benedek és Udvarnoky László István atyákat az állambiztonság megpróbálta beszervezni, hogy paptársairól jelentéseket készítsenek, de mindketten nemet mondtak. Borsos atya hittanóráira négyszáz gyermek járt. Imre János Csanád Törökszentmiklóson szolgált plébánosként húsz évig. Temesvári Károly Benedek pedig építőipari tanulmányait kamatoztatva mindegyik szolgálati helyén építkezett. Botfai József Levente atya Csurgón szolgált hosszú ideig, míg Tölgyes Tibor Kálmán atya Pálosszentkúton.
A pálosok 1990-ben kapták vissza szerzetesrendi státuszukat, hogy pécsi központtal újjáalakulhassanak. A rend visszakapta a budapesti Sziklatemplomot, illetve a márianosztrai és petőfiszállási házaikat. A most díjazott szerzetesek élete megmutatja: a nehéz évtizedek alatt is megmaradtak közösségben, és pálos lelkiségüket megtartva szolgáltak az ország különböző pontjain. Hivatásukat nem adták fel a legnehezebb pártállami időkben sem – mondta Szabolcs atya méltatásában.
Az egyik díjalapító, Horváth Béla megemlékezett az azóta elhunyt díjalapító társáról, Gyurkovics Tiborról, és az idén eltávozott Bolberitz Pál teológusról, aki kezdettől fogva támogatója, motorja volt a díjátadóknak. Horváth Béla megköszönte Mádl Dalma asszony közel két évtizedes közreműködését, Madarassy István szobrászművésznek, hogy minden évben elkészíti a díjat, igazodva a kitüntetett személyéhez.
Köszönetet mondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának (MKPK) is, név szerint is megemlítve Erdő Péter bíboros, prímást és Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt. A díjalapító egy kis szobrot – Mária a kisdeddel – ajándékozott a Bonum TV munkatársainak, megköszönve, hogy először közvetítik élőben a díjátadót.
Bágya Rita műsorvezető felolvasta Gyurkovics Tibor szeretetről szóló Ajándék című tárcáját. „A szeretetnek gyógyító, tisztító ereje van, boldogok, akiknek van idejük szeretni, boldogok, akik szeretnek.”
Felvételről volt hallható Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntője. Rámutatott: a ma kitüntetett egyházi személyek életútja azt példázza, hogy a keresztény hitet a legnehezebb időkben is bátran fel kell vállalni, hirdetni és védelmezni.
Ugyancsak felvételről hallhattuk Erdő Péter bíboros méltató beszédét a pálos rendről. A bíboros felidézte: az egyik díjazottat, Udvarnoky László István atyát kispap kora óta jól ismeri, de arról, hogy pálos szerzetes, akkoriban nem tudott, sem ő, sem a társai. A feloszlatott szerzetesrendek többsége nem vett fel új papokat; nem volt rá lehetőségük, és talán nem is volt része a stratégiájuknak, hogy a betiltás ellenére kockáztassanak ilyen lépést. A magyar alapítású pálos rend azonban kivételnek számított, ezért 1960-ban az akkor érettségiző Udvarnoky Lászlót is fölvették pálos újoncnak, majd viszonylag hamar fogadalomra bocsátották. Ő már ezzel az elköteleződéssel lépett be az esztergomi szemináriumba. Tanulmányai végeztével pappá szentelték, kikerült különböző egyházmegyés kápláni, majd plébánosi helyekre. Közben pedig tartotta a kapcsolatot a titokban működő pálos renddel. Arató László perében például többször beidézték, kihallgatásra. Eljárás azonban nem folyt ellene. Megpróbálták beszervezni, aminek keményen ellenállt. Közösségteremtő, jó lelkipásztorként működött és működik hála Istennek mindmáig. „Ehhez kívánunk neki sok erőt és áldást, további életére” – mondta köszöntőjében Erdő Péter bíboros, prímás.
A szintén kitüntetésben részesült Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános laudációját Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója mondta el. Kiemelte, Gábor atya az erdélyi katolikus sajtó meghatározó alakja, hosszú ideig volt főszerkesztője a Keresztény Szónak és a Vasárnapnak. 1938-ban, a budapesti eucharisztikus világkongresszus évében született, ami nagyon sokat jelent neki. A gondviselő Isten kegyelmének tekinti, hogy még most, nyolcvanhárom évesen is három templomot lát el. Jakab Gábor atya életét meghatározza papi jelmondata: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Tíz éve, aranymiséjén pedig ezt kiegészítette, ugyancsak Szent Pál szavaival: „Nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek”. Sajgó Szabolcs kiemelte, hogy Jakab Gábor példaképe a három Áron, Gábor Áron, Márton Áron és Tamási Áron. A félelem soha nem tartotta vissza a nagyobb jó megtételétől, egész életében tette, ami a lelkiismerete szerint szükséges volt, Jézusért, Egyházáért, nemzetéért, kerül, amibe kerül – mondta a Hit pajzsa díj kurátora.
A pálos rend nevében Borsos János József köszönte meg a díjat. Humorosan megjegyezte: Polgáriban született, ami nemcsak miatta híres település, hanem mert róla nevezték el a Polgári törvénykönyvet. József atya figyelmeztetett: mi, keresztények legyünk derűsek, mosolygósak, mert a reményt közvetítjük az embereknek.
Jakab Gábor atya kapcsolódva ehhez, kifejtette: akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes. Hit nélkül nem lehet élni, reménység nélkül elviselhetetlen ez a cudar élet, szeretet nélkül pedig nincs tartalma az életünknek. Felidézte Tamási Áron Ábel-trilógiájából azt a jelenetet, amikor az Amerikába tartó Ábel hajója viharba kerül a tengeren. Ekkor megkérdezi Leupoldot, hisz-e Istenben? Igen, most hiszek – mondja. Mire Ábel: Én szárazon és vízen is hiszek.
Az erdélyi magyarságnak ez adott erőt, hogy elviseljék a kétféle súlyt, amit hordozniuk kellett a diktatúra évtizedei alatt: a velük szemben ellenséges hatalom állandó gyanakvását, zaklatását, illetve az erdélyiek egy részének hitbeli közömbösségét – mutatott rá Jakab Gábor. Kiemelte: ezt a díjat sorstársai nevében veszi át.
Az ünnepségen a zenei szolgálatot a Mindszenty-emlékéremmel kitüntetett Kodály Zoltán-kórus szolgáltatta, Sapszon Ferenc karnagy vezényletével.
A huszadik, jubileumi díjátadóra jelent meg Horváth Béla A Hit pajzsa-díj története képekben 2002–2020 című albuma az Antológia Kiadó gondozásában. Az előszót Sajgó Szabolcs jegyzi: „A hétköznapok hiteles mártíromsága is az égre mutató, hatékony jel, amire a mai világ káoszában kincsként kell tekintenünk. Hisz minden ember »nagyobbra született«, többre, mint ennek a világnak szépsége és gazdagsága. Mindenki, aki mások figyelmét Isten kegyelméből erre a többre képes irányítani, közkincs, lámpás, amit tartóra kell tenni, hogy világítson mindenkinek.”
Fotó: Merényi Zita
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
