Apuval ráznak fel Puzsérék

Apuval ráznak fel Puzsérék

Kevesen vannak ma Magyarországon, akik rá tudják venni a fiatalokat arra, hogy álljanak meg néhány percre, és gondolkodjanak el a világról, amelyben élnek. Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton ezen kevesek közé tartozik, most megjelent kötetükből az is kiderül, hogy miért.

Amikor néhány évvel ezelőtt életemben először voltam Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton (FAM) előadásán egy hetedik kerületi mulató pincéjében, már az első percekben tollat kerestem, hogy leírjam a fontosabb gondolatokat vagy forrásokat, amelyeknek később érdemes utánanézni. A következő előadásra már jegyzetfüzettel érkeztem.

Az Apu azért iszik, mert te sírsz! elnevezésű előadás-sorozat – röviden: Apu – azóta is töretlen népszerűségnek örvend, ma már tízezrek követik hétről hétre a legnagyobb videómegosztón. Most ugyanezzel a címmel jelent meg a szerzőpáros könyve, amelybe „az Apu lelkét” kívánták belefoglalni. De vissza a névre: hogyan lehet ilyen címet adni egy előadásnak? Puzsér két éve így indokolta a névválasztást: „Tökéletesen kifejezi a posztkádári létállapotot, az élethazugságok mentén kisiklott sorsokat. Demokráciában élünk, de a zsigereinkben ott az élmény: mindent azért mégsem lehet. Mi viszont mindenről beszélünk.”

És valóban, az Apu előadásain nagyon sok mindenről szó esik: gazdasági és társadalmi jelenségekről, politikai eseményekről, híres vagy hírhedt emberekről, és még hosszasan sorolhatnánk a repertoárt. A Puzsér–FAM duó könyvében is olyan változatos témák kaptak helyet többek között, mint a reklám, a monogámia, a genderizmus, az emberi faj jövője, a holokauszt-bűntudat, a monoteizmus, a valóság és igazság, az Antikrisztus, a pszichopaták és az emberi kapcsolatok helyzete. S bár a mű az Apu „kvintesszenciája” kíván lenni, az előadások látogatói jól tudják: ez csak néhány állomása annak az izgalmas szellemi utazásnak, ahová a gondolkodó- és szerzőpáros heti rendszerességgel röpíti el őket.

 

Hogyan nézi az Apu a világot? Mindenekelőtt kritikusan. Így rendre visszatérő gondolat a reklámok világa, amely Puzsér szerint a tudat gyarmatosítását jelenti. A reklámok ugyanis a tudattalanon keresztül hatnak a döntéseinkre fogyasztói szokásainkkal kapcsolatban. Emellett a reklám a kapitalizmus legfőbb gátja is, mert ellehetetleníti a piaci javak szabad versenyét, hiszen most már reklámok versenyeznek egymással, nem pedig az áruk mérettetnek meg az áruk és a minőségük által. De ennél is aggasztóbb, hogy a reklámok azt hirdetik, hogy a fogyasztás egyenlő a boldogsággal, vagyis hogy az anyagi javak felhalmozásával boldogabbak leszünk. Puzsér jegyzi meg egy helyen: rájött, hogy a reklám alanya az Antikrisztus, az a kísértő, aki boldogságot, elégedettséget és teljességet ígér; csak meg kell venni egy terméket. S bár az ember a lelke mélyén érzi, hogy az univerzális ígéret nem lehet ilyen kedvezményes, végül mégis belekapaszkodik, mert láthatóan nincs ennél jobb.

Jellemzője még az Apunak a tudományokon átívelő – a katedrák nyelvén csak interdiszciplinárisnak nevezett – megközelítés. A szerzők szerint ugyanis a világot három nyelv írja le, a tudomány, a művészet és a vallás; hisz a világnak három síkja van, az anyagi, a szellemi és a lelki. Így az eredetileg történelem- és magyartanár Puzsér, illetve az egyiptológus, kultúrantropológus és vallástörténész FAM filozófiai, politikai, szociológiai, történeti, művészeti, sőt vallási nézőpontból is górcső alá veszi a héten kitárgyalt témákat. Jó példa erre FAM állítása: Jézus találta fel a lelkiismeretet, korábban ugyanis csak annyi volt, hogy áldozzunk valamelyik istennek, tartsuk be a parancsolatokat, építsünk szentélyt, és végezzük el az áldozati szertartást. Jézus azonban azt mondta, fordítsd oda a másik orcádat is, és ha valaki téged egy mérföldnyi útra kényszerít, tarts vele kettőre. Azzal pedig, hogy a belső fontosabb lett, mint a külsőség, megszületett a lelkiismeret. FAM viszont sosem elégszik meg a vallási nézőponttal, felveti a történelmit is, ezért kifejti, hogy később a Római Birodalomban nem azért üldözték a keresztényeket, mert azok Krisztust imádták, hanem mert társadalmilag veszélyesek lettek.

De nem feledkezhetünk meg az Apu harmadik sajátosságáról sem, ez pedig az elhagyhatatlan morális vizsgálati nézőpont. Legyen szó monogámiáról, pszichopatákról vagy éppen genetikáról, mindig felmerül a jó és rossz kérdése. Honnan létezik az ember képessége és tagadhatatlan hajlama arra, hogy a rosszat válassza? Milyen lesz a jövő társadalma, ha majd megállítható lesz a sejtöregedés? Hogyan lehet a huszonegyedik században szeretetteljes, tiszteleten és elfogadáson alapuló, bensőséges kapcsolati hálót létrehozni, amely képes megtartani bennünket és a gyermekeinket?

Ahhoz, hogy ezek a gondolatok megragadjanak bennünk, ma már egészen sajátos nyelvezet szükséges. Ezt biztosítja Puzsér és FAM remek összjátéka, amely hol a közös útkeresést, hol a korlátok nélküli fantáziálást, hol a helyzethumort, hol a parázs vitát, hol pedig a jó értelemben vett, termékeny provokációt jelenti, amely újabb és újabb kérdéseket vet fel. Jól visszaadja az ilyen típusú párbeszédet ez a könyv is, melyben a szerzőpáros a dialógusokat mindig merész kijelentéssel kezdi, amelyet aztán gondosan kibontanak a közönség számára. Olyan kérdések ezek, amelyekről ma már alig beszél valaki, pedig legbelül mindannyian érezzük, hogy kevés olyan dolog van, ami fontosabb és időszerűbb lenne ezeknél. Puzsérról és FAM-ról így – József Attila nyomán – biztosan tudhatjuk: nem ők kiáltanak, a föld dübörög.

Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz!

Holnap Kiadó, Budapest, 2016

2900 forint

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »