Apa csak rossz van II.

Apa csak rossz van II.

Tegnap kiderült, hogy nemcsak az UNICEF magyarországi alapítványa, hanem az Ökumenikus Segélyszervezet is család-, illetve apaellenes propagandával tarhál pénzt a gyermekeket ért bántalmazások miatt az adófizetőktől. A személyi jövedelemadó bevallásának határideje a nyakunkon: ők is belecsaptak az egy százalék begyűjtésének kampányába.

Az UNICEF magyar marketingeseinek tévékben, mozikban és az interneten terjeszthető videóiban egy kisfiú, máskor meg egy kislány magyarázza el és mutatja be kortársainak, milyen eszközökkel lehet védekezni hatékonyan az apákkal szemben. A filmekben más erőszakos rokonról nem esik szó. Sem gonoszkodó anyáról, kéjsóvár nagybácsiról, cinkos nagynéniről, sem megveszekedett nagyszülőkről. Vagy arról, hogy az apukák talán mégsem akarják feltétlenül megerőszakolni, megverni, agyonütni gyerekeiket, mert akár még szerethetik is őket.

Az Ökumenikus Segélyszervezet marketingesei kampányának üzenete ugyanaz, mint az UNICEF-eseké. A kereteket és a látványt egyszerű és olcsó, a kilencvenes évek kellékeit felvonultató számítógépes játék nyújtja. A képernyőn megjelenik három figura, a gyermek, szemben a szüleivel, közöttük kibékíthetetlen ellentét feszül. Majd az anya biztosan és logikusan kizáródik a játékból, az apa pedig beszáll az aránytalan küzdelembe. Elkezdődik a „FIGHT”, amelynek során az apa válogatott szitkok kíséretében alaposan elagyabugyálja a gyermekét. Ha pedig a nézők még ezekből sem értenék, mi történik, feliratok magyarázzák el, mindezt hogyan értelmezzék: „A GYEREKBÁNTALMAZÁS NEM JÁTÉK!”

Az ökumenikusok magyarázattal is szolgálnak, hogy ráhajtottak az egy százalékra: „a segélyszervezet napokban indított új kampánya ezúttal kifejezetten a gyermekbántalmazás áldozataira hívja fel a figyelmet. A kampány üzenete, hogy a gyermekbántalmazás nem játék, nem olyan dolog, amivel együtt lehet, együtt kell élnünk. (…) A meghökkentő kampányvideót már az első napokban ezrek látták és osztották meg, köztük olyan hírességek, mint Wolf Kati, Zséda, Katus Attila és Tolvai Reni.” Arról, hogy ők kik, nem esik szó.

Sokan hihették-hihetik azt, hogy az apaellenes propaganda mögött globális erők húzódtak-húzódnak meg. Vagy azt, hogy a gyermekek jogaiért küzdő, New York-i központú UNICEF a nemzet és a család hagyományos értékeit kikezdő háttérhatalom része. Lehet. A hazai apaellenes kampány azonban azt mutatja, bornírt ostobaságokért nem kell olyan messzire mennünk. Láthatóan nem áll távol az ilyesmi tőlünk, ebben az ideológiai különbségek sem játszanak szerepet. A külföldi nagyvállalatok által jócskán támogatott magyar UNICEF ügyvezető igazgatója, Danks Emese a vásárlókat, illetve az ügyfeleket naponta szanaszét alázó Tesco és Erste Bank között akkor látta el a kormányszóvivői munkát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök alatt, amikor a rendőrök 2006 őszén összevissza verték békés honfitársaikat. Érzékenységét nem sértette, hogy apák és anyák vére folyt az utcákon, a rendőrségi fogdákban vagy épp a Magyar Rádió udvarán. A Lehel László elnök-igazgató által vezetett segélyszervezetet a tájékozottak a Fidesz hivatalos szolgálataként említik. A támogatók között állami nagyvállalatok, a Fidesz holdudvarához tartozó cégek és a kormánnyal stratégiai szerződést kötött külföldi vállalatok – például a Tesco – egyaránt megtalálhatók nagy számban. Elnézve a szereplőket, talán nincs is szüksége az adófizetők egy százalékára. A tolongás nem lehet véletlen, a szervezet jószolgálati nagykövetének egyike Lévai Anikó, a kormányfő felesége.

Tanulság? A gyerekeket nem szabad bántani. Az apukákkal szemben pedig nem szabad gyűlöletet kelteni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 04.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »