Amikor a tűz és jég országában tanácskoztak a „kis hidegháború” lezárásáról

Amikor a tűz és jég országában tanácskoztak a „kis hidegháború” lezárásáról

Harminc éve, 1986. október 11-12-én zajlott le az izlandi fővárosban, Reykjavíkban Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök második csúcstalálkozója. A megbeszéléseken nem született megállapodás a nukleáris fegyverek korlátozásáról, de alig egy évvel később aláírták a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló INF-szerződést.

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió a második világháború alatt szövetségesként harcolt Németország ellen, de a háború után a két szuperhatalom szembekerült egymással. Kiépültek szövetségi rendszereik, a hidegháború éveinek kétpólusú világában az egyik fél nyeresége egyben a másik fél veszteségét is jelentette. A felhalmozott atomfegyvereken alapult a kölcsönös elrettentés doktrínája, azaz hogy egy esetleges fegyveres konfliktus mindkét fél totális megsemmisülésével járna. A két szuperhatalom közvetett módon – harmadik fél bevonásával – harcolt egymás ellen a koreai, a vietnami háborúban, a Közel-Keleten.

A Sztálin halála után, 1953-ban hatalomra került szovjet vezető, Nyikita Hruscsov békülékenyebb politikát folytatott. 1959-ben sor került az első szovjet-amerikai csúcstalálkozóra Hruscsov és Dwight Eisenhower amerikai elnök között, de ennek jobbára csak szimbolikus jelentősége volt. A klasszikus hidegháború a világot a nukleáris háború szélére sodró 1962-es kubai rakétaválsággal lezárult, az 1960-as évek végén megkezdődött az enyhülés folyamata.

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1972-ben aláírta a fegyverkezési versenyt megtörő SALT-1 megállapodást, 1975-ben megrendezték a helsinki csúcstalálkozót, amelynek záróokmánya többek között kimondta az emberi jogok tiszteletben tartását. 1979-ben még megszületett a SALT-II megállapodás, de az év végén az afganisztáni szovjet beavatkozás után a viszony mélypontra süllyedt, megkezdődött a “kis hidegháború”. Az Egyesült Államok rakétákat telepített Nyugat-Európába, bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát, majd a Szovjetuniót “a gonosz birodalmának” nevező Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban meghirdette a csillagháborús tervnek is nevezett űrfegyverkezési programot (SDI).

A két szuperhatalom viszonya csak 1985-től javult, miután a szovjet viszonylatban fiatalnak számító, energikus Mihail Gorbacsov került a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkári tisztségébe. A szovjet rendszert megreformálni akaró Gorbacsov a Nyugattal való kapcsolatok normalizálására törekedett: a korábban megrekedt START-tárgyalások újraindítását javasolta a hadászati fegyverzetcsökkentésről, és újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozót kezdeményezett. A “kis hidegháborút” lezáró, 1985 novemberében megrendezett genfi csúcstalálkozón a személyesen első ízben tárgyaló Gorbacsov és Reagan nézetei a legfontosabb vitás kérdésekben nem közeledtek egymáshoz, de abban egyetértettek, hogy az atomháborút el kell kerülni, és elvként leszögezték, hogy egyik fél sem törekszik katonai fölényre.

A párbeszéd következő jelentős állomása az 1986. október 11-12-i csúcstalálkozó volt. Helyszínül a Moszkva és Washington között “félúton” fekvő Izland fővárosát, Reykjavíkot választották, a két vezető a korábbi brit nagykövetség épületében ült tárgyalóasztalhoz. A tanácskozás eredetileg a szovjet vezető amerikai látogatását készítette volna elő, és Reagan többek között az emberi jogok és az afganisztáni szovjet beavatkozás ügyét is fel akarta vetni. Gorbacsov azonban – szakítva az addigi defenzív szovjet taktikával – radikális leszerelési javaslatokkal állt elő, és a megbeszélések erről a témáról folytak. A tárgyalások bíztatóan haladtak, több fegyverzetkorlátozási témában elvi egyetértésre jutottak, de az utolsó pillanatban megfeneklettek: Reagan a csillagháborús programhoz való ragaszkodása miatt konkrét megállapodások nem születtek.

A reykjavíki csúcs mégis áttörésnek bizonyult, a két vezető egy évvel később, 1987. december 8-án Washingtonban aláírhatta a megállapodásokat a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták leszereléséről és megsemmisítéséről, valamint a hadászati támadó fegyverek 50 százalékos csökkentéséről. A hadászati és űrfegyverekre vonatkozó újabb egyezségek jogi formába öntését meghiúsította az amerikai csillagháborús program, előrelépést csak 1991-ben hozott a START-szerződés. Mihail Gorbacsovot 1990-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki, az indoklás szerint a szovjet politikus vezető szerepet játszott a nemzetközi békefolyamat előmozdításában, a kelet-nyugati kapcsolatok alapvető átalakulásában, és a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »