Angela Merkel utódja: Angela Merkel

Angela Merkel utódja: Angela Merkel

Jens Spahn jelenlegi kereszténydemokrata pénzügyi államtitkár lehet az Európa vezető hatalmának szerepét betöltő Németország következő kancellárja – legalábbis így látja egy brit lap. A bökkenő csupán az, hogy a jelek szerint Angela Merkel egyelőre nem megy sehova, ugyanis a népszerűsége még a valóban érezhető csökkenés ellenére is elég lehet a 2017-es győzelemhez. Ezért berlini körökben nem is számolnak a politikus visszalépésével.

Tény, hogy Angela Merkel német kancellár népszerűsége folyamatosan csökken. Igen ám, de a tavalyi menekültválság során annyi politikai tartalékot gyűjtött, hogy még a mostani visszaesés után is elégedett vele a lakosság 42 százaléka – ez pedig kényelmesen elegendő egy választási győzelemhez. Már csak azért is, mert sem a koalíciós partner szocdemek, sem a baloldali ellenzék részéről nem látszik komolyabb ellenfél. Az egyetlen igazi kihívó az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű jobboldali populista párt lehet, de furcsa módon még az ő erősödésük is Merkel malmára hajthatja a vizet. Ha ugyanis a 2017-es választás tétje az AfD hatalomba kerülése lesz, a konzervatív kancellár még baloldali voksokra is számíthat.

Felkészül: egy pénzügyminisztériumi államtitkár?

A brit The Guardian mindenesetre más véleményen van. A liberális napilap nemrég portrét közölt egy külföldön kevéssé ismert német politikusról, Jens Spahnról, a pénzügyminisztérium államtitkáráról, aki a cikk szerint Merkel utódja lenne. A nyíltan homoszexuális Spahn föleg a CDU jobboldalán építkezik, és nekik akar tetszeni, amikor Merkel menekültpolitikáját kritizálja, vagy keményebb fellépést szorgalmaz a burkával szemben.

De ki ő? És tényleg ő lesz egyszer a német kancellár?

Jens Spahn a CDU kongresszusán 2014. decemberében Fotó: John Macdougall / Europress/AFP

Jens Spahn immár tizenhárom éve berlini parlamenti képviselő. Ennek ellenére még a német szavazók számára sem túlságosan ismert, külföldön pedig jóformán teljesen ismeretlen. A háttérben azonban régóta szervezkedik, fő célja pedig, hogy a CDU-t a jelenleginél jóval neoliberálisabb útra terelje, ennek érdekében pedig kivezesse a pártot a nagykoalícióból. (Hiszen a szociáldemokraták nyilván nem lennének partnerek a váltáshoz.) Spahn egyáltalán nem konzervatív, éppen a modernitás híveként ellenzi az iszlám terjedését, de még a jóléti államot is a haladás gátjának tartja. Spahn az e véleményére épülő politikához keresne másik partnert. Mivel a polgári liberális FDP parlamentbe jutása kérdéses, a CDU jobboldala leginkább egy megszelídült, polgárosodott zöldpártban bízik a jelenlegi unalmas és nehézkes nagykoalíció alternatívájaként. A szimpátia kölcsönös: a zöldek fiatalabb generációja már nem a hatvannyolcas, balos értelmiségből jön, és felettébb nyitott lenne a CDU irányában is. Spahn ennek a fekete-zöld erőnek – mint egy szerinte tényleg modern polgári kormánynak – akarna kampányolni: már 2013-ban, a nagykoalíció megalakulásakor életre hívta a CDU2017 projektet, amely a párt jobboldali liberálisait gyűjti össze. A cél: közeledni a zöldekhez, és megakadályozni, hogy 2017 után is nagykoalícióba kényszerüljenek a kereszténydemokraták.

Spahn ez irányú munkássága egyáltalán nem számít azonban Merkel elleni lázadásnak. A kancellár maga is szívesen lecserélné a szocdemeket a zöldekre, Baden-Württemberg zöld miniszterelnökével például felettébb jó a kapcsolata.

Spahn ezért a menekültpolitikában próbálja önmagát a kancellárral szemben pozicionálni: többször bírálta a Willkommenskulturt, és a menekültek befogadásának leállítását szorgalmazta. A muzulmánokról is sokkal keményebb véleménye van, mint Merkelnek, azt hangoztatja, hogy minden bevándorló muszlimtól elvárható, hogy németté váljon. Mint Európában több helyen oly sok politikus, ő is a burkában látta meg mindennek szimbólumát, melynek viselését tiltaná. A franciaországi viták kapcsán is többször kifejezte a politikus ezt az álláspontját. Míg Merkel arról beszél, hogy a németeknek is változniuk kell a bevándorlás következtében – noha éppen egy friss interjúban ígérte: „Németország Németország marad” –, Spahn azt mondja, hogy a menekültek vagy mindenben elfogadják a németek modern, felvilágosult, nyitott életmódját, vagy mehetnek szépen haza.

A neokonzervatívok régóta keresik az utódot

Akik Spahnt már kancellárjelöltként láttatják, azzal számolnak, hogy Merkel népszerűsége a jövő őszi választásokig annyira lezuhan, hogy ő maga lép vissza. Henryk M. Broder, a neokonzervatív Die Welt napilap lengyel-zsidó származású kolumnistája arról ír: a bukás „lábujjhegyen közeledik”. A gondolatmenet szerint Merkel helyzete pár hónapon belül tarthatatlanná válik, így ellenfeleinek le sem kell taszítaniuk a trónról, mivel magától is leesik. Wolfram Weimer, a szintén neokon Cicero havilap egykori főszerkesztője pedig úgy véli, a kancellár elszigetelődött Európában, elvesztette belpolitikai támogatottságát, közben pedig a szocdemek is kihátráltak a „Wir schaffen das” jelszava mögül, és az AfD népszerüsége (főleg a volt NDK területén) feltartózhatatlanul növekszik.

Ezek a vélemények azonban inkább tükrözik bizonyos körök vágyait, mintsem Angela Merkel tényleges helyzetét. Hogy Broder vagy Weimer nem kedvelik őt, és – már rég – a bukását várják, senkit nem lep meg a német közéletben. Ezért is dobják be a köztudatba időnként egy-egy reménybeli kihívó nevét – idén tavaszig például Julia Klöckner, a CDU rajna-vidék-pfalzi elnöke számított eme üdvöskének. Klöckner – hasonlóan most Spahnhoz – szintén jobbról akarta előzni Merkelt.

Julia Klöckner, a Keresztánydemokrata Unió, a CDU listavezetője szavaz a rajna-vidék-pfalzi tartományi választáson Trierben 2016. március 13-án Fotó: Arne Dedert / MTI / EPA

A márciusi tartományi választásokon nyíltan is a kancellár ellenében határozta meg magát, azonban óriásit bukott, és így második nekifutásra sem lett miniszterelnök Mainzban. A párton belül így már senki sem számol vele komolyan, pedig tavaly még róla készültek olyan cikkek, mint amilyen a Guardian minapi Spahn-portréja.

Merkel az AfD alternatívája

Merkel taktikája, miszerint a CDU-t annyira középre tolta, hogy már balra is belóg, még mindig működik: ezzel egyszerűen kiszorította a baloldalt a valós alternatívák közül. A szocdemek, a zöldek vagy akár a kommunisták tanácstalanok a tekintetben, hogy egyetértsenek-e a kancellár humanista menekültpolitikájával, vagy az egyetlen lehetséges irányból, azaz jobbról bírálják politikáját. Bármelyiket is választják, jól nem jöhetnek ki belőle.

Ma Merkel egyetlen ellenpólusaként ezért az AfD jelenik meg. Ha most leváltanák egy olyan jobbos vezetőre, mint amilyen mondjuk Spahn, akkor éppen ez az éles ellentét tűnne el. A CDU-nak azonban felettébb érdekében áll annyira középen (már-már baloldalon) állnia, hogy tényleg csak az AfD tűnjön fel egyetlen lehetséges alternatívájaként, csak ebben az esetben számíthat ugyanis akár még a balos szavazók voksaira is. Ha a CDU hirtelen átvenné az AfD retorikáját, azzal újra teret engedne a politikai baloldalnak, miközben Merkel kapcsán ma már a szellemi erőtér e térfeléről is elismerik – mint a Süddeutsche Zeitung szerzője egy korábbi cikkében –, hogy rá kell szavaznia mindenkinek, aki nem akarja az AfD-t. A CDU-n belül persze sokakat frusztrál a balra tolódás. Hatalomtechnikai szempontból azonban mégis Merkelnek van igaza: ma a csökkenő népszerűség ellenére is ők az egyetlen párt, amelynek esélye van az AfD-vel szemben győzni.

„És pont”

A kancellár visszalépésével tehát komolyan senki sem számol. A vezető német gazdasági napilap, a Handelsblatt szerint a CDU jobboldalát is meglepte a The Guardian cikke, és a legtöbben csak legyintettek. Még a már említett Julia Klöckner is határozottan kijelentette, hogy Merkel a párt kancellárjelöltje, és pont.

Ezen pedig tényleg csak egyvalaki tudna változtatni: Angela Merkel maga. Ő viszont nem a hirtelen lépések embere, ha vissza akarna lépni, már rég előkészítette volna utódját. Szokásához híven persze leginkább ködösít, és nem mond semmi egyértelműt a jövő évi indulásáról. Vélhetően a decemberi esseni kongresszusig fogja húzni a bejelentését, amikor elnököt és kancellárjelöltet is választ a párt. A CDU jobboldali fenegyerekei eközben többségben már kiléptek a politikából, vagy teljesen szélre sodródtak.

A Süddeutsche Zeitung szerint Merkelnek nagyon is lenne kedve folytatni. Valóban nem látszik rajta, hogy untatná vagy fárasztaná a munkája, s nem elhanyagolható az sem, hogy ha 2017-ben ismét győzne, akkor esélye lenne behozni Helmut Kohlt – eddig egyedül ő töltött el tizenhat évet a német kormány élén. A 2017-tel kezdődő ciklust Merkel mindenesetre már bizonyosan a következő CDU-s kancellárjelölt megtalálásával is fogja tölteni. Eddig egyetlen konkrét kitételéről tudni: az a bizonyos személy nem lehet olyasvalaki, akiről már írtak lehetséges utódként. Spahnnak tehát sok esélye nem maradt.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »