Ami nálunk, európaiaknál bűn, az náluk erény

A lélek manapság igencsak csekély számú pásztorai közül ismét megszólalt Márfi Gyula veszprémi érsek. Tudja, hogy nem maradhat néma, amikor szólni, sőt kiáltani kell. Teszi a feladatát, int, fedd, ahogyan Krisztus elvárja.

Magyar Menedék - Ősmagyar

A Magyar Hírlap mai száma interjút készített vele. Elmondta, tapasztalata szerint Európában ma egyedül Lengyelországban eleven még a keresztény hit, a katolicizmus. Pedig kontinensünk minden tája arról tanúskodik, hogy a rajtuk lévő szellemi és anyagi értékek szinte kizárólag keresztény eredetűek:

„Körülnézhetünk az építészetben, a képzőművészetekben, az irodalomban vagy a zenében, és mindenütt azt látjuk, a legmeghatározóbb értékek a keresztény hitből születtek. Ha mindezt sutba vágjuk, nem marad semmi, elveszíti értelmét a kultúránk. Ennél is nagyobb baj, hogy ha feladjunk az erkölcsöket is, akkor a szexualitás, a szerelem, a szeretet és az élet teljesen elszakadnak egymástól. Így pedig nem csak ideológiai vákuum jön létre, hanem demográfiai is. Ezért jönnek a migránsok.”

Világos beszéd, éppúgy, mint amit utána mondott:

„Sohasem gyaláztam a muszlimokat, de nekik teljesen mások az erkölcseik, mint nekünk. Ami nálunk bűn, náluk erény. Ami szerintünk nem olyan nagy vétek, szerintük halálos bűn. Például nekik egy kafirt, azaz hitetlent átverni, kifejezetten jó cselekedetnek számít. Ezzel tisztában kell lenni, anélkül, hogy elítélnénk őket. Senki nem akarja őket bántani, magam sem gyűlölöm őket, sőt szeretem és tisztelem. Mindennap imádkozom értük. Azért nem ők a hibásak, hogy el akarják foglalni Európát, sokkal inkább mi.”

Igen, mi vagyunk a hibások, sőt bűnösek ezért, éspedig azzal, tehetnők hozzá, hogy megtagadjuk Európát folytonosan. Noha állandóan róla beszélünk, európai „örökség”-ről, értékekről, kultúráról, jogról, gazdaságról, eközben jó ideje sáros lábbal tiporjuk azokat. Tagadjuk a benne élő nemzetek történelméből mindazt, ami dicsőséges, ami túlmutat az anyagi kultúrán. A pluralizmus, a sokszínűség és a tolerancia jelszavainak álarca mögé bújva, különösen is a médiumok hathatós segítségével, egyfajta koncentrációs táborrá alakítjuk kontinensünket, amelyben mindenki a tőkés világtársaságok névtelen rabszolgája.

Közmondásosan ez már olyannyira észrevehető, hogy tényleg teljesen vaknak kell lennie valakinek ahhoz, hogy meg ne lássa. Bizonyság erre egy minapi tapasztalatom. Állok a BKV jegypénztára előtt, hogy megvegyem havi bérletemet, s amint reám kerül a sor, észreveszem, hogy a pénztárosnőnek az inge hajtókáján lévő azonosító kártyáján már nem a neve, fényképe szerepel, mint régebben, hanem csak egy felnagyított négyjegyű szám. Hja, már nevünk sincsen, csak egy szám vagyunk a gépezetben, egy miniatűr fogaskerék az óraműben. Eszembe is jutott mindjárt Madách Tragédiája meg Márai Halotti beszéde. Próféták voltak a javából!

No de térjünk csak vissza Márfi érsek mondataihoz. Bizonyára akadnak, akik szerint felelőtlen riogatás a dzsihád emlegetése. Pedig nem az. Az érseket idézem ismét: „A dzsihád egy olyan alapelv a muszlimoknál, amely azt jelenti, terjeszkedni kell. Dar al iszlám-má, azaz iszlám területté kell tenni minél nagyobb részeit a Földnek, bevezetve a sariát, a sajátos törvénykezést.”

Ferenc pápa iszlámbarát magatartásával kapcsolatban ugyanarra a jézusi intelemre emlékeztetett, mint korábban Maróth Miklós orientalista tudós:

„Jézus azt mondta, legyetek szelídek, mint a galambok, de azt is: legyetek okosak, mint a kígyók! Attól még, hogy szeretjük a farkasokat, hiszen ők is Isten teremtményei, nem engedjük be őket a bárányok közé, még ha báránybőrben is érkeznek.

Végül, de nem utolsósorban arra figyelmeztetett, hogy a liberális politika szentséges szava, a
multikulturalizmus, nem gyógyír a migránsprobléma kezelésére:

„Lehet, hogy én tévedek, de ezernégyszáz év tanulságai alapján nem tartom valószínűnek, hogy lehetséges őket integrálni. A multikulturalizmusnak éppen az a gyengéje, hogy mi befogadnánk őket, de ők nem fogadnak el minket. Saját képükre és hasonlatosságukra akarnak alakítani bennünket. Még azok is, akik menekültként érkeznek. Nem tisztelik, hanem megvetik a másságot, azaz minket, sőt egyfajta felsőbbrendűségi tudat van bennük. És még valami. Az iszlám nem csak vallás, hanem totalitárius politikai rendszer, ahogy azt az iráni Homeini ajatollah is megmondta már.”

Nem, valóban lehetetlen integrációjuk, legalábbis tömegméretekben. Bangha Béla közel másfél ezer év tapasztalatai alapján joggal írhatta: „A szent háborúkban szerzett dicsőség, zsákmány és szabad rablás, párosulva vallási fanatizmussal, hihetetlen harci készséggel töltötte el a mohamedanizmus első hadseregeit s a hozzája csatlakozó népek csakhamar a fél világ urai lettek, amiben ismét Isten ujját s vallási igazuk mellett való bizonyságtételét látták.”

(Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon. Budapest, 1932. Magyar Kultúra kiadása, III. kötet, 340. old.)

Pontosabban fogalmazva nem Isten, hanem Allah és prófétája, Mohamed ujját látták eredményes térhódításaikban. Persze nem véletlen, hogy hajdan is olyan virulensnek mutatkozott az iszlám:

„A bizánci birodalom gyengesége, a latin és görög kereszténység egyenetlensége, Nestorius, Eutyches s mások eretnekségei, a skizma, a perzsa dinasztiák gyengesége mind hozzájárult ahhoz, hogy a mohamedánok aránylag könnyű szerrel haladhattak előre s fél évszázadnál rövidebb idő alatt Palesztinát, Szíriát, Mezopotámiát, Egyiptomot, Észak-Afrikát, sőt a Pirrhenéi-félszoget déli részét elfoglalhatták, és győztes hadaik Európát is elborították volna, ha Martell Károly politiers-i (732) győzelme útjukat nem vágja.” (Bangha, u. ott)

Valóban így van: csak egy gyenge birodalmat, elerőtlenedett kontinenset lehet ekként elfoglalni. De jó lenne végre, ha mi, európaiak, tanulnánk már a történelemből, ráadásul nem is kis idő, másfél évezred tapasztalatából – ha tényleg élni akarunk!


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »