Anyaként tekint az Egyház az elváltakra – Frankó Tamás érseki bíró a házasság érvénytelenítéséről

Anyaként tekint az Egyház az elváltakra – Frankó Tamás érseki bíró a házasság érvénytelenítéséről

Frankó Tamás az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Érseki Bíróságának helynöke, bírója, a házassági tanácsadói szolgálat tagja, emellett az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora. A polgárilag elváltak életállapotának rendezéséről és gyógyulásáról beszélgettünk Esztergomban, a Szent Adalbert Központ rektori tárgyalójában.

– Holtomiglan-holtodiglan szól az elköteleződés, ám a legjobb szándék ellenére mégis zátonyra futhatnak házasságok. Hogyan támogatja az Egyház a krízisben lévő házasokat?

– Az Egyháznak a házasságról van egy ideális képe: az egyik legszebb és legfontosabb emberi kapcsolat, élet- és szeretetközösség. Két ember elköteleződik egymás mellett, mert örök hűségben és szeretetben szeretnének együtt élni. A boldog házasság nem lehetetlen. Az évek során azonban nehézségek merülnek fel, mind a két fél sokat változik, alakulnak az élethelyzeteik, kríziseken mennek keresztül. Ezek a természetesen jelentkező problémák tulajdonképpen megoldandó feladatok, melyekhez az Egyház eszközöket nyújt a plébániai családcsoportokkal, a családos lelkigyakorlatokkal és a lelkiségi közösségekkel, mint amilyen például a Házas Hétvége vagy a MÉCS. A házasság érvénytelenítése is egy eszköz, a végső, amikor már nincs más megoldás.

– Miért kínálja fel az Egyház az érvénytelenítés lehetőségét?

– Az Egyház édesanyaként tekint magára, aki szembenéz azzal, hogy a gyermekei mindezen eszközök és a házasság szentségének bőséges kegyelmei ellenére is rászorulnak Isten irgalmára. Gyarló emberek vagyunk, hibákat, bűnöket, gyengeségeket hordozunk magunkkal. A mai világban a polgári válás bevett eljárás lett. Az életre szóló elköteleződést jelentő házasságra is ráütötte a bélyegét az a mentalitás, hogy minden és mindenki lecserélhető: ha rosszul működnek köztünk a dolgok, ha már nem szeretlek úgy, mint az elején, akkor keresek mást. Amikor a házasok emiatt nagy fájdalmakkal, nehézségekkel küszködnek, és a kapcsolatuk törést szenved, az Egyház felkínálja a semmisségi eljárást, a házasság érvénytelenítését. Ennek során az egyházi bíróság az igazságosság és az irgalmasság szempontjait egyszerre érvényesítve megvizsgálja a házasságot, különösen annak kiindulópontját. Ha van olyan indok, amely már a házasság kezdeténél fennállt, és amely alapján a házasság érvénytelensége kimondható, akkor megállapítja azt.

– Milyen könnyítéseket tett Ferenc pápa 2016-ban? 

– Az egyházi bíróság korábban két fokon vizsgálta a házasságot, ha mind a kettő azonos eredményt hozott, akkor lehetett kimondani a házasság érvénytelenségét. Ferenc pápa újítása, hogy amennyiben nem bonyolult ügyről van szó, akkor első fokon is ki lehet mondani az érvénytelenséget. A Szentatya elérhetőbbé akarta tenni az eljárást azok számára, akik rendezni szeretnék az állapotukat. Ennek megfelelően az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében Erdő Péter bíboros úr felállított egy tanácsadói szolgálatot.

– Milyen folyamatra kell számítania annak, aki kéri a házassága érvénytelenítését? 

– Először keresetlevelet kell készítenie a felperesnek. Ebben a dokumentumban kitér arra, hogyan jött létre a házassági beleegyezés, a megismerkedéstől kezdve részletezi a házasság különböző állomásait, a gyerekek születését, a kríziseket, feltárja a felmerült problémákat, főképpen azt, ami a polgári válásig juttatta őket. A házasság történetének ismertetése mellett adatokat is meg kell adnia. 

Ki kell választania a megfelelő egyházi bíróságot, amelyhez benyújtja a dokumentumot. Fordulhat ahhoz az egyházmegyei bírósághoz, amelynek a területén a házasságot kötötték, vagy bármelyik fél lakóhelye szerinti bírósághoz. A házasságkötés időpontját, helyét bizonyító dokumentumot, a polgári válással kapcsolatos végzést, a keresztleveleket, a házassági levelet is csatolnia kell, de benyújthat szavahihetőségi igazolást is, amelyet egy, a feleket jól ismerő paptól kérhet. 

A keresetlevélben meg kell nevezni a percímet, azaz az okot, amely a házasság érvénytelenségét valószínűsíti. Ennek megállapításában segíteni tud a tanácsadó szolgálat vagy egy egyházi ügyvéd. Percím lehet például, ha az egyik fél színlelésben volt a házasságkötéskor, de pszichikai természetű okok is megnevezhetők. Az egyházi eljárás során tanúkra is szükség van, akiket a keresetlevélben meg kell nevezni. 

A dokumentum benyújtása után a bíróság befogadó határozatot hoz, majd három egyházi bíró megvizsgálja a házasságot, és egy hosszabb folyamat végén meghozzák az ítéletet. Rajtuk kívül fontos szerepe van még a kötelékvédőnek, aki a házasság érvényessége mellett hoz fel érveket, és a jegyzőnek, aki a dokumentumokért felel.

– Hogyan történik a felek és a tanúk meghallgatása?

– Ne tárgyalótermi szituációt képzeljünk el! Az úgynevezett ügyhallgatók egy-egy alkalommal meghallgatják a feleket, megpróbálják kideríteni az igazságot az érvénytelenségi okokról. Az alperes szintén hozhat tanúkat, és nyilatkozhat arról, hogy szerinte a házasság érvényes vagy érvénytelen. Ha az alperes nem jelenik meg a meghallgatáson, az nem ok arra, hogy a semmisséget a bírók ne mondják ki. Fontos, hogy a tanúk érdemben tudjanak beszélni a házasságról, és a feleket gyerekkoruktól vagy a megismerkedésüktől fogva ismerjék. Ez a családtag vagy barát a saját véleményét képviseli, nem az egyik vagy a másik fél szócsöve. Az igazmondásról eskü formájában nyilatkoznak a peres felek és a tanúk is.

– Mi történik az ítélethozatal során?

– A kötelékvédő kifejti a véleményét, majd a három bíró tanácsot tart, és megválaszolják azt a kérdést, hogy bizonyosságot nyert-e a házasság érvényessége. Amennyiben nem kerül sor fellebbezésre, akkor az ítélet eredménye a házasság érvénytelenségének kimondásával a felek szabad állapotát eredményezi. Ennek birtokában új házasság megkötésére is lehetőség nyílik. Ha a bíróság a házasság érvényességét mondja ki, akkor a félnek lehetősége van fellebbezés benyújtására, és az ügyet másodfokon is megvizsgálja egy felsőbb bírósági fórum.

– Általában milyen motiváció hajtja az elváltakat, hogy érvényteleníttessék a házasságukat? 

Hírdetés

– Előfordul, hogy valaki a hit fényében szeretné rendezni az életét: ha polgárilag már elvált, ne éljen egyházilag érvényes házasságban. Legtöbbször azonban az előző házasság tönkremenetele után a felek új kapcsolatra lépnek, amely a tapasztalatuk szerint jobban működik, mint az előző, úgy érzik, megtalálták a boldogságukat valaki más mellett. Hosszú lelki folyamatot járnak be, mire eljutnak idáig. Az Egyház édesanyaként szeretne jelen lenni, azt keresi, hogy a lelki sebek hogyan gyógyíthatók. A gyógyulás hosszú útján a házasságuk halálát megélők lelkivezetőhöz, gyóntatóhoz fordulva sok segítséget kaphatnak.

– Mikor érdemes belevágni az érvénytelenítés folyamatába? 

– Akkor, ha megszületett az emberben a döntés, hogy elindul ennek a lelki gyógyulásnak az útján. Készen kell állni arra, hogy egy vallomás sok sebet felszakít, szembe kell nézni a sérülésekkel és az emberi gyengeségekkel. Az eljárás a magánélet szféráit tárja fel, ehhez lelkierő kell.

– A gyerekek hogyan élik meg az érvénytelenítést? Segít nekik, ha a szülők rendezik az életállapotukat? 

– Magam is elvált szülők gyermeke vagyok, tudom, milyen törést okoz a szülők egymás iránti szeretetének a hiánya. A gyerekeknek is gyógyulásra van szükségük. Boldogságukhoz a szülő boldogsága is hozzátartozik. Sokszor az az illúzió él a felekben, hogy a gyerek nem érti még a dolgokat. Értelmileg lehet, hogy nem, de érzelmileg nagyon is, minden rezdülést érzékel. Fontos, hogy a szülő tudjon beszélni vele a krízisről a gyerek korának, érettségének megfelelően, hiszen számára is előrevivő, ha szembe tud nézni a családjában történtekkel, a válással, a szülők szétköltözésével. Fontos, hogy a gyerek kérdéseket tehessen fel, elmondhassa a véleményét, szembenézhessen a saját sebzettségével, kifejezhesse a fájdalmát. Hangsúlyozni kell számára, hogy ő nem hibás, és fel kell vázolni, hogyan folytatódik az élet, amelyben ő is megtalálhatja a maga helyét. Ha a szülővel való kapcsolattartása rendezett, és a szülő esetleges új házasságában kialakul egy stabil, saját élete, akkor biztonságban érzi magát.

– A válást elszenvedő gyerek gyakran továbbviszi a párkapcsolatába a szülői mintát.

– Az elvált szülők gyermeke sajnos küszködik a saját emberi kapcsolataiban. De nem lehetetlen ezeket a helyzeteket úgy kezelni, hogy a végén többlettel jöjjön ki belőlük.

Az elvált szülők gyereke a felnőtt életében el fog jutni oda, hogy megérti, a Jóisten ezen a történésen keresztül is tudott adni neki valamit, ami gazdagította az életét.

– Ez a belső folyamat évekig eltart a felekben. Szentségekhez járulhatnak ezalatt? Milyen feltételek mellett áldozhatnak, illetve nem áldozhatnak?

– Ez egy összetett kérdése az egyházi tanításnak. Az a személy, akinek egyházilag érvényes a házassága, polgárilag elvált és újból polgári házasságot kötött, a házasság szentségével ellenkező életállapotban él, ezért a szentáldozás és a szentgyónás lehetősége normál körülmények között nem áll a rendelkezésére, csak halálveszélyben. A szentségek a lelki gyengeségünkben is segítenek, ugyanakkor az Istennel való találkozásnak olyan alkalmai, melyekre az embernek méltónak kell lennie, és ezt az előbb említett tényezők kizárják.

– Hívő emberként nem könnyű megélni, hogy kudarcot vallott a családi élet, és ez még a hitéletet is jelentősen befolyásolja.

– Nem szabad büntetést látni abban, ha valaki nem járulhat szentségekhez. Továbbra is tud imádkozni, részt vehet nyilvános liturgián, törekedhet a bűnbánatra. Nem eszköztelen ebben a helyzetben sem. Amíg nem tudja rendezni az életállapotát, addig egy sajátos időszakot élhet meg, melyben törekedhet arra, hogy felélessze a vágyát a szentségek iránt. Az Egyház senkit nem akar végérvényesen kizárni a szentségek világából, hiszen neki az a legfontosabb, hogy mindenki megkaphassa azokat a segítségeket, amelyek által eljuthat az üdvösségre.   

A házasság felbonthatatlanságáról maga Jézus tanít, a férfi és nő kapcsolatát új dimenzióba emeli, szentséggé teszi, méltóságot ad neki. Az embernek arra kell törekednie, hogy eszerint éljen, ehhez ragaszkodjon.

– Főegyházmegyei szinten hogyan alakult az érvénytelenítések száma az elmúlt időszakban?

– Azt mondhatom, hogy a Ferenc pápa által bevezetett módosítást követően a figyelem középpontjába került a téma. Mivel Budapest is az egyházmegyénkhez tartozik, nálunk sok ügy indul, évente körülbelül száznyolcvan. A módosítás eredményeként az utóbbi időben általában gyorsabban fejeződik be az eljárás, a beadástól számítva körülbelül egy év, mire az első ítéletet megszületik.

– A világ által felkínált út sokszor könnyebbnek tűnik.     

– Amikor valaki a keresztény életforma mellett dönt, számolnia kell azzal, hogy számunkra az erkölcsi mérce világosan ki van jelölve, és azt kell szem előtt tartanunk.

Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a bűnről beszélünk az erények hangsúlyozása helyett, pedig azok sokkal fontosabbak. Amikor hűségben a másik mellett élve folyamatosan kimondom az igent, egy erényt gyakorlok, amely sajátos boldogságot, stabilitást, biztonságot ad. Ha ez működő valóság, akkor a két fél ki tud bontakozni. Ennek a szépségéről kellene sokkal többet beszélnünk.

Szerző: Vámossy Erzsébet 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. június 20-i számában jelent meg.


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »