Nemrég írtunk az Andrássy úti Régi Műcsarnok nevezetes Lotz-freskóiról, melyeket megtisztítva, az elmúlt több mint száz év rárakódásaitól megszabadítva, szépen restaurálva csodálhatunk meg.
Ha Budapesten elsétálunk az egykori Sugár út, mai nevén az Andrássy út palotái, historikus épületei előtt, hamarosan feltűnik a Bábszínház nemrég megváltozott, modernizált, kékes színű cégére és a földszinti ajtók fölött kétoldalt az intézmény neve. De mielőtt erről szólnánk, tekintsük át kicsit az épület történetét, funkcióváltásait.
A Régi Műcsarnok palotája az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megrendelésére, évente megrendezett kiállításainak befogadására épült. Az impozáns palota homlokzatán ma is díszes felirat hirdeti: „Épült MDCCCLXXVII. Az Országos Képzőművészeti Társulat Műcsarnoka. Közadakozásból.” Építési költségeit jórészt magánemberek teremtették elő: köztük volt a királyi pár, Rudolf trónörökös, báró Sina Simon és gróf Esterházy Pál. Nevüket márványtáblák őrzik az emeleti folyosón. Az új palota építésére 1874-ben nyilvános, nemzetközi pályázatot hirdettek, amelyre negyvenöt pályamű érkezett. Ezek közül ma csak Platzer Antal és Feszl Frigyes terve ismert. A pályázatot egy csehországi születésű fiatal építész, Adolf Lang nyerte meg. Elismerését annak köszönhette, hogy terve sikeresen hidalta át azt a dilemmát, miként lehet egy szűk telekre tágas kiállítótereket igénylő épületet helyezni. A földszintet az alagsorba süllyesztette, így növelte meg a maradék két szint belmagasságát. A végeredmény egy reprezentatív megjelenésű, arányos és elegáns palota lett, amelynek homlokzati kialakítása a veronai Palazzo Bevilaqua mintájára készült.
Nézzük meg a házat belülről is! A kortárs magyar művészet első otthonának belső terei is méltó díszítést kaptak. A Michelangelo Medici-síremlékének alakjait követő homlokzati szobrokat Fessler Leó tervezte, akinek legismertebb alkotása a mai Erzsébet téren álló Danubius-kút szoborcsoportja, de dolgozott Ybl Miklós mellett az Operaház és a Szent István-bazilika díszítésén is. A belső dekoráció a kor legkiválóbb mestereinek nevéhez fűződik. Az előcsarnok háromhajós boltozatára maga az építész, Adolf Lang tervezett gazdagon áradó ornamentális díszítményeket, melyeket a kiváló ornamentális festő, Scholtz Róbert kivitelezett, aki ekkortájt a Nemzeti Múzeum, a Várkert Bazár, az Operaház, a Szent István-bazilika, az Országház és a Mátyás-templom ornamentális festésén is dolgozott. A historizáló üvegablakokat a híres szecessziós üvegművész, Róth Miksa édesapja, Róth Zsigmond tervezte. A díszlépcső öntöttvas kapuzatát Jungfer Gyula alkotta, aki a kovácsoltvas-művesség legkiválóbb képviselője volt a századvégen.
„Funkció- és tulajdonosváltások, átépítések, áttervezések még az örök műemlék-lét illúziójával bíró épületek életében is történhetnek. Ennek lehetnek fokozatai: az apróbb változtatásokon át a szellemiség és a birtokviszony teljes megváltoztatásáig. Ha egy belvárosi, többszintes épület egy adott társaság kezébe kerül, akkor belakja, lelakja, és saját igényeire formálja. (…) Bár a Régi Műcsarnok alapvetően művészeti funkciók befogadására épült, ez részben vagy egészében sokszor más feladatokkal egészült ki. Mindenképpen érdekes, hogy a házba 1899 után költözött Magyar Vasúti és Hajózási Klub tagságának nem felelt meg az épület eredeti felosztása. (…) A tervek szerint a pincében a férfi- és a női fürdő, a magasföldszinten a társasági élet helyiségei, a második emeleten pedig a tagság vezetőinek nagypolgári lakásai kaptak volna helyet. Az épület főfalait meghagyva, néhány kiegészítéssel kibővítve (…) a Régi Műcsarnok válhatott volna a Szabadság téri Magyar Kereskedelmi Csarnokhoz (ma ez az Amerikai Nagykövetség épülete) hasonló, privát polgári »kultúrszalonná« és »szociális bérlakássá«” – olvashatjuk Fusz Mátyás dolgozatában.
De térjünk most vissza a mai Bábszínház bejáratához, mert ennek is megvan a maga története. Nem sokkal azután, hogy az Andrássy úti Műcsarnokból kiköltöztek régi „lakói”, új kiállítási látványosságnak adtak otthont a díszes terek. 1896. május 17-én Plasticon néven viaszbábmúzeum nyitotta meg itt a kapuit. Ez volt a Fischer-féle panoptikum, melynek alkotói között találhatjuk Ligeti Miklóst, Kallós Edét. A viaszfigurák megörökítették többek között Jókai Mórt, Ferenc Józsefet az unokáival, Tisza Kálmánt, a műtermében festő Munkácsy Mihályt. A Plasticon azonban nem volt hosszú életű; egy év után a viaszbábok átadták helyüket a nagybányai művészek tárlatának.
1907-től az alagsori termek is a népszórakoztatás tereivé váltak: az egykori múzeumi és hivatali helyiségeket színházzá alakították, és 1907-ben itt nyitotta meg kapuit Nagy Endre Modern Színház Cabaret-ja (idővel Modern Színpad Kabaré néven), amit később Medgyaszay Vilma, majd Bárdos Artúr vezetett. Megszületett Magyarországon az irodalmi színvonalú kabaré. Nagy Endre olyan szerzőket nyert meg magának, mint Szép Ernő vagy Gábor Andor.
A két háború között különböző néven színházi vállalkozások működtek az épületben: Andrássy Úti Színház, 1937-től a Magyar Színház Kamaraszínháza. Akkor került ide Bilicsi Tivadar, Kabos Gyula, Somlay Artúr és Makay Margit. Utolsó előadásuk 1944. december 23-án volt. Az épület átalakított tereiben 1949. október 8-án nyílt meg az Állami Bábszínház.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. április 3-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
