Álszakértők szolgálatban

Álszakértők szolgálatban

Ha van olyan szakma, amelynek az értéke rekordidő alatt esett a nullára Magyarországon, az kétség­telenül a „biztonságpolitikai szakértő”. A kvótákról szóló népszavazási kampány ugyanis az elmúlt hónapokban olyan lehetőséget adott az önmagukat szakértőknek tartó, ám a tudományos életben sehol nem jegyzett „szakembereknek”, amelyre nem volt példa: kampányrendezvények sztárjai voltak, máskor pedig teleharsogták a médiát nem kifejezetten kiérlelt gondolataikkal.

Aki egy kicsit is foglalkozik korunk biztonsági kihívásaival, pontosan tudja: olyan, hogy biztonságpolitikai szakértő, általános érvénnyel, tulajdonképpen nem is létezik, hiszen lehetetlen egyszerre érteni Dél-Szudán, Suriname és Jemen biztonsági helyzetéhez, a migrációhoz, valamint a körúti robbantó személyiségrajzához. Nem véletlen, hogy akik valóban értenek egy területhez, inkább régió­ra szűkítik a vizsgálataikat, és nem egy kalap alatt szakértik meg a világegyetem biztonsági állapotát. Az igazi szakértők pontosan tudják, hogy ha a világ minden témájában nyilatkoznának, azzal éppen önmagukat tennék hiteltelenné. A mi szakértőinket viszont korántsem zavarták efféle aggályok, így időnként egészen döbbenetes kijelentéseket tettek.

Nógrádi György például egy szeptemberi kampányrendezvényen azt találta mondani, hogy a menekültválságra a tűzparancs lenne a megoldás. Ugyan napjainkra – többek közt az ilyen nyilatkozatok hatására – valóban kitermelődött egy szűk réteg, amely szerint „migránssimogató” mindenki, aki nem lövetne a határon minden férfira, asszonyra és gyerekre, ha az valahogy élve elvergődött idáig, egy biztonságpolitikai szakember azonban még kampányidőszakban sem bánhat hanyagul a szakma szabályaival. Foglalkoznia kell az egyes lépések hatásaival, így például tovább kell gondolnia, milyen következményei lennének egy vérengzésnek a határon. Azaz felteszi a kérdést: biztos, hogy nem kerülnénk ezzel még nagyobb veszélybe? Ha felelősen gondolkodik, nem kerüli meg az új és új kérdéseket. Hiszen nem az a dolga, hogy nyilatkozatával a Balkán szélsőjobboldali pártjait is túllicitálja. De a túlzásoktól más szakértőink sem tartózkodtak. Pedig egy mélyebb és sokoldalúbb helyzetelemzés többet ért volna, mint a közvélemény sokkolása átgondolatlan javaslatokkal. Habár Földi László nem lett a kvótaellenes kampány reklámarca, a köztévében ő is sokat tett azért, hogy a magyar lakosságot hiszterizálja. Ő még júliusban kifejtette: Európát hadszíntérré tették a politikusok, így hazánkban, Kiskunhalason is háborús helyzet van, ahol „az ellenfél egyszerűen nem tűri a törvényt”, így azt reméli, hogy az ottani (menekült)tábor hadifogolytáborrá válik.

A kvótakampány arca vitathatatlanul a rendőrből biztonságpolitikai szakértővé avanzsált Georg Spöttle lett, aki még tovább emelte a tétet. Mezőtúri előadását már így harangozták be: „Hány menekültnek álcázott terrorista jöhet Mezőtúrra a kötelező betelepítési kvótáknak köszönhetően? A választ megadja Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő.” Miközben nyilvánvaló: egyetlen józan gondolkodású ember sem gondolja, hogy Brüsszel szándékosan küldene terroristákat Magyarországra, az előadó többször vizuális eszközökkel is sokkolta a közönségét, ami szemmel láthatóan sikerült is neki. Történe­teinek nagy részét persze lehetetlen ellen­őrizni, mert ezeket sokszor a saját életéből merítette, így például azt is, hogyan bántak vele Németországban a barátnői, akik török bevándorlók voltak. De Spöttlével nem az a baj, hogy ennyire egyszerűen látja a világot, hanem hogy a közmédia sztárjaként tanácsokat is oszt a döntéshozóknak. Míg korábban csak azt javasolta, hogy tankcsapdák kellenek a déli határra, a múlt héten már azt pedzegette, hogy nem érti, miért lehet az újságíróknak „büntetlenül támadni és kigúnyolni politikusokat, közszereplőket és minden, az országához hű embert”, és hivatkozva a német alaptörvényre, büntetőjogi következményeket sürgetne.

Ma már egyértelműen látszik, hogy a kvótakampány szervezői az említett „biztonságpolitikai szakértők” szerepeltetésével bakot lőttek. A tűzparancs, a hadi helyzet, valamint a migráció és a terrorizmus egybemosása ugyan valóban tetszett egy szűk közönségnek, de ők amúgy is nemmel szavaztak volna. Miattuk igazán felesleges volt a Nagykunságra küldött terroristákkal riogatni. Dermesztő beszédeikkel viszont elriasztották a szavazástól azokat a békés polgárokat, akik egyébként nem is értettek egyet a kötelező kvótákkal. Sőt, teret nyitottak annak, hogy a baloldali sajtó előszeretettel citálhassa a fent említett dőreségeket. Annyit mindenesetre sikerült elérni, hogy mára a „biztonságpolitikai szak­értőből” ha nem is vált szitokszó, de jelentése inkább idéz föl egy embert, aki csak egy lépést tud előre elképzelni, és hajlamos összevissza beszélni, ha mikrofont kap a kezébe.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »