Amikor a fagyi visszanyal

Amikor a gender-őrület már egy másik liberális alapelvet, a szólás szabadságát veszélyezteti.

November közepén a Demokrata is megírta, hogy egy angol középiskolából elbocsátottak egy keresztény tanárt, mivel nem megfelelően használta a gendersemleges személyes névmást egy magát transzneműnek valló diákjára. Egész pontosan azért, mert dicséretét a „Szép munka, lányok!” bevett nyelvi fordulattal fejezte ki a megfelelő (jelen esetben gendersemleges) személyes névmás használata helyett. A transznemű diák rögtön figyelmeztette óvatlan tanárát a szörnyű baklövésre, aki ezért bocsánatot kért. Ez azonban már nem segített rajta: szülői panaszra felfüggesztették állásából.

Mi, bárdolatlan és provinciális „kelet-európaiak” ezt legfeljebb egy rosszul időzített áprilisi tréfának gondolhatnánk – mindaddig, amíg bele nem ássuk magunkat egy kicsit a gender szakirodalmába. A gendersemleges személyes névmások száma ugyanis a gombamód szaporodó LMBTQI… közösségek számával egyenes arányban növekszik: az angolban bevett „she” (nőnemű) személyes névmásnak például alaphangon is 6 különböző gendersemleges változata alakult ki (zie, sie, ey, ve, tey, e), plusz a különböző esetek, amelyek dekódolása lassan külön (gender) nyelvtudományi alapképzést igényel. Mindenesetre ezek (pol)korrekt használatát az Európában is viharos sebességgel terjedő törvénykezési panelek szerint lassan minden tanárnak el kellene sajátítania (mi időben szóltunk!).

Hírdetés

Miközben idehaza a szintén franchise rendszerben működő „metoo” mozgalom borzolja a kedélyeket (amelynek farvizén legutóbb már két balliberális megmondóember, Schilling Árpád és Puzsér Róbert is egymásnak esett), Kanadában újabb gender-polémiától hangos a sajtó. Lindsay Shepherd tanársegéd ügye még a liberális mintaországnak elkönyvelt ország közvéleményét is élésen megosztja. Nem azért, mintha a mai (ultra)liberálisok egy pillanatra is belátnák, hogy mit szabadítottak a világra a gender-szekták felkarolásával (pontosabban: a nemi és családi szerepekről szóló, önmagában akár még termékenynek is nevezhető diskurzus szektásításával), hanem mert az ügy egy másik (mondjuk úgy, klasszikus) liberális alapérték, a szólásszabadság gender-mozgalom általi elnyomására világít rá. És innentől kezd számunkra is érdekes vagy tanulságos lenni a történet.

Az ügy helyszíne a nem éppen élvonalbeli, de harcias baloldalinak számító Wilfrid Laurier Egyetem, ahol Lindsay Shepherd tanársegéd egy kommunikációs kurzuson épp a gendersemleges személyes névmások körüli vitákról merészelt beszélni. Szemléltető eszközként levetítette a hallgatóknak a Torontói Egyetem két professzora, Jordan Peterson és Nicholas Matte hasonló tárgyban folytatott vitáját. Peterson professzor klinikai szakpszichológus, ismert médiaszemélyiség, aki felvállalja keresztény nézeteit, amúgy a brit (klasszikus) liberalizmus és a pragmatikus filozófia talaján áll – és ez már elég is ahhoz, hogy a balos ultraliberálisok rasszistának, kirekesztőnek, horribile dictu náci eszmények terjesztőinek bélyegezzék (ugye ismerős?). Mármost Shepherd tanárnőt az óra után egy vagy több diákja feljelentette az egyetemi Gendererőszak-megelőzés Igazgatóságánál (!) azzal a váddal, hogy „mérgező légkört” teremtett a hivatalosan védett, biztonságos térnek („safe space”) számító osztályteremben. Még egyszer: azzal, hogy levetített egy nyilvános, akadémikus vitáról szóló felvételt. A fent említett teljhatalmú szervezet erre egy „informális tanácskozást” hívott össze. Mint utóbb kiderült, nem az eset objektív kivizsgálása érdekében, hanem példastatuálásból. Csakhogy – és erre nem számítottak – Shepherd tanárnő volt annyira szemfüles, hogy titkos hangfelvételt készített a „tanácskozásról”, amelynek „légköre” nemhogy mérgező, hanem leginkább a rögtönítélő bíróságok aurájához hasonlítható. A fiatal tanárnőt rideg, bürokratikus hangon szembesítik azzal, hogy diákjai közül valaki (vagy valakik) a „biztonságos tér” megsértésével vádolják. A tanárnő egy idő után már sírva könyörög, legalább azt árulják el, hogy mégis hányan jelentették fel, és pontosan mivel vádolják. Erre az a kioktató válasz érkezik, hogy ugye nem akarja még a hivatali titoktartás szabályát is megsérteni. „A feljelentők száma már a titoktartás megsértése?” – „Igen.” Shepherd nem átallja bíráitól azt is megkérdezni, miért számít a „biztonságos tér” megsértésének a hallgatók felkészítése a normális érvelésre egy olyan témában, amivel a külvilágban amúgy is nap mint nap találkoznak. Erre az a válasz érkezik, hogy 18 évesen (!) a diákok még nem elég kritikusak ahhoz, hogy a megfelelő kommentár (!) nélkül is a helyén tudjanak kezelni egy ilyen vitát, amit bizony a tanárnő elmulasztott. És a csúcspont: „Ez olyan, mintha egy Hitler-beszédet mutatott volna be kritika nélkül.”

A kiszivárgott hangfelvétel után a bizottság vezetője egyébként (a saját nevében) bocsánatot kért, ahhoz hasonló ködös érveléssel, ahogy például Marton László vagy „Kero” védekezett idehaza, folyamatosan összemosva a tettes és az áldozat szerepét, hangsúlyozva, hogy a felvétel nem adja vissza az egyetem „valódi légkörét”. Ami ugye továbbra is iszonyú „biztonságos”…

Akkor most ki is a náci…?


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »