Ásatag újkori feudalizmus

(…) A populista pártok ezenközben egész Nyugat-Európában előretörnek, sőt! A tengerentúlon a republikánus establishment tehetetlenül szemléli, hogy egy, a hagyományos amerikai értékeket, többek között a toleranciát is megtagadó milliárdos roppant népszerűségre tegyen szert és a Republikánus Párt színeiben induljon az elnökjelöltségért. A hazai és nemzetközi politikai tendenciák mintha igazolnák Jádi Ferenc külföldön élő pszichiáter és gondolkodó jóslatát, aki a múlt század kilencvenes éveiben egy interjú során a képviseleti demokráciák legitimációs problémáit nevezte a közeljövő legnagyobb kihívásának.

Alighanem azoknak a megfigyelőknek is igazuk van, akik a fentebb említett folyamatokat legalábbis részben azzal magyarázzák, hogy a fejlett világ lakossága úgymond beleunt a hosszú békeidőbe. A populista politikusok – Trump, Orbán, a német Alternatíva vagy az Osztrák Szabadságpárt vezéregyéniségei – az átlagpolgár agressziójának kiélésére adnak alkalmat szüntelen ellenségkeresésükkel, legyen szó mexikóiakról, muszlim bevándorlókról, liberálisokról, Brüsszelről vagy éppen különböző civil szervezetek vezetőiről.

Hazánknál maradva: a populizmusnak ez a világméretű járványa a lehető legrosszabbkor érte el Magyarországot. Adott egy ambiciózus, karizmatikus egyéniség, aki szabadelvű nézeteit megtagadva körülbelül két évtizede merő opportunizmusból ásatag eszmék szószólójává vált. Amikor hat éve immáron korlátlan hatalomra tett szert, s az alkotmányozó többség birtokában elkezdte kiépíteni nálunk az újkori feudalizmust, sokan reméltük, hogy az Európai Unió megálljt parancsol majd neki. Az öreg kontinensen azonban új szelek fújnak, s ezt Orbán Viktor is tudja. Ezért állítják szembe a Fidesz politikusai előszeretettel az „egyedül legitim” budapesti kabinetet bizonyos megfoghatatlan „háttérhatalmakkal”.

Beck Tamás: Populista járvány


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »