Amikor a radioaktivitásnak örülünk

Amikor a radioaktivitásnak örülünk

A 20. század, sőt napjaink történéseinek meghatározó alakítója a radioaktivitás jelensége. Gondoljunk csak a Curie házaspár vagy Röntgen munkásságára, de akár a hidegháborús nukleáris fegyverkezésre. Élénk társadalmi és politikai vita zajlik ma is az atomerőművekről, és a nukleáris háború fenyegetése sem a múlté. Legutóbbi írásom is ennek apropóján készült, de most nézzük azt az esetet, amikor a radioaktivitás alkalmazása komoly, jótékony előrelépést hozott.

A radioaktivitás alatt azt a jeleséget értjük, amikor egy atommag önmagában instabil, egy bizonyos idő elteltével kiszakad belőle valamilyen részecske, és ezzel az atommag elbomlik, átalakul. A kiszakadt részecske nagy energiát visz magával, ám ennek a mértéke a kiszakadó részecske fajtájától függ.

A nagy energiájú részecskék veszélyesek az élő szervezetek számára. Tönkreteszik a DNS-t, a sejtek pusztulását okozhatják.

Egyes esetekben azonban a sejtek nem pusztulnak el, de a károsodott DNS miatt a funkciójuk megváltozik, esetleg valamilyen daganat is kialakul. Ezért félünk például a működő atomerőművekből balesetek során kiszabaduló 131-es tömegszámú jódizotóptól. Ezt belélegezve feldúsul a pajzsmirigyünkben, és ott daganatot képez.

Ezt a jódizotópot azonban jótékony, gyógyászati célra is felhasználhatjuk.

A pajzsmirigy olyan típusú túlműködése esetén, amit már más, hagyományos gyógyszerekkel nem lehet kontrollálni, tehát megoldás lehet a pajzsmirigysejtek elpusztítása. Nemcsak a nukleáris baleseteknél, hanem a radioaktív jódos kezelés során is felhalmozza a jódizotópokat a pajzsmirigy. A túlműködő pajzsmirigysejteket elpusztítja, ezzel mérsékli a kezelés a túlzott pajzsmirigyhormon-termelés okozta súlyos tüneteket. A sebészi eltávolítás után visszamaradt, szigetszerűen elhelyezkedő pajzsmirigysejtek radioaktív jódos kezeléssel könnyedén roncsolhatók.

A radionuklidok

Hírdetés

A radioaktív jód sugárzása természetesen minden sejtünkre veszélyes, ám ez a sugárzás a bomló jódizotóptól mindössze néhány milliméterre képes behatolni a szöveteinkbe. Mivel a jódot a pajzsmirigy hatékonyan kiszűri a véráramból, lehetséges annak célzott orvosi felhasználása.

Ha nem lenne ez a szelektivitás, nem lenne értelme a radioaktív jóddal végzett terápiának, mert sugárbetegséget váltanánk ki.

Más molekulákhoz kötve a radioaktív jódot másfajta daganatokhoz is irányíthatjuk. Sőt, ma már a jódtól eltérő elemek radioaktív izotópjait is kihasználják, amennyiben az adott daganat termel valamilyen specifikus receptort, ami által megcélozhatjuk. Egyes csontáttétek vagy májáttétek kezelésében is használnak radiokatív izotópokat. Ezeknek a kezeléseknek az összefoglaló elnevezése radionuklid terápia. A radionuklidnak nevezzük a radioaktív bomlással átalakuló, instabil atommagokat.

Ezeket a sugárzó gyógyszereket intravénásan vagy szájon át adják be. Ezek, mint minden más gyógyszer a vesén keresztül, vizelettel ürülnek a szervezetből. Közben a húgyhólyagban rövid ideig felhalmozódnak. Erre a tényre oda kell figyelni, nehogy a kezelésben részesülő beteg környezetét nem kívánt sugárterhelés érje. Radionuklidokat, például a technéciumot, egyébként széles körben használják a diagnosztikában is. Ezek gyorsan lebomló, relatíve alacsonyabb energiájú sugárzást bocsátanak ki, speciális molekulákhoz kötik őket, és azok halmozódásával lokalizálhatók például a daganatos gócok.

A brachiterápia

Sokkal tágabb terápiás lehetőséget biztosít a brachiterápia, amely szintén radioaktív anyagokat használ, ám a sugárzás célba juttatására más megoldást alkalmaz. Egy kapszulába vagy vékony, drótszerű “szarkofágba” zárják a sugárzó anyagot, és azt a roncsolandó szövet közvetlen közelébe helyezik.  Ezt később eltávolítják, vagy bizonyos esetekben tartósan a szervezetben hagyják. Kissé leegyszerűsítve a célzáshoz tehát annyi kell, hogy a roncsolandó szövetet meg tudják szúrni. Nincs szükség speciális mechanizmusra, feldúsulásra, receptorra, amivel a célsejtek elérhetők. Nagyon precíz beavatkozást tesz lehetővé, ráadásul nagyon nagy energiájú sugárzással bomló izotópokat is lehet használni. A nagy energia erőteljesen roncsolja a közeli, megcélzott szövetet, más sejteket viszont békén hagy. Minimális a mellékhatások kockázata, ugyanakkor erőteljes, gyors eredménnyel lehet számolni.

A daganatos betegségből való felépülési idő jelentősen lerövidíthető. A jelenség csak akkor működik, ha nagyon közel tudják vinni a sugárzó anyagot, ebből származik a brachiterápia elnevezés. Görögül a brachi- előtag a közeliségre utal. A brachiterápia legfontosabb alkalmazási területe a prosztatarák, méhnyakrák, egyes emlőrákok, agydaganatok, nyelőcsőrák, bőrgyógyászati daganatok. Az egészségügy egyik nagyon dinamikusan fejlődő területe, ami persze komoly technikai hátteret is kíván. A brachiterápia általánosságban sokkal eredményesebb, gyorsabb módszer, mint a daganatok külső sugárzó forrással végzett besugárzásos kezelése. Ez utóbbiak során a röntgenfelvételek készítéséhez hasonló módszerrel, ám annál lényegesen nagyobb sugárdózissal sugarazzák a beteg testrészt.

Megjelent a Magyar7 hetilap 16. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »