„Izgultunk, hogy a sírban megtaláljuk-e őket.” Mátyás király maradványait és a Hunyadi család származását is beazonosíthatják majd a Corvin János horvátországi sírjának feltárásával indult kutatásban. A nemzetközi szinten is izgalmas tudományos projektről kérdezte a Madniner Neparáczki Endre archeogenetikust.
Neparáczki Endre (1988) genetikus, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója és az SZTE Genetikai Tanszékének munkatársa.
A szakemberrel legutóbb a honfoglaló magyarság genetikai eredetéről beszélgettek, most pedig Mátyás király és családjának legfrissebb genetikai kutatásáról kérdezték.
***
Milyen célokat tűztek ki Mátyás király és családjának kutatásával?
A fő célunk, hogy a Hunyadiakra jellemző DNS-profilt meghatározzuk és ennek segítségével
a fehérvári osszáriumban őrzött mintákból azonosíthassuk Hunyadi Mátyást.
Ezen felül szerettük volna genetikai vizsgálattokkal megerősíteni Corvin János és Kristóf maradványainak apa-fiú kapcsolatát.
Mit hozott a horvátországi túra Corvin János sírjához?
Először is részletes kutatási tervet állítottunk össze, továbbá vállaltam, hogy a helyszínen veszek mintát. Ezt az utóbbi évek molekuláris technikai fejlődése miatt nyugodt szívvel tehettem, hiszen a laboratóriumunkban beállítottunk olyan technikákat, melyekkel ki tudjuk küszöbölni a környezetből esetlegesen bekerülő szennyeződést. Annak ellenére, hogy Török Aurél antropológus megvizsgálta és dokumentálta Corvin János és Corvin Kristóf maradványait,
izgultunk, hogy a sírban megtaláljuk-e őket.
Mivel a területet a közelmúltban sújtotta a délszláv háború, csak remélni tudtuk, hogy a Nagy Francia Forradalomra jellemző királysírdúlás és -gyalázás itt nem történt meg. Szerencsére a pálos kolostor gótikus szentélyében található márványfedőlap leemelése után meggyőződtünk róla, hogy valószínűleg a 19. század végi újratemetés óta érintetlen a sírhely.
Itt emelném ki a horvát fél támogató hozzáállását, amit a projekt ezen részének végén sikerült tovább erősítenünk. Jó példa erre a horvát püspökség képviselőjeként végig jelen lévő Ivica Cujzek, aki elárulta nekem, hogy szerinte minden flottul és profin ment. Előtte sosem vett részt ilyen mintavételen, ezért nehezen tudta elképzelni, miképpen is fogjuk megvalósítani, de bízott a magyar fél szakértelmében, amit megháláltunk a kutatási tervünk precíz végrehajtásával. A varasdi műemlékvédelmi hivatal vezetője, Vesna Pascuttini-Juraga pedig a horvátok jókívánságát közvetítette felénk: ők ennek a kutatásnak az engedélyezésével szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy nekünk, magyaroknak esélyünk legyen Mátyást azonosítani.
A lényeg a lényeg: Corvin János és fia nyugszanak a sírban?
A lepoglavai pálos kolostor sírboltjából kiemelt egyének koponyája megegyezett a Török Aurél áltál vizsgált koponyák fényképével. A két vizsgált egyén antropológiai módszerekkel becsült elhalálozási életkora megfeleltethető Corvin János és Corvin Kristóf ismert életkorával. A nemiség meghatározása gyerekek esetében morfológiai alapon nem lehetséges, a felnőtt egyén azonban a csontozat morfológiai jellegei alapján férfi, akinek a medencéjén és az alsó végtagján jól láthatók a bal oldali csípőficam következtében kialakult csontátépülés nyomai, ami számunkra különös jelentőséggel bír. Az írott források alapján Corvin János bal csípője kificamodott egy gyermekkori baleset során, ami egész életében nyomot hagyott járásán. A fenti eredmények nagyban valószínűsítik, hogy a lepoglavai pálos kolostorban vizsgált csontmaradványok Corvin Jánoshoz és Corvin Kristófhoz tartoznak.
Az igaz, hogy akár „élőben” is láthatjuk majd a történelmi hírességeket?
Nos, az embertani vizsgálatokon felül Kis Luca kollégám jó minőségű fotókat is készített a koponyákról, melyek alapján háromdimenziós kép is összeállítható belőlük. Továbbá
a kiemelt személyek vizsgálatát ki fogjuk egészíteni biológiai arcrekonstrukciók készítésével,
a vizsgálatba bevont egyénekről pedig a genetikai adatok alapján fenotípusprofil is készülni fog, mely alapján a rekonstrukciót készítő kutató a valós szemszínnel és hajszínnel egészítheti ki a készülő képet. Egy-egy ilyen rekonstrukció 3D nyomtatóval is kinyomtatható lesz, de ami igazán egyedi élmény lesz az az, hogy VR-szemüveg használatával is meg lehet majd tekinteni az uralkodókat és családtagjaikat, akiket a vizsgálatokba bevontunk. Így amikor egy kiállításra látogató felveszi ezt a szemüveget, korhű virtuális tért láthat, ahol valósághűen megelevenedhetnek a középkori Magyarország kiemelt pontjai, amelyeket ebben a virtuális térben be tudnak majd járni, és egy-egy jelenetnél a valósághű rekonstrukciókat is megtekinthetik, korhű kontextusukban.
A híradások szerint nemrég megtörtént, amire a szakemberek számítottak: meghatározták azt a DNS-profilt, amivel a Hunyadiak valamennyi felmenőjét és leszármazóját azonosítani tudjuk.
Igen, a lepoglavai mintavétel után a csontmaradványokból az archaikus DNS kinyerését sikeresen végrehajtottuk. A minták endogén DNS-tartalma – ami kizárólag az egykor élt egyénre jellemző –, továbbá a kromoszómális nemük is meghatározásra került; mindkét egyén rendelkezik Y-kromoszómával. Ezután klasszikus módszerrel elvégeztük a minták Y-STR vizsgálatát – az apai öröklődésmenetet mutató Y-kromószómán lévő Short Tandem Repeat-ek egyénre jellemző hosszát meghatározzák, amikből következtethetünk a férfi ágú haplocsoportra és egyének közötti rokonsági viszonyra –, ami eredményesen zárult. Így a szakpublikáció megjelenése előtt annyit tudunk a közvéleménynek mondani, hogy az MKI Archeogenetikai Kutatóközpont birtokában van az a DNS-profil, mellyel összevetve
azonosítani tudjuk a Hunyadi-család felmenőit.
Mekkora jelentősége van ennek az eredménynek, illetve magának a kutatásnak tudományos szempontból?
Tudományos szempontból az archeogenetikai vizsgálatok felhasználási területét szélesítjük, amit középkori igazságügyi analízisnek nevezhetünk. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk ugyanis, hogy
a középkori Közép-Európa színe-java jelenleg azonosítatlanul nyugszik Fehérváron
a Nemzeti Romkertben. Kutatói szempontból az archeogenetika tudományának megjelenéséig lehetetlen küldetésnek tűnhetett a maradványok azonosítása. Manapság viszont, ha olyan felmenőkből és leszármazottakból sikerül meghatároznunk DNS-profilt, akikről történeti és egyéb adatok alapján biztosan tudjuk, hogy kik voltak, akkor összevetve velük az osszáriumban nyugvó maradványokat, meg tudjuk határozni pontosan, ki volt az egykor élt egyén.
És ha nem szigorúan tudományos szempontból értékeljük a folyamatot?
Elmesélek egy történetet. Évekkel ezelőtt beszélgettem fehérvári barátaim édesapjával egy nyár éjszakai kártyázás után arról, hogy meg lehet-e valósítani ezt a kutatást. Mint lokálpatriótát nagyon érdekelte és vonzotta a lehetőség, mivel Fehérvárnak ez egy olyan sansz, amellyel országos, sőt nemzetközi figyelmet kap: az egészből kizárólag profitálhat a város és a nemzet. Biztosítottam róla, hogy a kutatást lehetséges megcsinálni, és tessék: ma már ott tartunk, hogy hozzá is láttunk. Sőt, rendelkezünk azzal a DNS-profillal, amellyel az Árpád-ház nemzetségébe tartozó egyéneket és Hunyadi Mátyás is azonosíthatjuk. De nem feledkezünk meg a királynőkről sem, hiszen a mitokondriális DNS is meghatározásra kerül, sőt a minták teljes genom adatait is meghatározzuk, így a közeli rokonsági viszonyok teljesen rekonstruálhatóak lesznek. Számomra kiemelten izgalmas, mennyire összefonódott uralkodóink rokoni kapcsolata a környező uralkodócsaládokkal, és azt gondolom, hogy ez a példa is jól mutatja, hogy
a nagy uralkodóink tudták: a szomszédainkra érdemes támaszkodni,
csak egymással összefogva tudják Közép-Európát felvirágoztatni.
Hogyan tovább?
Kutatócsoportommal jelenleg is a fehérvári osszárium csontmaradványainak genetikai vizsgálatán dolgozunk. Ennek a munkának már az előkészítése is hosszas folyamat volt: az engedélyeztetés során minden félt részletekbe menően tájékoztattunk, a megbeszéléseket lefolytattuk. Ezek eredményeként a Magyarságkutató Intézet megkezdte a romkertben található csontmaradványok archeogenetikai vizsgálatát. Amennyiben sikeresen zárjuk azonosítási projektünket, tudományos szempontból sikerülne ezen új felhasználási területet – a középkori igazságügyi analízist – bevezetnünk az archeogenetika tudományába, ezért maga a projekt nemzetközi szempontból is egyedülálló. Ahogy fentebb említettem:
ilyen még nem volt, hogy egykor élt történelmi személyek azonosítására használjuk az archeogenetikát,
ilyen mennyiségben.
Mátyás király származásának tisztázása is belátható közelségbe került?
Így van! Szűkebb regionális szempontból magának az uralkodó személyének újrafelfedezése lehet a kutatás legnagyobb hozadéka. A Hunyadiakat Európa-szerte ismerik, sőt, olyannyira pozitív Mátyás történelmi megítélése, hogy a mindenki magáénak szeretné vallani a magyar uralkodót.
Úgy tudom, az újgenerációs szekvenálási módszer az eddigi kutatások egyik kulcsát jelentette. Miről van itt szó?
Itthon először mi alkalmaztuk a módszert, és immár évek óta alkalmazzuk a minták örökítőanyagának meghatározása során. 2016-ban ösztöndíjjal Észak-Olaszországban tanulhattam meg, mi szükséges ahhoz, hogy az archaikus DNS-kivonatokból úgynevezett újgenerációs szekvenáló könyvtárakat tudjunk készíteni. Mindezt az akkori társtémavezetőm, Pálfi György jó barátja, Albert Zink professzor úr által vezetett laborban sajátítottam el. Amint hazajöttem, hozzáláttam itthon beállítani a protokollokat, másik társtémavezetőmmel, Török Tiborral. Visszatekintve ez meglepően gyorsan sikerült, amiben kulcsszerepe volt Nagy Istvánnak, akinek ugyan más szakterületeken, de újgenerációs szekvenálással kapcsolatban a gyakorlati tapasztalata itthon egyedülálló. A bioinformatikai feldolgozásban pedig ekkor kapcsolódott be Maróti Zoltán kollégám, akinek a humán genetikai adatok informatikai kiértékelésében lenyűgöző tudása és tapasztalata van, és számára is egy új kihívást jelentett az archaikus DNS-adatok feldolgozása, melyben ma már ugyancsak az egyik legjobb szakember lett.
Tovább is adják ezt a speciális tudást?
Igen, mint senior kutatók feladatunknak érezzük, hogy a hazai utánpótlást az archeogenetikai kutatások minden részterületén neveljük, hiszen ezen kutatások felhasználási területe láthatóan növekszik, és alapkutatással járó felfedezés öröme nálunk nap mint nap garantálható.
Ma már büszkén mondhatom: ahogy évekkel ezelőtt én mentem nyugatra, úgy
jelentkeznek kutatócsoportunkba fiatal külföldi kutatók, akik szeretnének Magyarországon tanulni,
mi pedig örömmel fogadjuk őket, és igyekszünk minden segítséget megadni ahhoz, hogy ha hazatérnek, otthonukban hozzáláthassanak az archeogenetikai laborok alapításához. Egy jó példa, hogy mire is lehet használni a Szegedi Tudományegyetem és a Magyarságkutató Intézet együttműködését. A célunk minél több földrajzi régióból minél több archaikus genomadat generálása, így végső soron az adatbázisok növekedésével az általunk előállított adatokról is biztosabb képet tudunk adni.
Mennyivel „tud többet” a módszer az eddigieknél?
A klasszikus Sanger-szekvenáláshoz képest, ha jól beállított protokollal dolgozunk, akkor az NGS-technológia egységára olcsóbb, az adatok mennyisége pedig összehasonlítatlanul nagyobb: így biztosabban tudjuk feltérképezni az örökítőanyagot. További előnye, hogy az archaikus DNS-ekre sajátos módosulások jellemzők, amelyek a lebomló folyamatok következtében halmozódnak fel a szálak végén. Ezen módosulások újgenenerációs szekvenálással, számítógépes módszerrel azonosíthatóak, így
el tudjuk különíteni az egykori egyénre jellemző archaikus szekvenciaolvasatokat
a modern DNS-szennyeződésektől. Ezzel és az előemésztéssel minimálisra csökkentettük az említett szennyeződés veszélyét, amit korábban nehézkes és hosszas procedúrákkal próbálták a kutatók megelőzni.
Hogy dolgozik össze a történész szakma, a régészet, az antropológia és az archeogenetika a projekt sikeréért? Ki mit tesz hozzá ebben a konkrét esetben? Össze van ez hangolva? Hogy képzeljük el?
Könnyű dolgunk van interdiszciplináris intézetként: a kutatás különböző fázisaiban mindenkinek megvan a feladata. Alapvetően ez a kutatás Hunyadi Mátyás genetikai azonosításának a lehetőségét tűzte ki céljául. Ehhez kellett a történeti adatok alapján sarokpontot keresni. Ezt követően jön a megfelelő résztvevőkkel – akik engedélyezhetik a vizsgálatot – a kapcsolatfelvétel. Majd a kutatási terv megküldése és megvalósíthatóságának bemutatása a feleknek. Közben minden elképzelhető lehetőségre felkészülünk, és ha ezeket megtettük, akkor jön a gyakorlati megvalósítás.
A Corvin-projektben a horvát fél vállalta a minták biztosítását, és megfigyelőként részt vesz az egész kutatásban.
Mi biztosítottuk a régészeti, történeti, embertani és az archeogenetikus hátteret.
Az eredményeket szakpublikációban foglaljuk majd össze, ami ismét interdiszciplináris munka: számítunk minden résztvevő munkájára, így a horvát fél segítségére is, akik végső soron a társszerzők névsorában lesznek feltüntetve.
Milyen további felfedezésekhez vezethetnek a kutatások?
A Hunyadiakra jellemző férfi ágú genetikai vonal meghatározása után annak filogenetikai vizsgálatát is elvégezzük. Így
meg tudjuk mondani, hogy a beazonosított genetikai vonal honnan származik,
mely mai földrajzi régiókra jellemző és mely archaikus népességekből mutatták már ki a kutatók. Tehát reményeink szerint a Hunyadi-családfát genetikai alapon fel tudjuk vázolni, annak genetikai eredetéről egzakt adatokkal fogunk szolgálni. Szeretném, ha ez a kutatás is ráirányítaná a figyelmet, hogy Horvátországnak nemcsak tengerpartja van, hanem bővelkedik közös múltunk nyomaiban, amit érdemes megismerni. Végcélunk ezen alprojektben pedig, hogy azoknak a közép- és nyugat-európaiaknak, akik tisztelték Hunyadi Mátyást, a magyar uralkodót, legyen lehetőségük a sírhelyéhez elzarándokolni. Nagyon remélem, hogy mindenki számára világos, amire a Mátyás uralkodása rámutat: egységben és a közép-Európai összefogásban van a jövőnk.
Eddig miért nem foglalkozott senki a horvátországi pálos kolostorban nyugvó Corvin János – Mátyás király természetes fia – földi maradványaival, még a közelmúltban sem?
Annak érdemes örülni, hogy ez a kutatás elindult. Nem szeretnék annak a kérdésnek a boncolgatásába belemenni, hogy ezt eddig miért nem tartották fontosnak és nem tettek meg mindent ennek érdekében az ilyen és ehhez hasonló kutatásokra kijelölt intézetek. Nekem és kutatócsoportomnak nem az a feladatom, hogy mások kutatási terveit figyeljük árgus szemekkel és abban keressünk hibát.
Időnket a saját kutatásaink megvalósítására fordítjuk.
Sokkal inkább ezúton is megköszönjük annak a sok levélírónak, akik támogatásukat és örömüket fejezték ki a Magyarságkutató Intézet felé. Jól esik egy alapkutatással foglalkozó kutatónak, hogy ennyien követik figyelemmel a kutatásainkat. Emiatt magam is nagy figyelmet és sok időt szánok arra, hogy minél teljesebben és közérthetően tájékoztassunk minden érdeklődőt. Nem véletlen, hogy minden szakpublikációnk szabadon elérhető és olvasható, úgynevezett open access dokumentum. A Magyarságkutató Intézetben kiemelt cél az új eredményekről különböző interjúk vagy közlemények formájában tájékoztatni a Kárpát-medence lakosságát.
Hogyan jutottak el a lehetőségig, hogy azonosítsák Mátyás király csontjait?
A lényeg, hogy a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjában a történeti népességek genetikai vizsgálata mellett kiemelt figyelmet fordítunk a magyar történelem uralkodócsaládjainak az archeogenetikai vizsgálatára. Az Árpád-ház archeogenetikai vizsgálatát Kásler Miklós indította még az Országos Onkológia Intézet főigazgatójaként. Később már, mint emberi erőforrások minisztere kultúrdiplomáciai támogatást is nyújtott a tudományos kutatást végző Magyarságkutató Intézetnek. A kutatás megvalósítását Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úr is kiemelt projektként kezeli, és támaszkodik arra az archeogenetikai szaktudásra, amivel meg tudjuk valósítani a megfogalmazott elvárásokat.
Néhány kérdés kapcsán egyre közelebb kerülünk a válaszokhoz:
– Jaj, de szeretnék a "román Mátyás királyt"…
– Vajon miért zavarja a liberális "világpolgárokat" a hun-magyar rokonság és Attila öröksége?
De nem mindegy, milyen színvonalon "kutatjuk a magyarságot":
– Jankovics Marcell A pozsonyi csatáról: "ilyet nem szabad csinálni"
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
