Arcot kapott a barlang falával „egybeolvadt” ősember

Arcot kapott a barlang falával „egybeolvadt” ősember

Az altamurai ember mintegy 150 ezer évvel ezelőtt éppen egy cseppkőbarlangban bóklászott, amikor megcsúszott és egy szűk helyre szorult, valószínűleg megsérült, majd – miután nem tudta magát kiszabadítani – egyszerűen éhen halt. Tavaly egy genetikai kutatás során megállapították, hogy a pórul járt ősember minden bizonnyal neandervölgyi volt, idén pedig az arcrekonstrukcióját végezték el a szakemberek.

Az altamurai emberre 1993 októberében barlangászok véletlenül bukkantak rá a dél-olaszországi Altamura közelében, a lamalungai barlang mélyén. A szerencsétlenül járt ősember szörnyű halált halt: éppen a cseppkőbarlangban bóklászott, amikor megcsúszott és egy szűk helyre szorult, valószínűleg megsérült, majd – miután nem tudta magát kiszabadítani – valószínűleg éhen és szomjan halt. Korábban felmerült, hogy esetleg egy ragadozó hurcolta a barlangba az ősembert, ám ezt a teóriát kizárták a szakértők.

Az ősi csontváz a barlang bejáratától távol, mintegy nyolc méter mélységben került elő. A kivételesen jó megtartású és viszonylag teljes csontvázon külsérelmi nyomok nem találhatók, ám igen nehezen vizsgálható, mert törékennyé vált és a cseppkőképződés már magukon a csontokon is kalcitkérget képzett.

Az altamurai ember a maradványok felfedezése után azonnal a tudományos viták kereszttüzébe került. Azt ugyan sikerült tisztázni, hogy a csontváz férfié, de a lelet besorolását – bár kezdetben a Homo heidelbergensis fajt jelölték meg – sokáig nem lehetett megállapítani. A Római La Sapienza Egyetem, a Firenzei Egyetem és a Newcastle Egyetem szakértői végül 2009-ben kaptak engedélyt a csontváz tanulmányozására, majd a vállcsontból sikerült DNS-t kivonniuk. A hat éven át tartó kutatás eredményeként 2015 tavaszán megállapították, hogy a mitokondriális DNS megegyezett más neandervölgyi ember genetikai örökítő anyagával.

A csontokból vett DNS vizsgálatából kiderült, hogy a csontváz egy 150 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi emberé (Homo sapiens neanderthalensis). Ez egyébként a legrégebbi olyan genetikai minta, amelyet a neandervölgyi ember maradványaiból sikerült kinyerni, ezért a kutatók remélik, hogy a DNS-szekvenálással új információk birtokába kerülhetnek a hominidák evolúciójának és a neandervölgyi ember korai történetének megismerését illetően.

Most, a legújabb kutatás keretében a 150 ezer évvel ezelőtti neandervölgyi arcát rekonstruálták. A csontváz vizsgálatai során fény derült rá, hogy az alacsony, zömök testhez kiugró homlok, hosszúkás koponya és az arcához képest egy viszonylag nagy méretű orr tartozott, adta hírül a News Discovery.

David Caramelli, a Firenzei Egyetem antropológusa és Giorgio Manzi, a Római La Sapienza Egyetem paleoantropológusa fotogrammetriát és pásztázó lézerszkennelést alkalmaztak a koponyán, az eredményeket pedig a DNS-elemzés adataival vetették össze annak érdekében, hogy megteremtsék a „hiperrealisztikus” arcmodellt. Ezt követően az Ötzinek is arcot adó Alfons és Adrie Kennis holland paleoművész testvérpár alkotta meg az altamurai ember arcképét, amely valóban neandervölgyi jelleget mutat. Azonban a kutatók hozzátették: „az ősember arcvonásai és egyéb testi jellemzői alapján úgy véljük, egyfajta morfológiai hidat képezhetett a Homo heidelbergensis és a Homo sapiens neanderthalensis között”.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »