Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

Apollonia Hirscher, az erdélyi hit- és hazavédelem történelmi példája

A reformáció hónapjában szinte minden napra lehetne egy jótevő nemes lélek, férfi és női arisztokrata emlékét felidézni. Arisztokratizmusukat tetteik kiválóságában fedezhetjük fel, nem a nemesi oklevélben, s nem is dúsgazdag tehetősségükben mérhetjük. A szívük volt milliomos, milliárdos – megszámolhatatlan jótettel, adománnyal, iskolalétesítéssel, kiváló tehetségek támogatásával, család, város- és hazamentő okosságukkal maradt fenn emlékezetük. A mai magyar honi milliárdosok közül kinek fog ilyen értelemben is fennmaradni a neve?

Lídia az a gazdag bíborárus asszony volt, akivel Pál apostol Filippiben találkozott (ApCsel 16,14-15). Az Úr megnyitotta a szívét az evangélium előtt, majd miután megtért, Lídia örömmel nyitotta meg házát a keresztyének előtt. Aki a vagyonával mások javára szolgál, az nem önmagát noszogatja jótevésre, nem is azért, mert a szomszéd, a másik milliárdos is jót tesz, hanem a kasszakulcs igazából Istennél van. Ha Ő megnyitja valakinek a szívét, lesz szociális érzékenység, személyválogatás nélküli szeretet, nem hírnév vagy érdemszerző, hanem örömszerző, önzetlen jótett.

Hány mai Kárpát-medencei magyar “újgazdag” szívét próbálta Isten Lélek-kulccsal, szeretet-kulccsal, könyörület-kulccsal megnyitni? Jó 480-500 évvel ezelőtt ilyen nyitás, gazdasági és politikai csoda történt egy erdélyi szász női lélek által! Az ilyen lelkek példaadása is ott van lelki háttérként a világon elsőként megkötött, vallásszabadságról szóló törvény születésénél, ami Tordát és Erdélyt e tekintetben világelsővé tette – Isten kegyelméből.

Hiszen Erdélyben Apollonia Hirscher halála után 21 évvel az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadságot hirdetett:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…”.

Ez a szabadság a bevett felekezetnek számító négy keresztyén vallásra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozott.

Apollonia Hirscher (+1547) brassói üzletasszony, a protestáns hit nagyszerű példájával, Nyugat és Kelet határvidékén tevékenykedett jótevő Lídiaként. Vagyonával másokat és a reformáció ügyét szolgálta. Születésének napjáról nem tudunk, de halálának napjáról a város orgonistája, Hieronymus Ostermayer feljegyezte: „1547 decemberének utolsó napján az állandóan serénykedő, istenfélő matróna, Apollonia az Úrban elszenderedett. Okos, megértő asszony volt, aki szívesen osztogatott alamizsnát, és a szegényekkel sok jót tett.”

Európa csodája: bevásárlóközpont Brassóban a 16. században

Születésének dátuma ismeretlen. Férje, Lucas Hirscher gazdag kereskedő, Brassó városának főbírája volt, egyetlen leányuk Barbara. Miután férje meghalt, Apollonia vitte tovább az üzleti vállalkozást. A gyertyaviasztól a ruhákon át a bútorokig minden megtalálható volt üzletében. Az adó- és vámregiszterek szerint Ausztriától az Oszmán Birodalomig terjedtek üzleti kapcsolatai.

Hírdetés

1545-ben a piactéren nyolcezer aranyért – korát századokkal megelőzve – „bevásárlóközpontot”, vásárcsarnokot építtetett. Hetvenszer hetven méteres területén kereskedők és kézművesek árulták portékáikat. (Az eredetileg szép reneszánsz épület 1689-ben leégett, majd 1960-ban újjáépítették.) Kegyességét, hitét Apollonia a reformáció tanainak hatására a tevékeny diakóniai szeretetben mutatta meg, és nagy összegekkel segítette a városi szegénygondozást.

Az erdélyi szászok reformátora, Johannes Honterus teológus, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász 1543-ban Apollonia támogatásával adta ki kis reformációs füzetecskéjét Reformatio ecclesiae Coronensis (Koronaváros egyházának reformációja) címmel. Ez lett az összes erdélyi német egyház rendtartásává. Nemcsak a Bibliáról, az istentiszteleti rendről, hanem a lelkészekről, presbiterekről, iskolákról, szegény- és árvagondozásról és a keresztyén szabadságról is szól. A mű Melanchthon előszavával jelent meg, Luther pedig így vélekedett róla:

A könyvecskét Apollonia Hirscher „életre fordította le”. 1545-ben kétszáz arany értékű alapítványt tett, amelynek hozadékából – így az alapító dokumentum előírása – „minden évben annyi bort kell venni, hogy az a szegényeken segítsen, leápolják a szőlő termésével sebeiket, és erősítsék őket”.

A női munkát jól képzett, hivatalosan szolgálatba állított bábákkal támogatta. 1543-ban humanista gimnáziummá alakíttatta a fiúiskolát, gazdag könyvtárt rendezett be. Honterus tankönyveit ő nyomtatta ki, e célra nyomdát és papírgyárat alapított. A város kiemelkedő képességű tanulóinak ösztöndíjat biztosított Bécsbe, Krakkóba, Bolognába, Wittenbergbe. 1544-ben nagy feltűnést keltő leányiskolát nyitott.

Amikor a moldvai román fejedelem betört Erdélybe, Apollonia rendkívül taktikusan, női „fifikával” vegyes diplomáciával és legfőképpen hittel védte meg szülővárosát a pusztítástól: száz aranydukáttal és két feldíszített parádés lóval vesztegette meg a román fejedelmet. „Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” – írta a városatyáknak. Lám, a „baksisnak” ugyancsak hosszú története van arrafelé…

Munkásságával Apollonia – Erdély szász Lídiájaként – a reformáció gazdasági eszméit (puritán felhalmozás) és szociálpolitikai elgondolásait (a pénz szolgáló szerepe, szeretetszolgálat, iskolaügy, szegénygondozás, egyház- és hazaszeretet, áldozatvállalás gyakorlása, támogatása, fellendítése) gyakorlati tettekre váltotta. A szív és az értelem asszonya volt. A hité és a gondolkodásé. Az előrelátásé, amit Isten providentiájából, előrelátásából és gondviseléséből tanult meg.

Halálának háromszázadik évfordulójára emlékezve Johann Lukas Hedwig dalt komponált tiszteletére – Leopold Max Moltke 1846-ban írt versére –, amelyet azóta is sokan ismernek és énekelnek Erdélyben, és amely Transylvania szász himnuszává vált. Magyarra az a Ritoók János fordította, aki az erdélyi hármas kultúra – magyar, német, román – hídembere volt. Tíz éven át a Korunk folyóirat szerkesztőségi főtitkára volt. 1981-ben, 41 évesen Kolozsvárott hunyt el. A romániai német líra tolmácsolójaként szerzett igazán elévülhetetlen érdemeket.

(Ritoók János, részlet)

1887-ben utcanév örökítette meg Apollonia Hirscher emlékét. Ez abban a korban nem volt szokás. A brassói evangélikus nőszövetség 1896-ban a leánylíceumnak adományozott egy embernagyságú festményt, amely Apolloniát Erdély szász patrónájaként ábrázolta. 1999-ben pedig Brassó városa Apollonia Hirscher-díjat alapított – szép kerámiaplakett is jár vele, Ferencz Ágnes kerámiaművész alkotása – olyan nők számára, akik sokat tettek a városért.
És ma? Vannak-e még Lídiák és Apolloniák?

Hány mai magyar milliárdosnak jut valami hasonló az eszébe?! De jó lenne olykor némiképpen hasonlóról hírt kapni a magyar nyelvű Kárpát-medencei médiában. Nem kellene ehhez Esterházy hercegnek, Széchenyi grófnak, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynak lenni a mai világban. Hadd ne soroljak neveket a múltból. S akad olykor ma is fehér holló, aki teszi is a dolgát a haza, a nemzet, környezete, egyháza javára. De a többi hol van?

Jézus egykori példázata szerint a meggyógyult 10 leprásból egy tért vissza hálát adni Istennek a gyógyulásért. 10:1 arány. Micsoda csúcs lenne már az, ha 10 magyar milliárdos közül legalább egy lenne, akinek Apolloniát vagy Lídiát, Esterházyt, Széchenyit, Lorántffyt közelítő leleményes szeretete, szociális érzékenysége, önzetlensége lenne. Alkalom lenne rá, a Covid-járvány és sok bajunk közepette. Nem hiszem, hogy tízből tíz csak „magának kapar”…

Reformáció októberében van miből meríteni, vannak inspiráló, gyönyörű honi példák. De lesznek-e mai, holnapi követők? Honemelő, magyarságunkat gazdagító, példaadó milliárdosok?


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »