Andy Vajna: Ha létezne Oscar-recept, én lennék a leggazdagabb

Andy Vajna: Ha létezne Oscar-recept, én lennék a leggazdagabb

Az a legnagyobb szerencse az életemben, hogy mindig olyan dolgokkal foglalkoztam, amik igazán érdekeltek. Így egyetlen napot sem „dolgoztam”, izgalmas játék volt minden pillanat – vallja Andy Vajna, aki kendőzetlen őszinteséggel beszélt az Oscar-díjas magyar filmek hátteréről és a zaklatási botrányról, de médiaterveiről, kaszinóiról vagy a Budapest után Bécsben megnyíló étterméről is.

Állandó kelléke a szivar. Mit szív?

Montecristót. Ez egy kézzel készített, klasszikus kubai szivar. Bevált, ízlik, kitartok mellette több mint harminc éve.

Naponta hányszor gyújt rá?

Ha feszült vagy ideges vagyok, akkor csak háromszor. Ha viszont jön egy nyugodtabb nap, akár ötször is, ilyenkor hátradőlök a székemben és kiélvezem.

Nem esne jobban a tengerparton, egy pálmafa árnyékában pöfékelni?

Nincs megállás, a munka ideköt, a Magyar Nemzeti Filmalap mellett az üzleti érdekeltségeimet is szem előtt kell tartanom. Pedig télen gyakran jártam síelni, rendszerint Aspenbe, ami legalább annyira életstílus, mint síközpont, ezért is hívják sokan az amerikai St. Moritznak. De egy kicsit kiöregedtem, nem akarom kitörni a nyakamat. Nyáron Szardínia a kedvenc úti célom, ott kipihenhetem magam, fel tudok töltődni. A legizgalmasabb város pedig Hongkong, ahol több évig éltem, oda bármikor szívesen megyek körülnézni, szórakozni.

Hosszú volt az út a parókakészítéstől a Terminator-filmekig. Mikor és hol dőlt el Hollywoodban a sorsa?

Az a legnagyobb szerencse az életemben, hogy mindig olyan dolgokkal foglalkoztam, amik érdekeltek. Egyetlen napot sem „dolgoztam”, izgalmas játék volt minden egyes pillanat. Ez igaz azokra az időkre is, amikor a filmiparhoz csak érintőlegesen kapcsolódó tevékenységek kötöttek le, így a fodrászat, a farmergyártás vagy a fotóstúdió. Ezek mind-mind közelebb vittek producerként az első filmemhez, a Rambóhoz, a többi pedig szinte már magától jött az Angyalszívtől az Evitáig.

Kik gyakorolták önre a legnagyobb hatást a filmes szakmában?

A rendezők közül James Cameron. A maximalizmusa utánozhatatlan, vérprofi, még Steven Spielberg vagy Alan Parker sem fogható hozzá. A színészek közül pedig Robert Redford vagy Paul Newman sem nyűgözött le úgy fiatalkoromban, mint Steve McQueen A nagy szökésben, A hét mesterlövészben vagy a San Franciscó-i zsaruban. Úgy áradt belőle a természetes lazaság, észre sem vetted, hogy filmet nézel, egyszer csak benne voltál vele együtt a szerepben. A ma is aktív színészek közül számomra még mindig Antonio Banderas képviseli ezt a fajta ösztönös zsenialitást.

Ássunk mélyebbre: mi a véleménye a Weinstein-ügyről? Voltak előjelei annak, hogy robban a bomba?

Az időzítést nehéz megfejteni, de az biztos, hogy akik a hatalmi pozíciójukkal visszaélve nőket zaklattak, azok igenis bűnösök. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ártatlanság vélelme mintha megszűnt volna létezni, a média pedig a komplett társadalmat befolyásolva azonnal ítéletet hoz utólag nehezen bizonyítható vádak alapján is.

Meglepte, hogy Los Angelestől eljutottunk egészen a magyar színházakig?

Egyáltalán nem. Amerikában a színészekkel kezdődött a lelepleződés, most már a politikusoknál tartunk, de rövidesen minden egyes szakma sorra kerül világszerte. Csak idő kérdése, ki mikor kerül a vágódeszkára.

Mit tenne, ha megvádolnák?

Elmondanám az igazat. Ha úgy érzem, hogy nem csináltam ilyet, kiállnék és harcolnék az ártatlanságomért. Ha pedig megtörtént, akkor másokhoz hasonlóan bocsánatot kérnék vagy próbálnám megbeszélni a dolgot azzal, akivel kell. Azért is érdekes a jelenség, mert éppen az a liberális média fordult Hollywood ellen, amelyik eddig Hollywoodot támogatta. A média szerintem helytelenül szeretné betölteni a bíróság szerepét.

Senki sem lehet próféta a saját hazájában a mondás szerint, mégis visszatért Magyarországra. Miért?

Mielőtt elkezdtem volna teljes erőbedobással a magyar filmiparért dolgozni, meg kellett gyógyulnom, két-három évig eltartott, mire legyőztem a rákot. Ez idő alatt kivontam magam az amerikai filmgyártás világából. Miután rendbe jöttem, körülnéztem Hollywoodban, és azt láttam, hogy az egész rendszer olyan, mint egy sütőforma, senki sem keresi a különlegeset, az újat, hanem ugyanazokat a filmeket gyártják, amiket én már tíz éve megcsináltam. Éppen ekkor jött a felkérés Magyarországról, szép feladatnak tartottam, gondoltam, megpróbálom. Pedig az összes barátom le akart beszélni, azzal érveltek, hogy ez egy politikai szerep, mindenki elítél majd, rám húzzák a vizes lepedőt. Így is kezdődött, sokan nem értették, mi szükség van rám. Ma már a legtöbben inkább azt kérdezik, mi lesz majd, ha Andy visszamegy Amerikába.

Sosem bánta meg? Alighanem a profizmus itthon nem ugyanazt jelenti, mint kint.

A profizmus az, amit megkövetelsz saját magadtól és a környezetedtől. Nemcsak számon kérek, hanem biztatok is, egészen addig, míg a munkatársaim el nem érik a kitűzött célokat, végül pedig értékelem a teljesítményüket. Ezt bárhol a világon megcsinálhatod, a legrosszabb körülmények között is. Amikor idejöttem, nem működött a rendszer, nekem is egy évig tartott, mire kiigazodtam a kavalkádban. A megkezdett úton megyünk tovább, még több filmfesztiválrészvétellel, Oscar-díjjal, Arany Medvével, kasszasikerrel.

Hogyan segíthetik a magyar filmipart a Budapesten forgatott amerikai produkciók?

Akik ezekben a filmekben dolgoznak, felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat szereznek, de ez nemcsak szakmailag, hanem gazdaságilag is egy sikertörténet. Az éves filmgyártási költések meghaladják a százmilliárd forintot, aminek a jelentős része mögött az amerikai produkciók állnak, miközben Budapest a második legnépszerűbb filmforgatási helyszín lett Európában London után. Kevesen hitték volna, hogy ekkora exportpotenciál van a magyar filmiparban. Ráadásul azok a sztárok, akik a forgatások idején itt élnek három-hat hónapig, utólag dicsérik Magyarországot, áradoznak rólunk az építészettől a kultúrán át a gasztronómiáig.

A Saul fia vagy a Mindenki sikere kapcsán mit kell „hoznia” egy magyar filmnek ahhoz, hogy esélye legyen felkerülni az Oscar-jelölt alkotások listájára?

Ha lenne ilyen recept, én lennék a leggazdagabb ember a világon. De ha keményen dolgozol, és tudod, hogy mit, hogyan szeretnél elmondani, lehet esélyed. A Saul fia rendezője, Nemes Jeles László olyan komplex képet mutatott, olyan belső érzelmeket állított elő, amit más holokauszt témájú filmben még nem lehetett átélni. A nézőre telepedő klausztrofóbiával, az egészen közeli, benne élő pillanatokkal új szintre emelte a téma feldolgozását. Deák Kristóf rövidfilmje pedig a gyermeki ártatlanságról szól, arról, hogyan tudnak összetartással érvényesülni. Arra törekszünk, hogy a gyártás alatt kihozzuk a legtöbbet, a legjobbat azokból a tehetségekből, akikkel együtt dolgozunk, nemcsak a rendezőből, hanem a forgatókönyvíróból, az operatőrből, de még a díszlet- és jelmeztervezőből, vagy a hangmérnökből és a vágóból is.

Borbély Alexandra kapta a legjobb női főszereplőnek járó Európai Filmdíjat. Részben a saját, illetve a Filmalap sikerének tekinti ezt az elismerést?

Nem, ez elsősorban Borbély Alexandra sikere, illetve a rendezőé, Enyedi Ildikóé. Olyan különleges alkotás született, amely végül túlmutatott a Testről és lélekről saját eredeti célján. Nehéz véleményt formálni egy olyan filmről, amelyhez ilyen közel kerülsz, de engem is meghatott. Mindenkinek az az álma, hogy elismerjék a munkájáért, erre a díjra ráadásul Juliette Binoche is jelölt volt.

Várhatóan milyen műfajú, témájú filmekre fókuszál a magyar filmipar a következő években?

Széles palettával dolgozunk, ugyanúgy helyet biztosítva a könnyedebb hangvételű szórakoztató filmeknek és a mélyebb mondanivalóval bíró művészfilmeknek. Tőlem sosem hallhat olyat senki, hogy koncentráljatok csak a krimikre vagy a vígjátékokra. Alapvetően hozott anyagból dolgozunk, a beérkező ötleteket csak egy bizonyos fokig tudjuk fejleszteni. Lesz idén tíz-tizenkét elég ütős filmünk, Nemes Jeles új mozija, a Sunset például komoly ígéret, de a közönség a Valami Amerika 3-at is imádni fogja.

Lehet egy tehetséges magyar színésznek nem tökéletes angolsággal színészi karrierje Amerikában?

Akár igen. Ott van például Arnold Schwarzenegger, akinek olyan vastag az akcentusa, mint akármelyik németnek, mégis meghódította a filmvásznat. Pedig a színész hangszere alapvetően a nyelve, ahogy kiejti a szavakat, ami által érzelmeket vált ki. Ha valaki jól tud angolul, németül vagy franciául, olyan nyelven, ahol érvényesülni akar, az befuthat, de ezzel sem a tehetséget, sem pedig a kitartást nem helyettesítheti.

Van olyan rendező itthon, akinek látatlanban is pénzt adna, hogy filmet készítsen?

A saját pénzemből csináltam meg A miniszter félrelépet 1997-ben Kern Andrással és Koltai Róberttel, illetve 2006-ban a Szabadság, szerelmet is Goda Krisztinával, részemről mindkét produkció elsősorban a bizalomról szólt. De anélkül, hogy elolvasnék egy könyvet vagy legalább átbeszélnénk részletesen kibontva egy ötletet, nem szerzek pénzt, még az amerikaiaknak sem.

Hogyan ítéli meg a magyar filmes közízlést? Miért vagyunk a Bud Spencer- és a Dallas-kultusz hazája?

Szerintem a filmipar előbb szórakoztasson, legfeljebb utána prédikáljon. Dolgoztam Bud Spencerrel, érdekes karakter, izgalmas színész, de az tény, hogy ekkora hatást csak Magyarországon és Olaszországban gyakorolt a nézőkre a hagymás bab és a csattanó pofon. Terence Hill-lel kombinálva már több piacon volt rá kereslet, mert a két eltérő jellem árnyalta az egyébként viszonylag egyszerű, de hatásos humor tálalását. A Dallasnak sincs különösebb titka: harc az olajért, whisky, nők, családi viszályok, jól eltalált sorozat, az első perctől kezdve vevő volt rá a nép.

Meglehetősen széles a hazai kínálat a Kincsemtől a Pappa Piáig, már november elején elérték a milliós nézettséget a magyar filmek. De vajon a nézett film a jó film?

Megveszed a mozijegyet, és máris te vagy a number one kritikus. Nem számít, más mit mond, csak az, te mit érzel. Akik pedig ezért kapják a fizetésüket, jól tudják, sokkal könnyebb megírni egy negatív kritikát, mint egy pozitívat. Furcsállottam, hogy A Viszkis kapcsán az a kérdés is felvetődött, lehet-e, kell-e egy korábbi bűnöző életéről filmet forgatni, pedig a nagyszerű Keresztapa-trilógiára a többség azért még emlékszik. Antal Nimród filmjében ráadásul nem válik hőssé a bankrabló, hanem egy szánalmas karakter képe rajzolódik ki, aki elnyerte méltó büntetését.

A médiára áttérve: a TV2 nagy csatában van az RTL-lel, melynek során van úgy, hogy megkapja, a csatorna nem elég objektív. Jogosan?

Egészséges verseny zajlik. Azon vagyunk, hogy kiegyensúlyozott legyen a tájékoztatás, a néző maga döntse el, hol van az igazság. A TV2-csoport piaci részesedése egy év alatt 28, illetve 27 százalékkal emelkedett a 18–49 éves és a 18–59 éves korcsoportban. Tavaly decemberre már piacvezető lett a TV2 kábelportfóliója, de idén is erősen kezdtük az évet: két vetélkedőnk, a Piramis és a Pénzt vagy éveket nézettségben folyamatos megverte a konkurencia saját gyártású műsorait. Jelenleg 11 csatornával rendelkezünk, tervezünk újakat, akár további négyet-ötöt is indítani, hogy még nagyobb szeletet hasítsunk ki a piacból. Mert itt is a piacban gondolkodom, nem pedig állami támogatásban.

A Rádió 1-et a többség könnyebben elfogadja független médiumként, amiben alighanem az egyébként RTL-es Sebestyén Balázsnak is jelentős szerepe van.

Balázsnak megadtuk a lehetőséget, hogy találjon egy fair középutat: ha kiválaszt egy témát, kérdezze meg mindkét oldalt. Nem vagyok elkötelezve senkinek, így a műsorkészítőkön sem lehet ilyesfajta nyomás. A Rádió 1 a nulláról indult, másfél év alatt az ország leghallgatottabb kereskedelmi rádiója lett – minden téren piacvezető szerepre törekszem, legyen az filmipar, tévé vagy rádió.

A nyomtatott sajtóban mik a tervei?

A legújabb érdekeltségek közül a Borsnak szintén piacvezető szerepet szánunk, és idén egy komolyabb online fejlesztést is tervezünk. Emellett a Délmagyarországgal és a Kisalfölddel azért vagyunk szerencsés helyzetben, mert a legstabilabb vidéki napilapok közé tartoznak. A továbbiakban a médiumok szinergiájára építünk, hiszen a teljes médiaportfólióval már 6,5 millió embert érünk el naponta.

Támadják elegen a média miatt, de a kaszinó kapcsán még többen. Visszatérő vád, hogy az adóhivatal rá sem lát a kasszára.

Sokan elfelejtik, hogy nem tegnap vetettem meg a lábam a szerencsejáték-piacon, hanem huszonhat éve van kaszinóm. Ez a legjobban menedzselt hálózat, nem véletlenül élte túl a nehezebb időket. Amikor volt tizenegy kaszinó, a másik tíz együttvéve sem fizetett annyi adót, mint az enyém. Lehetett hatalmon bármilyen kormány, az illetékesek be tudtak jönni, megnézni az elszámolást, az engedélyek pedig meg lettek hosszabbítva. A kaszinók legálisan, minden vonatkozó törvényt betartva, szabályosan működnek. Az online kaszinók piacát eddig a külföldi operátorok uralták, akik viszont tényleg nem fizettek semmiféle adót itthon. Mi áprilisban léptünk a virtuális térbe, három-négy éven belül ez a befektetés is megtérülhet.

Az étterme is megvan több mint hét éve. A Nobut meg tudják fizetni a magyarok?

Körülbelül ötven-ötven százalék az itthoni vendégek és a turisták aránya. Pedig agyalágyultnak tűnhettem, amikor 2010-ben megnyitottam, hiszen a magyarok nem igazán szeretik a halat, a nyers halat meg pláne. De én igazi rajongó vagyok, hittem benne, aki megkóstolta, annak ízlik, vissza is tér. Budapest után még az idén nyitunk egy Nobut Bécsben is, várhatóan májusban, az Operaházzal szemben.

És a felesége érdekeltségeibe mennyire szól bele, legyen szó fánkozóról vagy szépségiparról?

Százszázalékosan támogatom Timit, ha pedig a tanácsomat kéri, szívesen elmondom a véleményem. Szép eredményeket ér el a vállalkozása, jó érzékkel látja meg, mivel érdemes foglalkozni.

Az interjú a Manager Magazin februári számában jelent meg
(Amerikából Jöttem)


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »