Aranyórával engesztelték ki a magyar maratoni futót az 1896-os athéni olimpián

Aranyórával engesztelték ki a magyar maratoni futót az 1896-os athéni olimpián

Százhúsz éve, 1896. április 6-án kezdődtek meg Athénban az első újkori olimpiai játékok. Végeredményben az Egyesült Államok 11, a görögök 10, a németek 7, a franciák 5, a britek, a magyarok, az osztrákok és az ausztrálok 2-2, Dánia és Svájc 1-1 aranyérmet nyert, egy győzelmet a brit-német teniszpáros aratott.

Az első olimpiai játékokat a hagyomány szerint i. e. 776-tól, négyévenként rendezték meg Olümpiában a görög poliszok versenyzőinek részvételével. A négyéves ciklus a görög időszámítási rendszer alapja, az olimpia ideje pedig a városállamok közti béke időszaka lett. A versenyek alapelve a kalakogathia, a testi és lelki kiválóság harmóniája volt, ennek aforisztikus megfogalmazása az “Ép testben ép lélek”. Az olimpiákon csak férfiak vehettek részt, nők még a nézők között sem vegyülhettek el. A versenyzők első alkalommal még csak 200 méteres stadionfutásban mérték össze gyorsaságukat, később bevezettek más futószámokat, a diszkosz- és gerelyvetést, távolugrást, birkózást, majd az ökölvívást, kocsiversenyt is, végül a program 5-6 napig tartott. A győztesek, akik csak babérkoszorút kaptak, egész Hellászban óriási tiszteletnek örvendtek. A római hódítás után az olimpiák presztízse csökkent, végül I. Theodosius császár 393-ban “pogány praktikaként” betiltotta a játékokat.

Az olimpiai eszme felélesztésével a reneszánsz óta próbálkoztak. A 17. századi Angliában, majd a francia forradalom alatt, 1796-tól rendeztek “olimpiai” játékokat, érdekesség, hogy utóbbi során használták először mértékegységként a métert. A 19. század második felében Angliában olimpiai fesztiválokat tartottak, az 1821-ben függetlenné vált Görögországban 1859-től rendeztek Pánhellén Játékokat, ezért építették újjá márványból 1869-ben az ókori athéni stadiont, amely 1896-ban az első olimpiai játékok színhelye lett.

Az újkori olimpiai mozgalom atyja, a francia Pierre de Coubertin báró az 1880-as években vette fejébe, hogy újraéleszti az ókori játékokat. Olyan olimpiát képzelt el, amelyen minden nemzet részt vehet, és az antik hagyományt a fair play szabályaival ötvözi. Fáradhatatlan szervező munkája, lelkesedése nyomán került sor Párizsban, 1894. június 23-án arra a tanácskozásra, amelyen 13 ország 49 sportszövetségének képviselői megalakították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB). A vezetésbe beválasztották Kemény Ferencet, Coubertin barátját és harcostársát is, személyén keresztül a magyar sport az ötkarikás mozgalom alapítóinak egyike. A társaság fogalmazta meg az Olimpiai Chartát, amelynek alapelvei ma is érvényesek. A mozgalom jelszava a latin “Citius, altius, fortius” – Gyorsabban, magasabbra, erősebben – lett.

A NOB 1896-ra, Athénba tűzte ki az első újkori olimpiát, bár a legenda szerint a francia báró inkább 1900-at és Párizst szerette volna, mondván, hogy a századfordulón rendezendő világkiállítás részeként jóval szélesebb nyilvánosságot kapna az esemény. Az athéni játékok megrendezése a pénzhiány miatt sokáig bizonytalan volt, végül egy Egyiptomban élő gazdag görög kereskedő adománya segített. Ebből építették át a 70 ezer nézőt befogadó athéni stadiont, s a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 6-án I. György király megnyitotta az április 15-ig tartó játékokat. Ahogy mondani szokás, minden kezdet nehéz: az első olimpiára későn postázták a meghívókat, a szűk kanyarok miatt a 200 méteres futást nem tudták megrendezni, az 500 méteres úszás fagyos tengervízben kijelölt távját pedig a versenybírók egyszerűen megsaccolták.

A játékokon 13 ország (a rendező görögökön kívül Nagy-Britannia, az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Dánia, Svájc, Bulgária, Svédország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Chile) 295 férfi sportolója állt rajthoz 9 sportág (atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés) 43 versenyszámában. Nők csak a következő olimpián, 1900-ban Párizsban nevezhettek, Törökország a görögökkel való ellenséges viszonya miatt maradt távol az első játékoktól.

Az újkori olimpiák első bajnoka az amerikai James B. Connolly lett, aki a nyitónapon nyerte meg a hármasugrást. Az első magyar aranyérmet Hajós Alfréd szerezte, aki a 100 méteres és 1200 méteres gyorsúszásban is győzött. A görögök számára a legnagyobb sportsiker honfitársuk, Szpiridon Luisz győzelme volt a maratoni futásban, s a görög tornacsapatban indult az eddigi legfiatalabb olimpiai részvevő is: Demetriosz Lundrasz 10 éves és 218 napos korában lett bronzérmes.

A játékok legsikeresebb versenyzője a német birkózó, tornász és súlyemelő Carl Schuhmann volt, aki birkózásban és tornában győzött, súlyemelésben harmadik lett. A tenisztornát egyéniben és párosban is a brit színekben induló, ír John Pius Boland nyerte meg, aki egy barátját látogatta meg Athénban, s csak azután nevezett, hogy értesült az olimpiáról. Végeredményben az Egyesült Államok 11, a görögök 10, a németek 7, a franciák 5, a britek, a magyarok, az osztrákok és az ausztrálok 2-2, Dánia és Svájc 1-1 aranyérmet nyert, egy győzelmet a brit-német teniszpáros aratott. A magyar Kellner Gyula maratoni futásban harmadik lett, miután kiderült, hogy a célon előtte, harmadikként átfutó görög versenyző csalt; a görög király egy aranyórával engesztelte ki Kellnert.

Az egyes számok győztesei ezüstérmet, oklevelet és olajfalevél koszorút, a második helyezettek rézérmet és babérkoszorút kaptak, a harmadik helyen végzettek üres kézzel távoztak. A mai arany-, ezüst- és bronzérmeket csak 1904-től adják át. Athén, az első újkori játékok városa 2004-ben a 28. nyári olimpiai játékokat is megrendezhette. A NOB tizenhat alapító tagjának nevét az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban márványba vésték.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »