Árgus szemmel

Bukaresti biztonságpolitikai elemző bizonygatta a brüsszeli terrorcselekményeket kommentálva, hogy Romániában aligha fordulhatnának elő a múlt hetihez hasonló merényletek, mivel nálunk – és általában a volt szocialista országokban – sokkal éberebbek és hatékonyabbak a titkosszolgálatok, mint a nyugat-európai államokban.

Hogy éberebbek, és a megfigyelésük széles körre kiterjed, abban tényleg megegyezhetünk, a hatékonyságukkal kapcsolatosan azonban erősek a fenntartásaink. Az intézmény tavalyi mérlegét ismertetve a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője például fényes vívmányaik közé sorolta a szélsőségesség megfékezését, valamint a hazai terrorcselekmények megelőzését.

Mármost az autonómiatörekvések nemzetbiztonsági kockázatként történt tálalása óta jól tudjuk, mit ért a Szekuritáte jogutódja szélsőséges elemek és cselekedetek alatt, sőt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy 2015-ben egyetlen terrorgyanús ügyet sikerült felgöngyölítenie a hírszerzésnek, mégpedig az állítólagos kézdivásárhelyi merényletkísérletet. A napnál is világosabb, hogy a hazai titkosszolgálatok kapva kaptak a legújabb merényletek, valamint az Európára fokozott kockázatot jelentő terrorizmus nyomán kialakult közhangulaton, amelyet hatalmuk megszilárdítására próbálnak felhasználni.

Bár semmiféle bizonyítékkal nem tudott szolgálni, Dacian Cioloş kormányfő a SRI jelentésére hivatkozva fontosnak tartotta bejelenteni, hogy terroristák román feltöltőkártyákat használtak merényleteik előkészítésére. Borítékolható, hogy a hírszerzés ennek alapján ki fogja verni a parlamentből a névtelen kártyák betiltását, de számítani lehet arra is, hogy egy füst alatt megkönnyítik a telefonos és internetes kommunikáció általános megfigyelését is.

Hogy ezáltal Románia újabb lépést tesz afelé, hogy a megfigyeltek országává váljék, afelől nem lehetnek kétségeink, abban azonban ne legyünk bizonyosak, hogy mindez kizárólag a polgárok biztonságát szolgálja. Már csak azért sem, mert sokakban még elevenen él a diktatúra mindenre kiterjedő figyelmének emléke, arra pedig a közelmúlt szolgáltat példát, miként lehet valakiket titkosszolgálati segédlettel úgy megbírságolni, hogy ott sem voltak a „tett” helyszínén.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »