Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe Pozsonyban

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe Pozsonyban

November 19-én, az irgalmasság szentéve lezárásának előestéjén ünnepi szentmisét mutatott be Pozsonyban az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban Bodó Zoltán mosonmagyaróvári plébános, Vadkerti József pozsonypüspöki plébános és Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora.

Az Erzsébet-napi ünnepi szentmisére idén rendkívül nagy számban gyűltek össze a magyar hívek Pozsonyból és a környező településekről. A Nagyszombati Egyetem pozsonyi székhelyű teológiai karán zajló magyar nyelvű szabadegyetem aznapi előadásainak hallgatói is részt vettek a Kék-templomban tartott szentmisén.

A felolvasott evangéliumi szakasz – „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. (…) Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. (…) Legyetek irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6, 27-36) – tanításából kiindulva tartott elmélkedést Bodó Zoltán Szent Erzsébet életéről.

Erzsébet kortársa, Assisi Szent Ferenc nyomdokain haladva, hősi fokon élte az Úr éppen elhangzott intelmeit. Ez a világ szemében akkor sem, ma pedig különösen nem tűnik „normálisnak” – kezdte beszédét mosonmagyaróvári plébános. – Ahogy az sem, hogy a kicsi Erzsébetet királyi szülei messze földön, idegen családra bízták. A világegyházban Erzsébetet nem Árpád-háziként, hanem türingiaiként tisztelik. Az akkori szokások szerint már négyéves korában eljegyezték a türingiai őrgróf fiával. Azokban az időkben a királyi családok leányai „zálogként” kerültek idegen földre, politikai tervek vagy célok érdekében. Az ő életük mintegy „pecsét” volt a szerződésen. Ma ezt érthető módon sokan rosszallják, viszont semmi kivetnivalót sem találnak a magzatgyilkosságban, a béranyaságban, a nemek választhatóságában – mutatott rá Bodó Zoltán, majd további részleteket emelt ki Erzsébet életéből.

A kis Erzsébet nem lelte örömét a fényűző életmódban, és a rangban hozzá illő játszótársai helyett inkább a személyzet gyermekeinek társaságát választotta. Különc szokásaival és viselkedésével nem is tett szert nagy népszerűségre az őrgrófi udvarban: egyes források szerint Hermann és Zsófia azt fontolgatták, hogy visszaküldik szüleihez a „nevelhetetlen” lányt. Ma vajon hány szülő van, aki örülne, ha gyermeke szétosztogatná a család kenyerét, vagy fogyatékos, szegény sorsú gyerekkel barátkozna? – tette fel a kérdést a szónok.

Az ifjú Hermann meghalt, és öccse, Lajos, gyermekkori játszótársa vette feleségül Erzsébetet. Csupán hét évet éltek boldog házasságban. Első gyermeke születése után Erzsébet árvaházat, második gyermeke világra jötte után pedig kórházat alapított. Az 1225-ös éhínség idején „kifosztotta” Wartburg várának összes éléstárát, hogy a környék szegényein segítsen, s ágyába leprást fektetett, hogy az meggyógyulhasson.

Megözvegyülve életét teljesen a szegények, a kiszolgáltatottak szolgálatának szentelte. Apja hívására sem tért haza, és kikosarazta II. Frigyes császárt, amikor feleségül kérte. Tudta, nem apja, hanem Szent Ferenc szava és példája az, amit követnie kell. További ispotályokat alapított, ahol maga is ápolta a betegeket. Huszonnégy évesen halt meg, de tökéletesen teljesítette küldetését, rövid élete során több jót tett, mint az emberek többsége akár nyolc évtized alatt – zárta szentbeszédét Bodó Zoltán.

A hívek könyörgéseit, melyek felölelték a különféle korosztályok és életállapotban élők kéréseit, Szent Erzsébet nevét viselő hívek terjesztették a Mindenható elé. Az ünnep zárásaként a szentmisét bemutató lelkipásztorok az oltár elé hívták a jelenlévő Erzsébeteket, és egy-egy rózsaszállal köszöntötték őket.

Ugyanacsak Szent Erzsébet napján, november 19-én, immár második alkalommal rendezték meg a Szent Erzsébet Kupa elnevezésű sportnapot a pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnáziumban. Urban Péter tanár vezetésével versenyeztek a gyerekek, majd pedig focival és pingpongozással folytatódott a sportnap.

Forrás és fotó: Pozsonyikatolikusok.sk

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »