Szeptemberben újabb rekordot döntött az infláció. Az Európai Unióban hónapról hónapra rosszabb a helyzet. A múlt hónapban 14,2 százalékos volt az infláció, vagyis 22 éve nem volt ilyen magas az értéke. A lakosság komolyan aggódik az áremelkedések miatt, és egyre többen vannak, akik kénytelenek összehúzni a nadrágszíjat. A megélhetési gondokról, energiaárak emelkedésének következményeiről készítettünk egy ankétot, a Kárpát-medencében élő magyarokkal:
Lelkes Anett, projekt manager (Dióspatony, Szlovákia), Dénes László, szerkesztő ( Nagyvárad, Románia), Bíró Tímea, újságíró (Palics, Szerbia), Kovács Tamás, polgármester (Kemeneshőgyész, Magyarország), Sz. Kárpáthy Kata, pedagógus (Beregújfalu, Kárpátalja)
Lelkes Anett Dióspatony, Szlovákia:
Bevásárlások és üzletek látogatása során szerzett tapasztalatomból kiindulva úgy látom, hogy az energiaárak mellett legjobban az élelmiszer, azon belül is a pékáru, tejtermékek és a hús ára nőtt kiemelkedően. A vásárlások során igyekszem mindig ellenőrizni a számlát, így már megfigyeltem, hogy egyes termékekért akár 20-25 százalékkal többet fizetünk.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek a számok a jövőben még magasabbak lesznek. Véleményem szerint a drágulást csak tudatos vásárlással és döntésekkel lehet helyén kezelni. Úgy gondolom, mindenkinek a saját életkörülményei szerint kell a tudatos döntéseket meghozni. Én legtöbbször megtervezem, mit és hol fogok vásárolni, s ha találok akciósan a kedvenceimből, akkor akár többet is vásárolok.
Élelmiszert azonban sosem halmozok fel, mindig annyit veszek, amennyit maximum pár hét alatt el is tudunk fogyasztani. Mindig is tudatosabb vásárló voltam és igyekszem spórolni, de mindig van hova fejlődni. Jelenleg, amire szerintem legjobban kell figyelni, az az energiahasználat. Én is nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy ne pazaroljam a vizet, nem hagyom feleslegesen felkapcsolva a villanyt és az elektromos eszközeimet sem hagyom bedugva. Ezek az apró megoldások nemcsak a pénztárcámnak segítenek, de a környezetnek is.
Dénes László Nagyvárad, Románia:
Úgy istenigazából csak most kezdünk rádöbbenni arra, hogy miben is áll ez a posztpandémiás gazdasági válság, amiről annyit olvasunk, sőt írunk. Azt hüledezve tapasztaltuk az elmúlt egy évben, hogy duplájára nőttek az üzemanyagárak, de ezt eleinte betudtuk holmi olajoligarchák és olajmaffiák üzelmeinek, amíg azt nem láttuk, hogy erre az „ellátási” és „beszerzési” gondra hivatkozva minden terméknek és szolgáltatásnak az ára feljebb nem kúszott. Előbb apránként, mondhatni eurócentenként – hiszen például egy kiló kenyér ára egy euróról két euróra kúszott fel, egy tojás tavasszal még csak tíz cent volt, mostanra húsz lett, és bár ez látszólag aprópénz, na de álljon meg a menet: ez 100 százalékos drágulás! És még örüljünk, hogy a „borvizek hazájában”, Romániában a palackozott ásványvíz csak 50 százaléékal drágult meg…
Túl a bevásárlói „kosárproblémákon” – mert az már világos, hogy óvatosabban kell költekeznünk a hipermarketekben –, itt kopogtat az ablakon a tél. A fűtésszezon még csak most kezdődik, de arra senki sem számít, hogy az idei télvége költségei szinten maradnak, hiszen a gáz, a villanyáram, a tűzifa ára már a nyár közepén kezdett az egekbe szökni.
De mindez csak úgy releváns, ha gyorsan elárulom: a havi jövedelmem úgy nőtt egy cseppet az elmúlt pár hónapban, hogy plusz munkát vállaltam. Pedig már így is naphosszat a számítógép előtt görnyedtem, és egyre hamarabb fárad el a szemem. Még szerencse, hogy nem kell sokat és állandóan orvosokra és gyógyszerekre költenem, pedig hatvanon túl ez eléggé ritka mifelénk. Máskülönben az is sokatmondó lehet, hogy az idén már nem mentünk külföldre nyaralni; tavaly még belefért pár nap Dalmácia az időnkbe és a büdzsénkbe. Most már csak annyit ér a fizetésem, amiből a napi betevőre és a havi rezsiköltségekre telik. Szerencsére nincs bankkölcsönöm, nem vettem semmit részletre, adósságom sincs – ezért már sokan irigyelnek…
Bíró Tímea Palics, Szerbia:
– Vajdaságban is minden megdrágult, folyamatosan panaszkodnak az emberek, aggódnak, hogy mire lesz elég a fizetésük. Szinte nincs is már olyan ismerősöm, aki ne vállalna pluszmunkát. Az üzemanyagfogyasztásra eddig is nagyon odafigyeltünk, a hidegebb évszakok kivetelével kerékpárral járunk dolgozni, ami mindkét irányba húsz kilométeres távot jelent. Csak nagyobb távolságokra megyünk autóval. Volt olyan év, amikor november elsején kezdtünk el fűteni, de amióta van egy kisfiunk, nem tehetjük ezt meg, így már néhány héttel ezelőtt megkezdődött nálunk a fűtésszezon, de emellett igyekszünk melegen, okosan öltözni.
A legnagyobb spórolás nálunk a vízhasználat terén van, nem pazarolunk. Eddig is figyeltük, hogy mikor vannak akciós áron a kedvenc termékeink, de most még inkább ezen van a fókusz. Le is mondtunk néhány luxuscikkről, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó annyi pénzt adni érte, amennyibe kerül. Az élelmiszer ára körülbelül 30-40 százalékkal lett magasabb. S ez bizony megterheli a pénztárcánkat.
Kovács Tamás Kemeneshőgyész, Magyarország:
– Az elmúlt időszakban rendkívüli áremelkedésnek vagyunk a szemtanúi, és áldozatai Magyarországon, de vélhetően mások is szerte a világon. Jelentős mértékben emelkedtek a lakás- és építőanyag árak, az élelmiszerárak, de talán, ami a legdrasztikusabb és – közvetlenül, vagy közvetve – mindenkit érint, az a rezsiköltségeknek a növekedése: gáz, villamosenergia, üzemanyag.
Magánemberként a Magyar Kormány rezsicsökkentéssel kapcsolatos intézkedései még megvédenek, de természetesen már igyekszünk felkészülni egy, a jelenleginél lényegesen rosszabb helyzetre. A gáz árának emelkedése minket közvetlenül nem érint, mivel a téli fűtést eddig is fatüzeléssel oldottuk meg, a fát saját erdőből mi magunk termeltük ki. Nagyobb odafigyeléssel lehet egy kicsit spórolni, de aki eddig sem élt pazarló életmódot, ott nem lehet sokat tenni.
Polgármesterként legnagyobb kihívás az intézmények (óvoda, orvosi rendelő, polgármesteri hivatal stb.) működtetésével összefüggő közüzemi számlák kifizetése lesz. Az emelt összegű számlákat a napokban fogják kézbesíteni. Legjobban a gáz ára aggaszt. A polgármesteri hivatalban vissza tudunk állni a fatüzelésre, illetve tudjuk alkalmazni a vegyes fűtési módszert /gázkazán, és vegyes tüzelésű kazán/. A fát itt sem kell megvásárolni, viszont ki kell termelni, vagy termeltetni. A másik alternatíva a klíma hűtő-fűtő berendezés használata. Ez kényelmesebb, mint a fa, és – jelen esetben – olcsóbb, mint a gáz. Azért írtam, hogy „jelen esetben”, mert még év elején megállapodtunk a szolgáltatóval, hogy 2024. december 31-ig milyen áron vásároljuk a villamos áramot.
Másképp fogalmazva „rögzítettük az árat” eddig az időpontig. Az orvosi rendelőben és az óvodában ebben a hónapban fogják beszerelni. A 2,5 millió forintos beruházás számításaink szerint egy éven belül megtérül. A helyiségek belső hőmérsékletét nem csökkentjük, a 20-22 °C elengedhetetlen a megfelelő hőérzethez, az egészséges munkakörülményekhez, és a jó munkavégzéshez is.
Az üzemanyag árak emelkedése óta kevesebbet használjuk az önkormányzat tulajdonában lévő eszközöket (ritkábban nyírjuk a zöldterületeket), és összehangoltabban közlekedünk a falubusszal is. A könyvtár nyitvatartási idejét csökkentettük, a többi intézménynél ilyen lehetőség nincs. Terveink között szerepel a közvilágítás időtartamának csökkentése is. Nem számolom, hogy az üzletben mennyivel hagyok többet, mint korábban, egyszerűen hozzászoktam az állandóan emelkedő árakhoz. Én korábban is tudatos vásárló voltam, most igyekszem erről a családom többi tagját is meggyőzni. Szerintem még vannak dolgok, amik nem feltétlenül kellenek a bevásárlókosárba. Egyelőre a megszokott, átlagos minőséget vásároljuk mindenből, de a romlandó termékekből kevesebbet. Ha mindenáron számszerűsíteni akarjuk a változást, akkor körülbelül a másfélszeresét költjük élelmiszerre, mint egy évvel ezelőtt.
Sz. Kárpáthy Kata Beregújfalu, Kárpátalja:
– Én úgy tapasztalom, hogy falun olcsóbb élni, és emiatt áldom az eszemet, hogy visszaköltöztem a szülőfalumba. A háború ilyen mértékű elfajulásáig (azért írom ezt, mert a keleti országrészben már 2014 óta tart ez a rémálom) az egyik barátnőmmel albérletben éltünk Beregszászban. Február 24-én gondolkodás nélkül hazamentem, néhány fontosabb holmimmal. Egy ideig nem mondtam fel a bérletet, reménykedtem abban, hogy tavasszal megoldódik a helyzet. Bárcsak így történt volna…
Amikor visszaköltöztem a szülőfalumba, már egy hónappal később éreztem, hogy kevesebb dologra költök. Pl. a falumban nem fizetek a vízért, mert az udvaromon van kút, így csak az áram kerül pénzbe, ami felhozza a felszínre. Az, hogy drágul minden, nem újkeletű. Az, hogy ilyen ütemben emelkednek az árak, ahogy jelenleg, az már igen. Nemrég megdöbbenve láttam, hogy egy darab házi tojásért akár 7 hrivnya 50 kopijkát is elkérnek. A háború előtt a 3 hrivnyát is sokallottam érte. Pár hete az autómban eltört egy alkatrész, és a tavalyi árhoz képest több mint a dupláján tudtam csak beszerezni.
Én és a családom szerencsésnek mondhatjuk magunkat, drasztikus nadrágszíj-behúzásra nem volt még szükségünk, nem történt olyan, hogy számlára, ételre vagy szükség esetén új ruhára ne futotta volna. Ritka kivételes helyzet egy háború sújtotta országban. Minden nap érzem, hogy bár nem érdemeljük meg, Isten óvja Kárpátalját, velünk van és segít, miközben az a világ, amiben éltünk, a darabjaira hullik. Mi is lehetnénk földönfutók, mint azok a menekültek, akik tornatermekben húzzák meg magukat családostól, mert nincs hová menniük.
Nagy Erika
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
