Amikor egy napvihar majdnem III. világháborúhoz vezetett

Amikor egy napvihar majdnem III. világháborúhoz vezetett

1967. május 23-án egy napvihar megzavarta az amerikai hadsereg sarkvidékeket pásztázó radarjait, amelyet az amerikai légierő egy szovjet atomtámadás előkészítése jeleként értékelt. A világ közel állt az atomháborúhoz.

Ma már köztudott, hogy a napviharok elektromágneses zavarokat okozhatnak, amelyek hatással lehetnek a rádiókommunikációs rendszerekre és az elektromos hálózatokra, közel ötven évvel ezelőtt azonban még nem minden katonai vezető volt tisztában ezzel – olvasható a Seeker honlapján. „Ez egy súlyos helyzet. De itt fordul meg a történet: borzalmasan alakulnak a dolgok, majd egyszer csak minden sokkal jobbra fordul” – mondta az 1967-ben kialakult szituációról az esetről írt tanulmány vezető szerzője, a Coloradói Egyetem űrfizikusa, Delores Knipp.

Az amerikai hadsereg az űrkorszak hajnalán, az 1950-es években kezdte megfigyelni a naptevékenységet, hogy pontosabb előrejelzésekkel szolgáljon arról, milyen hatással van az űridőjárás a Földre. Létrehozták a Légierő Meteorológiai Szolgálatát (AWS), amely az 1960-as évektől figyelte meg a napkitöréseket. Megfigyelőik szerte az országban megtalálhatók voltak, és rendszeresen egyeztettek az Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság (NORAD) napszakértőivel.

Szerencsére 1967-ben ezeket a riportokat gyakran naponta küldték a NORAD-nak. Május 18-án a megfigyelők szokatlanul nagyszámú napfoltot vettek észre. Öt nappal később napvihar tört ki, amely Új-Mexikóban és Coloradóban szabad szemmel is látható volt. Mivel a jelenség nagyjából a Föld irányába tartott, várható volt, hogy 36-48 órával később egy koronakidobódás következtében a napkorona egy darabja eléri bolygónkat.

Ugyanazon a napon, május 23-án a NORAD ballisztikus rakétavédelmi jelzőrendszerének három északi radarja is meghibásodott. A NORAD időjárási szakembere megkérdezte Arnold Syndert, az éppen szolgálatban lévő naptevékenység-felelőst, hogy a nap aktív volt-e egyáltalán ebben az időben. Snyder, az azóta nyugalmazott ezredes pontosan emlékszik az izgatottságában adott válaszára: „Igen, a fél Nap felrobbant”, ezt követően azonban pontos adatokkal szolgált a naptevékenységről.

Más bizonyíték is arra utalt, hogy valóban a Nap zavarta meg a szerkezetek működését, mivel a kommunikációs zavarok a naptevékenység elmúltával csökkentek. Ennek ellenére néhány katonai vezető a megfelelő információk hiányában indításra kész állapotba helyezte a hadsereg nukleáris repülőgépeit. A NORAD naptevékenységért felelős központja azonban még éppen időben értesítette a parancsnokokat a valós helyzetről, így sikerült megelőzni a katasztrófát.

Az elkövetkező években az amerikai hadsereg fejlesztette űridőjárás-előrejelző rendszerét, hogy azok segítségével a szakemberek pontosabb információkat szerezzenek napviharok idején. Az 1967-es vihar egy héten át zavarta az amerikai rádiókommunikációs rendszereket, szintén ennek volt azonban betudható, hogy a sarki fény még Új-Mexikóban is látható volt.

Magazin


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »