Amikor a politika sportolók álmait zúzta szét

Amikor a politika sportolók álmait zúzta szét

Harminckét éve, 1984. július 28-án kezdődött el Los Angelesben a XXIII. nyári olimpia, amely nemcsak az itt született kiemelkedő sporteredmények miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert a versengést a Szovjetunió és a szocialista országok többsége bojkottálta.

A Los Angeles-i sorozatban a második csonka olimpia volt, a Szovjetunió vezette keleti tömb távolmaradásával az 1980-as moszkvai olimpia (az afganisztáni szovjet intervenció miatti) nyugati bojkottját torolta meg. Ezt hivatalosan nem ismerték el: arra hivatkoztak, hogy sportolóik biztonságát veszélyezteti az Amerikában tapasztalható hisztérikusan szovjetellenes közhangulat, hozzátéve, hogy a szervezők pénzsóvársága ellenkezik az olimpia eszmeiségével.

A Kreml 1984. május 8-án jelentette be, hogy a Szovjetunió távol marad a játékoktól. Május 16-án a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése – az állampárt, az MSZMP vezetésének ajánlására – úgy határozott, hogy “a kialakult helyzet nem teszi lehetővé a magyar sportolók részvételét”. A távolmaradást egyedül a kézilabda-szövetség által delegált Jacsó István nem szavazta meg. A sportolókat sokkolta a döntés, hiszen a repülőjegyeket és a szállást már lefoglalták, és az is eldőlt, hogy az olimpiai esküt a kézilabdázó Gódorné Nagy Mariann és a távolugró Szalma László mondja el. A játékokról végül 14 ország maradt távol, de ezek az 1976-os olimpián az aranyérmek több mint felét szerezték meg.

A szervezők okulva a montreali és a moszkvai olimpia megrendezésének hatalmas veszteségeiből az olimpiát szigorúan üzleti alapon rendezték meg. Kormányzati támogatást nem kértek és kaptak, új stadionokat sem építettek, a játékokat első alkalommal finanszírozták teljes egészében magántőkéből; a félmilliárd dolláros költséget a reklámjog fejében 30 nagyvállalat biztosította. Az akkor sokat bírált modell bevált, az olimpia 223 millió dolláros nyereséggel zárult, s példaként szolgált a későbbi játékok anyagi hátterének megteremtéséhez.

Los Angeles 52 év után másodszor adott otthont a nyári olimpiának. A látványos megnyitó 85 ezer jegytulajdonost és több mint kétmilliárd tévénézőt ejtett bámulatba. A NASA-tól kölcsönzött robotember az égből ereszkedett le a dísztribün elé, ahol Ronald Reagan elnök golyóálló üvegfal mögül nyitotta meg a játékokat, majd 84 kék frakkos zenész 84 kék zongorán játszotta Gershwin Kék rapszódiáját. A fáklyával Gina Hemphill, a Berlinben négy aranyérmet nyert atléta, Jesse Owens egyik unokája futott be, az olimpiai lángot Rafer Johnson tízpróbázó lobbantotta fel, az olimpiai esküt a gátfutó Edwin Moses és a tornász Sharon Weber mondta el. A tribün előtt a bojkott dacára is rekordot jelentő 140 nemzet 6829 (5263 férfi és 1566 női) sportolója vonult fel, akik 21 sportág 221 versenyszámában mérték össze erejüket.

Az augusztus 12-ig tartó játékok éremtáblázatán toronymagasan az Egyesült Államok végzett az első helyen 174 éremmel, ebből 83 volt az arany. A második helyen 20 arannyal, minden idők legjobb román olimpiai teljesítményével a szovjet bojkottot elutasító Románia végzett. A 17 arannyal harmadik NSZK-t 15 arannyal követték az 1952-es helsinki olimpia után a versengésbe ismét visszatérő Kínai Népköztársaság sportolói.

Az olimpia legnagyobb csillaga az amerikai Carl Lewis volt, aki beállította a legendás Jesse Owens berlini csúcsát, négy aranyérmet (100 és 200 m-es síkfutás, távolugrás és 4×100 m-es váltó) szerzett. Az olimpia legeredményesebb sportolójának a Románia színeiben versenyző Szabó Katalin bizonyult, aki tornában 4 arany- és egy ezüstérmet nyert. Új olimpiai számként debütált a női maratonfutás, a ritmikus gimnasztika, a szinkronúszás, a szörfözés és a kerékpáros női egyéni mezőnyverseny. A 400 m női gátfutás győzteseként a marokkói Naval el-Mutavakel személyében az első olimpiai bajnok muszlim nő futott be a célba. Az amerikai Mary Lou Retton (Károlyi Béla tanítványa) első nem kelet-európai tornásznőként szerzett egyéni összetettben aranyérmet. A bojkott legjobban a súlyemelést sújtotta, hiszen a világ száz legjobb súlyemelőjéből 94 hiányzott, és egyetlen világbajnoki címvédő sem lehetett jelen.

A magyar versenyzők távolmaradása miatt idehaza élő tévé- és rádióközvetítés nem volt, csak összefoglalókat adtak. Az olimpiai szerepléstől megfosztott sportolók számára Barátság-versenyeket szerveztek, amelyekre kilenc országban került sor az olimpia előtt és után, Magyarországon a kötöttfogású birkózást, a vívást és a műugrást rendezték. A versenyeken a magyar sportolók 10 aranyérmet szereztek. A 2000-ben elfogadott magyar sporttörvény igyekezett utólag kárpótolni a Barátság-versenyeken érmet nyert sportolókat, nekik és edzőiknek az olimpiákon helyezést szerzett sportolókhoz és felkészítő edzőikhez hasonlóan olimpiai életjáradékot biztosított, a győztesek tagjai lettek az Olimpiai Bajnokok Klubjának.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »