Ambrus Csaba: Igazmondó birkák, avagy már a románok is jobban élnek mint a németek

Ambrus Csaba: Igazmondó birkák, avagy már a románok is jobban élnek mint a németek

Lassan már napi szinten olvashatok arról a magyar ellenzéki sajtóban, hogy mennyire jól élek én Romániában, ellentétben több millió ronggyal fűtő földönfutóvá lett anyaországi testvéremmel, akiket csak az áprilisi „korszakváltás” reménye tart még életben.

A rohanó világ zsúfolt hétköznapjaiban, esküszöm észre sem vettem, mennyire szerencsés vagyok, hogy Trianonnak köszönhetően román állampolgárok gyerekeként láttam meg anno a napvilágot. A rám szakadó meg nem érdemelt korlátlan jólét arra késztet, hogy köszönetet mondjak elsősorban a mindenkori román kormánynak, amiért saját nemzetük érdekeit félretéve az én anyagi és szellemi felemelkedésemet tűzték ki politikai életpályájuk fő útvonalának. Azért mondom, hogy mindenkori kormány, mert félévente új miniszterelnököt köszönthetünk soraikban, így nehéz nekem megítélni, hogy ki mennyit tett hozzá az én paradicsomi jólétemhez.

Nálunk egyébként nagy bajban lenne a magyar baloldal, mert gazdasági vízió és komolyan vehető kormányprogram hiányában, nehéz lenne megélni a politikai ellenfél napi huszonnégy órás gyűlöletéből. Gondoljanak csak bele, mire kiderülne, hogy milyen vállalkozásai vannak a miniszterelnök vejének, addigra már új ember töltené be a kormányfői tisztséget. A Diákparlament és a Kisiskolások Szövetsége nem is tudná névre szóló levélben szópárbajra invitálni az ország politikai vezetőit.

„Már a románok is jobban élnek, mint mi, akkor meg miért nem a magyar városok műemlékeit újítjuk fel?” – tette fel költői kérdését Juhász Béla Róbert, a Momentum szépreményű politikusa.

Először is drága Róbert, a románok, vagyis „MI”, nem élünk jobban, mint „TI”. Veled ellentétben, én mindkét országban éltem, ennek következtében rengetek ismerősre tettem szert mindkét oldalon. Aki azzal kampányol szülőhazájában, hogy Romániában magasabb az életszínvonal, az hazudik. Aki indult már el karácsonyi bevásárlásra román minimálbéres fizetéssel a zsebében, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Az apámnak negyvenévnyi kemény munka után, nagyjából fele annyit ér a nyugdíja, mint a Moszkva téren kezdő kőműves ismerősének, akinek huszonhárom évet sikerült ledolgoznia Magyarországon.

„A román GDP tavaly több mint a kétszerese volt a hazainak”, figyelmeztet az Igazmondó Juhász. Így van, drága barátom, de annak már elfelejtettél utánanézni, hogy ez minek köszönhető. Klasszikus ellenzéki magatartás. Kiragadunk egy statisztikai adatot, egy fél mondatot, egy gondolatot, majd ráépítünk egy égig érő hazugságtornyot. A román GDP növekedésnek sajnos nem sok köze van a román kormány teljesítményéhez. Ez abból is látszik, hogy az állami beruházások terén évek óta nincs jelentős előrelépés. Csak egy példát mondanék: Románia tizenöt kilométer autópályát épített tavaly, amit aztán az első komolyabb eső után kénytelenek voltak felújítani. Így is van egy rekordunk, talán az egyetlen ország vagyunk a világon, ahol sikerült összekötni autópályával egy kisvárost meg egy falut (Tordát Gyaluval).

A szakértők szerint a GDP növekedés a több millió külföldön dolgozó román vendégmunkás hazaküldött megtakarításából jön össze. Emellett sokan hazatértek, vállalkozásokba kezdtek, ingatlanokat vásárolnak, építenek, ennek köszönhetően az építőipar hihetetlenül fellendült. Csak ugye ezzel az a baj, hogy Magyarországon az ellenzéki pártok folyton azon pedáloznak, hogy a magyarok külföldi munkára szorulnak, mert a saját országukban már nem boldogulnak. Lehet, hogy ez így van, de akkor illene eldönteni – ha már Romániát hozzák fel pozitív példaként – hogy akkor most jó a külföldi munka, vagy sajnálni kell a külföldön dolgozó polgárokat.

Becslések szerint, jelenleg három és félmillió román dolgozik külföldön, de látott már napvilágot olyan hivatalos adat, amely szerint pár évvel ezelőtt az ötmilliót is elérte a távozók száma. A rekord 2007-ben dőlt meg, amikor pár hónap leforgása alatt félmillió ember hagyta el az országot. Ez nem annyira fontos adat Magyarország szempontjából, de a magyar ellenzék nem árt, ha tud róla, hiszen a kampányban elég nagy teret szenteltek a külföldön dolgozó polgárok szavazatainak becserkészésére.

Más kérdés, hogy ez már megint, mondhatni átlagos baloldali recept szerint, egy egyértelmű hazugságra épül, ugyanis a külföldi munkavállalók magas száma, nem feltétlenül tükrözi az adott ország gazdasági helyzetét. Jó példa erre, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által nyilvánosságra hozott 2016-os tanulmány, amely szerint, az adott évben több brit vagy német állampolgár tevékenykedett szülőföldjétől távol, mint ahány román robotolt idegen hazában. Ennek tükrében, a momentumos Juhász által említett magas román GDP-vel tavaly Németországban is lehetett volna kampányolni, mert ebben a formában megállja a helyét a felismerés, mely szerint „már a románok is jobban élnek” mint mi németek.

Másodsorban, kedves Róbert, Székelyudvarhely MAGYAR város, ezt még a legantiszemitább magyargyűlölő román közéleti patkányok is elismerik időnként, hiszen pont ez a bajuk velünk. Sőt veled és a Gyurcsányokkal ellentétben, ezt úgy ismerik el, hogy Székelyföld lakóinak nagy része román adófizetőként van nyilvántartva. Csakhogy lásd drága barátom, milyen mélyről indulsz politikai karriered hajnalán, és mi a következő szint, amit meg kell ugranod. Ha szembeállítod Vácot Székelyudvarhellyel, mint magyar kontra román alaphelyzetet, azzal pusztán csak a korlátlan műveletlenségedet ordítod bele a világba. Magyarország történelmében Erdély mindig is a védőbástya szerepét töltötte be. Kezdve Szent István Árpád-házbéli utódjainak következetes politikájától, egészen Erdély elcsatolásáig. Mi több, önálló, független fejedelemsége korában sem volt ez másképp. Így aztán a „miért nem a magyar műemlékeket újítjuk fel” kérdésre ajánlok a kétkedőknek és az igazmondó Juhászoknak egy erdélyi túrát, ahol viszontláthatják saját nemzetük történelmének főbb állomásait.

Olyan szép ez a mondat. Ismételjük meg, mert mindent elmond a mai magyar ellenzék mentalitásáról. „Már a románok is jobban élnek, mint mi, akkor meg miért nem a magyar városok műemlékeit újítjuk fel?” Íme, az ostobaság és a műveletlenség frontális ütközése egy fiatal politikus agyában. Az erdélyi magyar vonatkozású templomok, emlékművek egytől-egyig történelmünk nagyjait ábrázolják, legtöbbjük azokban az időkben élt, amikor Erdély még Magyarország része volt. Tehát, ha netán Fadrusz János méltán híres Mátyás szobra restaurálásra szorul és a magyar állam erre pénzt áldozna, akkor ehelyett Juhász szerint inkább a „magyar műemlékeket” kellene felújítani. Kvázi, ha élne Mátyás király, most egy lenne a huszonhárommillió románból, akinek semmi keresnivalója Budán, szavazati jogról pedig ne is álmodozzon. Ezen még a magyar faluromboló négyosztályos cipész, Ceasescu is jót nevetne.

Végül ejtsünk pár szót a taktikáról, magáról a vakond szintű kommunikációs módszerről, amit egyébként még Dopeman is könnyedén túlszárnyalna. Amikor megállsz egy romos épület előtt, és azt hirdeted, hogy egy erdélyi templom felújítása miatt romos a mögötted lévő épület, az akár egy idézet is lehetne Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéből. Ha elutazol Svájcba, és az ötcsillagos szállodában megengeded a hideg víz csapot, szikrányi túlzással azt a következtetést is levonhatod, hogy Svájcban nincs meleg víz. Miközben lehet, hogy csak egy másik csapot kellett volna megnyitnod, de annyi eszed már nincs. Nem akarok ötleteket adni a momentumos fiataloknak, de nemrég láttam, hogy a fideszes polgármester által vezetett ötödik kerületben most újítanak fel egy épületet. Simán lehetne készíteni egy videót a helyszínen, hogy lám-lám bebizonyosodott, hogy a Fideszt és Orbán Viktort jobban érdekli egy néhány négyzetméternyi kerület sorsa, mint Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád és Somogy megyék lakói. De akár maga Orbán Viktor is beállhatna egy frissen felújított kórház elé, és elmondhatná az ellenkampány részeként, hogy Magyarországon minden kórház így néz ki és az egészségügyi reform európai szinten is élre ugrott. Vajon erre hogyan reagálna a baloldali média? Nem éreznék, hogy ez hazugság? De, igen. Méghozzá jogosan. Na, mi is ugyanezt érezzük velük kapcsolatban. A különbség az, hogy én csak eljátszottam a gondolattal, míg a túloldalon ez része a hétköznapoknak.

Szerző: Ambrus Csaba, erdélyi magyar író

The post Ambrus Csaba: Igazmondó birkák, avagy már a románok is jobban élnek mint a németek appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »