A karácsonyi ajándékozásról kérdeztük Bolemant Évát, Iván Andrást, Török Biankát és Vasik János
Bolemant Éva,
a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás elnöke, couch, író
Karácsonykor adni és kapni is fontos. Persze az ajándékok sokszor praktikus dolgok, de nálunk mindig van a fa alatt könyv, és gyakoriak az élményes meglepetések is. Például szívesen adunk egymásnak színházjegyet vagy valamilyen belépőt, mondjuk kiállításra, esetleg utazást. A legfontosabb, hogy hogyan zajlik le a szenteste. Együtt megterítünk, kidíszítjük a fát. Amikor még kisebbek voltak a gyerekek, többször töltöttük a karácsonyt Selmecbányán, egy hétvégi házban. Ezek nagyon romantikus ottlétek voltak: fával fűtöttünk, itt főztünk. A ház kertjében volt egy fenyőfa, ez alá raktuk ki az ajándékokat. A háztól mécsesek vezettek a fáig. Selmecbánya szűk utcáin szánkóztunk, a házak közt. Ezek nagyon emlékezetes, szép karácsonyok voltak. Az is érdekes, hogy nekünk mindig két karácsonyunk volt, egy december 24-én, egy pedig január 6-án, az ortodox vallás szerint.
Török Bianka
képzőművész, tanár, illusztrátor
Venni és készíteni is szoktam meglepetéseket. Ha vásárolok, akkor is inkább kézműves termékeket vagy élményt veszek. De nagyon bensőséges és kedves, ha saját kézzel készült egy ajándék, meg persze a készítési folyamat is varázslatos. A hasznos vagy a nagyon személyes ajándékok híve vagyok. A legemlékezetesebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam, Szimba kutyám volt. Hatalmas sírva örülő meglepetés volt az érkezése, hiszen régóta vágytam kutyára. Ha ajándékot adok, az nekem is nagyon jó, mert izgatottan várom, hogy tetszeni fog-e annak, akit meglepek. A csomagolásra is odafigyelek, egyedi, környezetbarát módon díszítem a csomagokat.
Vasik János,
a Pátria rádió megbízott főszerkesztője, rádióriporter
2019 karácsonyán talán még ember nem örült úgy kemoterápiának, mint én: ez volt az első, és nagyon sok kínomtól azonnal megszabadított… December 23-án engedtek ki az első négynapos kezelésről. Azóta talán a tavalyi volt az első normálisnak mondható karácsonyunk. Alkalmi ajándékvásárló vagyok: szembe kell jönnie a felismerésnek, bár gondolkodni is szoktam ajándékon. Kapni, adni egyaránt szeretek – de azt is el kell ismernem, hogy a feleségem a fő „Jézuska” a családban… Mivel már nagyok a gyerekeink, így hovatovább az az ünnep, ha mindenki összejön, most már férjestül-barátnőstül…
Iván András,
a Pósfa zenekar vezetője, népzenész, tanár
Nem szeretem halogatni a karácsonyi ajándékok megvételét. Egyetemi éveim alatt még elkövettem azt a hibát, hogy karácsony előtt betévedtem egy pozsonyi plázába… Most már inkább az egész év folyamán szerzem be az ajándékokat, valamit már januárban, ha éppen akkor találok rá, vagy akkor támad egy jó ötletem. Mivel a kézművesség nem az erősségem, inkább vásárolok. Emlékezetes ajándékozásként maradt meg, mikor gyerekkoromban az első gitáromat hozta a Jézuska. Fordított esetben pedig, amikor hosszú keresés után végre sikerült megszereznem és karácsonykor átadnom Joseph Campbell: Az ezer arcú hős című könyvét, ami után a feleségem évek óta áhítozott – szóhoz sem jutott. Boldog vagyok, ha mindenkinek sikerül valami megfelelőt választani – örülök mások boldogságának. Hagyományosan egyébként mendikálni (karácsonyi dalok éneklése) megyünk rokonokhoz, barátokhoz – ez az egyik kedvencem a karácsonyi népszokásokból –, hazatérvén, szenteste pedig megajándékozzuk egymást.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
