Amikor az elszakított területek visszatértek

A döntést 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor hirdették ki a bécsi Belvedere palotában.

Találtak olyan sírokat Erdélyben, amelyeknek a fejfájára az volt felírva a későbbiekben, hogy Élt 4 évet! Mert a visszatérés sajnos csak négy esztendeig tartott. Az elszakított magyar nemzet tagjainak vágyát és a Magyar Szent Korona Országaiba történő eufórikus hazatérését a legőszintébben Kós Károly írta le:

Láttam és mindenki látta őket és virágokkal borította őket és ölelte őket és végigsimogatta őket, ahogy elhaladtak ott mellettünk. És mindenki kiáltott és ordított. És a levegő reszketett attól a rettenetes hangorkántól, amelyben benne jajgatott minden kín, amit huszonkét esztendő óta belefojtottak millió emberbe, és minden öröm, ami huszonkét esztendő óta várta a maga felszabadulását. És minden imádság és minden átok ott ordított tombolva, mámorosan, részegen és szerelmes önkívületben. Ott állottam az utcán én is: százezer magyar embertestvérem között egy. És ordítottam velük én is és ujjongtam velük és szememből csorgott a könny, mint százezer testvérem szeméből. És nem szégyelltem magam és nem szégyellte magát senki és könnyes orcáinkba sütött a szelíden meleg őszi napsugár, a kegyelmes Úristen jóságos, áldott, simogató keze.”

Keveset beszélünk arról, hogy a magyar rendfenntartókat mindenütt szeretettel fogadták, de ez alól van egy kivétel: Újvidéken gyalázatos módon a szerb partizánok orvul a háztetőkről a lóháton érkező magyar rendőröket és katonákat sortűzzel „fogadták”.

A Magyar Szent Korona országai: 1920. június 4-én 16,30 h. Területünk 92 607 négyzetkilométerre, lakossága 7.599.246 főre csökkent. Trianonban a románoknak nagyobb területet ítéltek meg, mint amennyi csonka Magyarországnak megmaradt.

A bécsi döntés után Magyarország területe 172.200 négyzetkilométer, lakossága 14.679.573 fő. A „visszarendeződés” 1947-ben a Párizsi békeszerződéssel – amely legalább annyira káros volt a magyarságra, mint Trianon – következett be. A terület visszacsökkent 92 607 négyzetkilométerre.

A párizsi békediktátum kevésszer kerül szóba, pedig joggal nevezik sokan második Trianonnak. A területeinkből jól lakottaknak és a Szovjetuniónak jelentős kártérítéseket fizettünk. A Szovjetuniónak 25 éven keresztül. 1956 novemberében jócskán megszórta bombával Budapestet a szovjet hadsereg, ekkor kaptak elődeink néhány év türelmi időt a károk miatt, de utána újból dübörögtek kifelé a javainkkal Csapnál a tehervonatok. Volt akkoriban egy magyar mondás, amit persze csak suttogva lehetett kimondani, hogy Lenne nekünk is, csak csapnál elfolyik… Miközben a javaink elhagyták az országot, itthon tombolt a hírhedt Rákosi rendszer és az ő ávója, megteltek a börtönök, folytak a kitelepítések, és bizony nagyon nagy volt a nyomor. Ez volt a fő oka az 1956-os forradalom kitörésének, mert akkor még ki tudta mondani a magyar nép, hogy Elég volt!

Ahogy Wass Albert látta Erdély visszatérését:

Békéscsaba, 2016. augusztus 31.

Összeállította: Forgó Irén

Honlapra igazította: Kovács Mariann

Emlékeztető: „1918. november 30: Károlyi kormánya mindenkit támogat velünk szemben. Ma, hogy szolgálaton voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan különvonatokat állítottak össze. Gyulafehérvárott az izgatók oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely – úgy hírlik – önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását. A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére különvonatokat ajánl fel… Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett.” (Részlet Tormay Cecelie Bujdosókönyv című regényéből)

 

 

 


Forrás:sokkaljobb.hu
Tovább a cikkre »