Árnyék- Közfoglalkoztatásról volt közmunkásként

Árnyék- Közfoglalkoztatásról volt közmunkásként

Volt szerencsém belűről látni a közfoglalkoztatási rémálmot!
Azt láttam, hogy életlen szerszámokkal kivezénylik a munkásokat és mivel vannak akik dolgosak, ők kidolgozzák úgy magukat, mint ha 150000 Ft-ot kapnának, pedig csak 50.000 Ft, amiből ugye nekik meg lehet “bőven” élni.

Ők dolgoznak, van ahol nem, és azok is megkapják az ötven ezret.

Számomra a szomorú, nem is az embertelen munkakörülmények miatt, mert sokan a multit szidják, milyen embertelenek, ám el lehet menni egy ilyen helyre ahol még áram és fűtési lehetőség sem létezik a telephelynek nevezett odúba és akkor lehet mérlegelni.

Ám számomra a tragikus, hogy valójában dolgozni vágyó anyukák, asszonyok kihajtsák a lelküket is, bizony némelyek jobban kaszálva, mint a férfiak, és még egy jó szót sem kapnak. S el kell mondani, a kaszálás nem egy leányálom, nem is volt, nem is lesz, pláne él nélküli szerszámokkal.
S miért vannak ott a nők(?), mert egyedül nevelik a gyerekeiket, és nem tudnak több műszakos munkát vállalni, és furcsa, de élni nekik is kell.
Nem hiszem, hogy ez a XXI. század Magyarországa, pedig az, a legrosszabb jobbágyrendszer felé haladva!

Igazán megindító, az, hogy ezen lányok, asszonyok dolgoznak, és büszkék arra a munkára, amit csinálnak.
Büszkék, hogy nem segélyen tengődnek, vagy az önkormányzatnál téblábolnak.
Büszkék arra hogy kitesznek magukért, többet dolgoznak, mint sok férfi, és a gyalázat az, hogy emberszámba sem veszik őket, miközben többszörösét csinálják annak amit megszabnak a munkáltatóik, mert ők valóban dolgozni szeretnének.
Sajnos az állam, nem tesz különbséget munkás és munkás között.

Rusznyák Zsolt

magyartudat.com


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »