Andrej Bán: A gyilkosok csendes kis városkája – gútai riport

Andrej Bán: A gyilkosok csendes kis városkája – gútai riport

Egészen addig, amíg a média nem hozta nyilvánosságra a Specializált Büntetőbíróság nyomozati anyagát a Kuciak–Kušnírová-gyilkosság ügyében, a gútaiak vonakodva hittek azoknak az információknak, hogy kikkel is éltek együtt. Ki a felelős azért, hogy orgyilkosok éltek közöttük? – teszik fel a kérdést a gútaiak.

Ha szörnyű dolgok történnek, akkor ez egy megszokott pszichológiai láncreakciónak tekinthető. Talán mindenkit megrémisztene, ha megtudná, hogy egy viszonylag nyugodt 11 ezres lakosú dél-szlovákiai városban két olyan emberrel – egy volt rendőrrel és egy katonával – él együtt, akik a legnagyobb valószínűséggel orgyilkosságot követtek el Ján Kuciak és Martina Kušnírová ellen, majd mindezek után hosszú hónapokra visszatértek a „megszokott életükhöz“, s minderről a város lakosainak halvány fogalmunk sincs.

Na de, hogyan is néz ki egy gyilkos? Miként viselkedik? Az akciófilmeknek és a sötét 90-es évekből származó alvilági történeteknek köszönhetően a gyilkosról alkotott sztereotipikus elképzeléseink eléggé naivak. Ebben az esetben a gyilkos egy kedves fiatal férfi bőrébe bújt, akinek az ételkiegészítőket kínáló boltjába lehet, hogy itt-ott még be is tértünk. Idén márciusban, áprilisban, de még májusban is…

„Felvidéki magyarokként“ emlegették a Kuciak-gyilkossággal vádolt gyanúsítottakat

– mondta Horváth Árpád, Gúta polgármestere, majd hozzátette, nem tudja, hogy „annak a kettőnek“ egyáltalán voltak-e barátaik. Úgy gondolja, hogy inkább nem, mint igen.

(…)

A polgármester egy, a városról készült hatalmas légi felvételen mutatja meg azt a két házat, ahol a gyanúsítottak éltek – apró pontoknak tűnnek. Lélekben elképzelem, hogy „azok ketten“ ezekből a kis pöttyökből [házakból – szerk. megj.] jártak ki-be, s üdvözölték tisztességesen a szomszédaikat és az ismerőseiket. A légi felvételről mindez olyan parányinak tűnik! Az az érzésem, hogy ebben a modern világban, pontosabban kibertérben egyetlen lépés sem kerülheti el a Nagy Testvér figyelmét. Ezért most először dicsőítem.

– tette hozzá a polgármester.

Horváth polgármester állítása szerint arról a hatalmas rendőri rajtaütésről, amilyet Gúta még nem látott, utolsóként szerzett tudomást. „Hallottatok róla?“ – kérdezte reggel nyolc órakor a titkárnője, amikor belépett a városi hivatalba. A polgármestert mintha leforrázták volna. (…)

– emlékezett vissza Horváth.

Mindkét férfi szüleit jól ismeri – tisztességes, idősebb emberek. A múltban Szabó édesapjának kisebb építkezési vállalata volt. „Megbízható, nyugodt ember. Látásból ismerjük egymás, köszöntünk is egymásnak. A fiának volt egy boltja, ahol ételkiegészítő termékeket árult. Az emberek az állították róla, hogy kellemes ember“.

Ezenkívül mindkét férfi édesapja a helyi kinológiai klub alapítói közé tartozik, ahova nyolc évvel ezelőtt a polgármester is hordta a kutyáit idomítani. Ezért is érintették olyan fájdalmasan a gútai gyilkosokról szóló hírek. Sőt annál is inkább, mert a magyar televízióban „felvidéki magyarokként“ emlegették a Kuciak-gyilkossággal vádolt gyanúsítottakat. Erre pedig személy szerint nagyon érzékenyek.

(…)

Azt mondják róluk, hogy lúzerek

Nos, térjünk vissza a bűnözéshez. Gúta személy szerint ezen a téren sem lóg ki a sorból. Emlékezzünk vissza az elátkozott 90-es évekre és arra a dunaszerdahelyi Pápay-klánra, amelyik előszeretettel látogatott el a gútai diszkókba, hogy konfliktusokat generáljon.

– mondta Samu István.

Samu 26 évig karatézott, ellenben Szabó korán befejezte. „Úgy vélem, hogy pszichikai szempontból nem felet meg neki. Velem ellentétben sokkal visszahúzódóbb volt, introvert típus, aki az edzéseken kerülte a verekedést és a fizikai összecsapásokat. Ha jól tudom, akkor később a jiu-jitsu harcművészettel és az MMA-harcokkal foglalkozott. Talán ott feljavult“ – elmélkedett Samu.

(…)

Samu álmában sem gondolta volna, hogy „annak a kettőnek“ köze lehet a gyilkossághoz. „Ez egy nyugodt város…“, de nem fejezi be a mondatot, mert közben a két régi gútai orgyilkosságra gondol. Mellesleg, a mai napig egyikre sem sikerült fényt deríteni. Először a 90-es években gyilkoltak meg brutális módon egy idősebb vállalkozót – minden bizonnyal a pénzéért. 2016 decemberében pedig szintén egy vállalkozót gyilkoltak meg, mégpedig a saját házában. A férfi autóbusz-szállítással és pénzkölcsönzéssel foglalkozott. A helyiek azt állítják, hogy éppen Szabó Tamás volt az, aki abban az időben a vállalkozónak őrző-védő szolgálatot látott el. Mindezek ellenére továbbra is egy nyugodt városról beszélünk?

– mondta Samu.

(…)

Mi van ha?

Pikály Róbert a gazdatüntetések szervezője, valamint a Bionis termelési igazgatójának elmondása szerint a rokonaitól azt hallotta, hogy a rendőrautók már hosszabb ideje járőröztek azokon a részeken, ahol „azok ketten“ laktak. A helyiek állítása szerint Robert Kaliňák is gyakran járt Gútára, mégpedig fegyvergyűjtőkhöz. Hogy mindez igaz-e, vagy sem, nehéz megmondani.

Pikály Róbert és Fördős Anna (helyi képviselő-jelölt és vállalkozó) is egyetértenek abban, hogy Gúta az elmúlt két hétben csendbe burkolózott, és mindenki csak saját magával törődik. A háttérben félelmet és rossz közérzetet lehet érezni. Talán a helyiek abban bíznak, ami nagy valószínűséggel lehetetlen – hogy „annak a kettőnek“ semmi köze sincs a gyilkossághoz.

Denník N, Andrej Bán: Tiché mestečko vrahov – reportáž z Kolárova

Nyitókép: Foto N/Andrej Bán


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »