Amikor Varga Dumi szemében is megcsillan egy könnycsepp

Amikor Varga Dumi szemében is megcsillan egy könnycsepp

Szombaton végre útnak indulhatott Rióba a legnagyobb létszámú magyar csapat a jövő pénteken kezdődő ötkarikás játékokra. Amíg reggel a SYMA-csarnoknál a családtagok, barátok és a szép számmal megjelent szurkolók búcsúztatták el a 170 fős küldöttséget – benne 73 sportolót –, addig a Liszt Ferenc repülőtérről délben felszálló gép után is rengetegen integettek sok sikert kívánva.

A teljes riói magyar program, KATTINTSON!

Hát elindultak. Igaz, nem ők az elsők, de ők alkotják a legnagyobb magyar küldöttséget. A stadionkert bejáratánál már reggel hét előtt megjelentek az első érdeklődők, akik fényképezőkkel, telefonokkal felfegyverkezve akarták megörökíteni olimpiai reménységeink utolsó hazai perceit a nagy utazás előtt. (Az egyik elsuhanó autóból éppen Presser Gábor örökzöldje hallatszódott, melynek refrénjét azonnal fütyülni kezdte az egyik középkorú férfi.)

– Mikorra is jönnek a Daniék? A pólósok most utaznak, ugye? Apa, honnan fogom megismerni a sportolókat? – ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg a várakozók között, miközben szép egyenzöld pólójában és melegítőjében feltűnt az első Rióba tartó magyar, az Európa-bajnok női vízilabda-válogatott kapusa, Kasó Orsolya.

http://mno.hu/

Az imént kérdező kisfiúnak így büszkén válaszolhatott az édesapja: „Na, fiam, ilyen ruhában lesznek valamennyien…”, ám a gyermek mindezt már nem hallotta, ugyanis a kis kockás füzetével rohant aláírásért.

Közben érkeztek sorban a többiek. Két ökölvívónk egyike, a 75 kilós Harcsa Zoltán is korán toppant be népes családja kíséretében, hiszen szülein kívül testvére, a profik között vitézkedő Norbert és sógornője is elkísérte.

– Már rutinos olimpikon vagyok, hiszen ott lehettem a londoni játékokon is. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen négy-öt kiló pluszt le kellett dolgoznom, de Balzsay Karcsi olyan három hónapot vezényelt nekem, hogy bátran kijelenthetem, életem formájában vagyok és érmet szeretnék hazahozni – mondta az MNO-nak a Londonban ötödikként záró bokszoló, aki kifejezetten örült annak a hírnek, hogy a brazíliai „télben” csak húsz-huszonkét fok lesz.

Ám amíg ő – ahogy mondta – rutinosan mozgott a tömegben, nyilatkozott mindenkinek, aki megállította, addig másik bunyósunk, az élete első olimpiájára készülő Bacskai Balázs (69 kg) kissé félszegen várta az indulást. Edzője, Erdei Zsolt mosolyogva ölelte át, majd hozzátette, innentől kezdve csak rajta múlik, meddig jut el.

– Meg a sorsoláson, ami hatodikán lesz. Bevallom, nagyon szeretnék elsőre egy verhető ellenfelet, hogy beüthessem magam. Feleségemtől és két pici gyerekemtől otthon köszöntem el, és nem csak magamért, értük is küzdeni fogok – árulta el Bacskai.

Csehnek arany, Kapásnak érem kell

Az úszók is szép lassan gyülekeztek, a Gyurta-testvérek profin válaszoltak a kérdésekre, mosollyal állták a fotózásokat, ám a szemükön látszott, ők már valahol messze, egy távoli úszómedencénél járnak gondolatban. Cseh László alig akarta elengedni gyönyörű barátnője kezét, ám azt elárulta, ellenfélből van bőven, világklasszisból úgyszintén, neki ennek ellenére az a célja, hogy elsőként érje el a falat. Kapás Boglárka az egyenmelegítőben és pólóban is nagyon csinos volt, huncut mosolya mögött azt latolgatta, ha sikerül megjavítani eddigi egyéni legjobbjait, akkor bizony…

– Akkor bizony meglesz az érem – fejezte be az úszónő helyett egy mögötte álló szurkoló.

Meg is lett a jutalma, Bogi a nap molyosát küldte cserébe.

A férfi vízilabdázóinkat könnyű volt megismerni, hiszen jó egy fejjel kimagasodtak a tömegből. Csomagjaik mellett a poénjaikat sem hagyták otthon, de a kőkeménységükről híres pólósokra az a pillanat is nagyon jellemző volt, amikor Varga Dénes kisfiát átölelve puszilgatta a fejét, és a szemében megcsillant a reggeli napfényben egy könnycsepp. Majd a csapat összeállt egy közös képre – Gerendás György kérte a fotósokat, várják meg a hevesen búcsúzkodó Szívós doktort, hogy ha már a keretből nem tudott kimaradni, a képről se hagyják le, aztán szép lassan elkezdtek felszállni a buszra.

Már-már elindult volna a küldöttség a reptérre, amikor befutott az utóbbi időszakban meglepő nyilatkozataival, edzőcseréjével és a kétszáz pillangón remek időkkel előrukkoló Szilágyi Liliána. Meg is jegyezte egy borízű hang: „Mindegy, hogy ide mikor ért ki, a lényeg, hogy az olimpián járjon az élen…”. Mire azonnal jött a kontra: „Talán ússzon, papa…”

Az olimpikonokkal tömött buszok egymás után gördültek ki, ám a hármas számú már a volt Stadion Szálló előtt kis híján rossz irányba ment. Nagy nehezen visszatalált a helyes útra, és onnan már nem volt hiba.

Délben aztán a Liszt Ferenc repülőtér kifutójáról felemelkedett a magyar küldöttség gépe, hogy holnap hajnali egykor leszálljon éremesélyeseink egy részével Rióban. Ahogy azt Harcsa Zoli mondta, a riói télben…


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »